Korlátozott hatása lehet a válságnak a bankok mérlegére

A nem teljesítő hitelek aránya Európában még nem tükrözi a Covid-válság hatásait, de a szakértők 2021-re már a banki mérlegek romlását prognosztizálják. A nem fizetett hitelek aránya (NPL ratio) 2015 óta dinamikusan csökken:

a 2015. szeptemberi 5 százalékról 2020 szeptemberére 2,4 százalékra mérséklődött, igaz, az utolsó egy évben már csak 0,1 százalék volt a csökkenés üteme.

A piac ennek ellenére arra számít, hogy a válság ott lappang valahol a rendszerben, csak a különböző kormányzati és jegybanki intézkedések miatt még nem látható. Amint ezek lezárulnak – feltehetőleg még az idén –, a hitelportfóliók romlani fognak, és megemelkedik bennük a nem fizető hitelek aránya.

Magyarországon a hitelmoratórium miatt nehéz megítélni, hogy valójában mennyi a rossz hitel a bankok mérlegében,

de bizakodásra ad okot, hogy a fedezetek értéke nem csökken olyan látványosan, mint 2008 után. A hitelmoratórium nagyon hatékony eszköznek bizonyult a hitelezési kockázat és a bankok nemfizetési kitettségének átmeneti kezelésére. Más kérdés, hogy emiatt rejtve maradnak a kockázatok, és csak becslések vannak arra vonatkozóan, hogy valójában mennyi hitelt nem tudnának törleszteni a cégek és az emberek, ha véget érne a moratórium. Valószínű, hogy a moratóriumot választó ügyfelek számottevő része a választások után is akarja élvezni a könnyítéseket.

A Magyar Nemzeti Bank szerint a nem fizetett hitelek aránya a moratórium végén a jelenlegi 3-4 százalékról 10 százalék köré emelkedhet,

a GKI gazdaságkutató intézet ezerfős reprezentatív felmérése szerint azonban inkább 15-20 százalékról beszélhetünk. Ezek elég magas számok, legutóbb a 2008-as válságot és a svájci frank árfolyamának elszállását követően emelkedett 20 százalék fölé a ráta.

Nagy kérdés, hogy a bankok elegendő céltartalékot képeztek-e egy ilyen mértékű portfólióromlásra, ám az jól látszik, hogy az alapműködésük nyereséges, legfeljebb a nyereség mértékét csökkenti a tartalékképzés. Amikor azonban véget ér a moratórium, gyorsan kiderül, hogy jól becsültek-e a bankok. Igaz, a pénzintézetek látják a hitelezett cégek és magánszemélyek számláin a pénzmozgást, így egészen pontos képük lehet a vállalkozások bevételéről vagy arról, hogy mely ügyfelek vesztették el az állásukat a válság miatt.

További bizakodásra adhat okot, hogy a hitelek nagy többsége fedezett, és a fedezet értéke, azaz jellemzően az ingatlanárak, nem estek vissza úgy, mint a 2008-as válság után.

Ami meglepő, hiszen a lakásárak emelkedéséhez nagymértékben hozzájárul a befektetési célú vásárlás, aminek megtérülésére a turisták elmaradása egészen biztosan kedvezőtlenül hatott, ennek pedig idővel meg kellene jelennie a lakásárakban is.

Az elmúlt időszakban sokan veszítették el a munkájukat, míg mások nem tudtak költeni, és náluk megtakarítás halmozódott fel.

Akárhogy is van, az ingatlanok értékcsökkenése nem lesz összevethető a 2008 utáni mértékkel, így a bankok vagy maguk megoldják a fedezet értékesítését, vagy ismét komplett nem fizető hitelcsomagokat adnak el, ahogy az 2014 után tömegesen történt.

Vevőre biztosan számíthatnak, mert a nem fizető hitelek átvételére és menedzselésére az elmúlt öt-hat évben szervezetek és befektetési társaságok jöttek létre, így a válság hatása korlátozott maradhat.