Átmeneti és tartós hatások

Az infláció gyorsulása számos térségben okoz fejtörést a jegybankoknak, befektetőknek, a gazdasági szereplőknek. Az infláció élénkülésére valamelyest számítani lehetett a korlátozások feloldását követő, megugró kereslet miatt, amit fokozott a kínálati oldal lassúbb helyreállása, a szállítói láncok szakadozása és a szállítási kapacitások sérülése. Az alapanyag- és nyersanyagárak olyan mértékű elszállására azonban nem sokan számítottak, mint ami bekövetkezett. Az inflációt továbbá számos anomália is táplálta az elmúlt hónapokban, mint például a használt autók árának kirobbanó növekedése a tengerentúlon, amivel átmenetileg az új autók ára fölé ugrott az autógyártási nehézségek miatt – ez nem marad fenn tartósan.

Egyes mezőgazdasági terményárak pedig időjárási okok, valamint a kínai beszerzések miatt robbantak.

A jegybankok azzal védekeznek, hogy az inflációt átmeneti tényezők húzzák fel, amiben részben igazuk is lehet.

Egyes áruk és szolgáltatások árai a hirtelen felfutás után akár vissza is eshetnek, mások átárazódhatnak, ami majd kiesik a bázisból, ám lehetnek tartós összetevői is az inflációnak, ami másodkörös hatásokat generálhat. Ezért igen fontos az infláció felbontása egyszeri és tartósnak vélt hatásokra.

A hazai infláció a tavaszi hónapokban lépte át az 5 százalékot, majd óriási meglepetésre júniusban tovább gyorsult, végül júliusban a vártnál nagyobb mértékben mérséklődött. Az áprilisi, 5 százalék feletti mutatóra lehetett számítani, döntően egyszeri tényezők okozták.

A dohánytermékek jövedéki adójának emelése ismert volt, a csaknem 20 százalékos drágulás önmagában 1,2 százalékponttal emeli az inflációt a majdnem 6 százalékos fogyasztóikosár-súly miatt. Ez azonban egyszeri tényező – hacsak nem követi további adóemelés –, mivel a dohánytermékek végtermékek, ezért ennek hatása jövő áprilisig kiesik az árindexből. Az üzemanyagárak tavaly áprilisi extrém alacsony bázisára szintén előrevetítette, hogy idén áprilisban felugrik az infláció, tekintve, hogy a szintén mintegy 6 százalékos kosársúly miatt a 40 százalékos áremelkedés 2,3 százalékpontot eredményezett az inflációban.

Mivel az üzemanyagok bázisára már magasabb, a termékkör szintén az infláció mérséklődését okozza. 

Eközben a nyersanyag- és alapanyagárak globális elszállása érdemben fokozta az inflációs kockázatokat. Az építőanyag-árak soha nem látott megugrása szinte napi témát ad a gazdasági döntéshozóknak, ezek azonban nem tartoznak a fogyasztói árindexbe. Így legfeljebb csak a faanyagok drágulása látszik a bútorárakban, de ezek súlya viszonylag alacsony. A faanyagárak az elmúlt időszakban ugyan érdemi korrekciót mutattak, ám az építési költségek növekedése akár hosszú távú is lehet, hiszen szinte minden gazdaság az infrastrukturális beruházások felpörgetésével igyekszik ellensúlyozni a járvány negatív hatásait. Nagyobb problémát okozhatnak a fémárak, amelyek megjelenhetnek a tartós fogyasztási cikkek áraiban.

De a leghúsbavágóbb az alapélelmiszerek és a takarmányok drágulása, ami egyre több feldolgozott élelmiszer árában jelenhet meg.

Szerencsére az elmúlt hetekben nagyot esett a kukorica ára, de még mindig számottevően magasabb a tavalyinál. A húsárak esetében azonban egy évvel ezelőtt magasabb bázisárakat eredményezett, hogy Kína óriási mértékben szorult sertéshúsimportra, miközben most más tényezők húzzák le az árakat. Az időjárási problémák és a kínai beszerzések rendeződésével akár csökkenhetnek is az árak. A klímaváltozás viszont igen súlyos hosszú távú következményekkel járhat, mind a termelésben, mind az árazásban. A nyersanyagárak hatásaival kapcsolatban tehát sok még a kérdőjel, hogy visszaesnek-e, stabilizálódnak-e vagy éppen úgynevezett szuperciklus alakul ki.

Ezen tényezők hatásait tartóssá teheti a várakozások alakulása, az emelkedő költségek áthárítása vagy az ár-bér spirál kialakulásnak kockázata, tehát a másodkörös inflációs hatások. A bérek várható további emelkedését a már újra megjelenő munkaerőhiány is előrevetíti.

A monetáris politika pedig elsősorban ezen a téren horgonyozhatja le az inflációs várakozásokat, mivel az adókra és a világpiaci árakra nincs hatása, illetve az utóbbiban is legfeljebb csak a forint árfolyamán keresztül jelenik meg.