Itt a megtakarítások és a hitelek elinflálódásának kora?

Világszerte többször volt már példa az elmúlt néhány évtizedben nagyobb mértékű inflációra, nálunk például a rendszerváltást követő években.

Az inflációra érdemes aktív figyelmet fordítani, főként, ha az ütem meghaladja az évi 1-2 százalékos mértéket.

A címben említett két kategória azért is kiemelten fontos, mert a monetáris politika inflációhoz kapcsolódó pénzmennyiség-szabályozó funkcióján túl az infláció leghúsbavágóbb hatása a vagyonátrendezés a megtakarítók felől az eladósodottak irányába, mivel az eladósodottak hitelállományának elinflálódása áll szemben a megtakarítók pénzügyi eszközökben álló vagyonának erodálódásával, ami nem hordoz túl jó társadalmi üzenetet.

A pandémia által érintett makrogazdaság támogatására a Fed (Federal Reserve) is új fejezetet nyitott a monetáris politikában, miután az eddigi horgonyzott inflációs célkövetési rendszerét módosítva, nem egy meghatározott, fix inflációs cél elérését tűzte ki, hanem a gazdasági ciklusban átlagosan megvalósuló inflációs célt határozott meg. A mutató tartósan csak 2004 közepe és a 2008-as pénzügyi válság őszi kitörése között tartózkodott enyhén felette, azóta csupán kétszer lépte át átmenetileg a kitűzött célt, az elmúlt tíz év átlaga pedig mindössze 1,6 százalék volt

A piacoktól kezdve a jegybankokig most mindenki azt találgatja, hogy az amerikai infláció élénkülése mennyire lesz tartós trend, illetve az elhalasztott kereslet mekkorát fog lökni rajta, kiegészülve az extrém expanzív monetáris hatásokkal.

Ebből a szempontból az áprilisi, a várakozásokat felülmúló, 12 éves csúcsot jelentő, 4,2 százalékos amerikai infláció figyelmeztető jel lehet.

De a Fed elméletileg azt is megtehetné, hogy akár hosszú évek távlatában sem kezd neki a szigorításnak, ha csak annyival haladja meg a jövőbeli átlagos infláció a 2 százalékot, mint amennyivel a korábbi évtizedben elmaradt tőle. A pénznyomtatás ütemét jól jelzi, hogy szédítő tempóban emelkedik a Fed mérlege tavaly február óta, az akkori 3900 milliárd dolláros szintről idén áprilisig 7200 milliárdra nőtt az egyenleg, ami az amerikai GDP 37 százaléka. A növekedési volumen szinte egészét az amerikai állampapírok adják a havi 120 milliárd dolláros kötvényvásárláson keresztül, ami, azt leszámítva, hogy nem közvetlenül az elsődleges állampapírpiacon vásárol a jegybank, gyakorlatilag megvalósítja a monetáris finanszírozást.

Az eurózóna fogyasztói árindexének dinamikájában is kezd jelentkezni a negatív kamatok és a pénznyomtatás, illetve az enyhülő karanténintézkedések keresletre gyakorolt hatása.

Januárban 0,9 százalékig ugrott a mutató, márciusban pedig már 1,3 százalékos értéket mutatott,

ami, bár továbbra sem jelez veszélyes árnyomást, a korábbi negatív szinthez képest jelentős emelkedés. A 2000-es évek kétharmadában 2 százalék körüli, de többnyire azt kissé meghaladó volt az eurózóna inflációja, a 2008-as pénzügyi válságot megelőzően felpattant 4 százalékig, majd a defláció és 3 százalék között hullámzott, 2013 óta pedig csak egyszer érte el néhány hónapra a célt.

Az eurózóna esetében alapvetően kevésbé kell számítani az inflációs célt jelentősen meghaladó rátára, mivel más makrogazdasági dinamikák játszódnak le az egyes tagállamokban,

például a masszívan 10 százalék feletti munkanélküliséggel küzdő tagállamok esetében nehezen képzelhető el érdemi inflációs nyomás, aminek azért még mindig szükséges előfeltétele egy feszes munkaerőpiac.

Jelenleg szinte minden az infláció tartós élénkülésének irányába mutat, ezek közül a legerősebb hatás a korlátlan pénznyomtatás, amit eddig sosem lehetett megúszni masszív infláció nélkül. Ezenfelül a pandémiából eredő leépült kínálati oldal, a nyitások következtében megélénkülő elhalasztott kereslet megjelenése, valamint a kínálati oldal visszaépüléséhez szükséges munkaerő-keresletből fakadó bérinfláció is felfelé mutató kockázat.

A negatív oldalon az esetleges újabb lezárások és korlátozások bevezetése jelenhet meg, ám ennek pillanatnyilag minimális a valószínűsége, így a fenti folyamatok alapján érdemes megtakarításainknak fedezéket keresni, hogy legalább reálértékben pozitív nullával tudják átvészelni a következő időszakot.