Egy év, amit nem rakunk ki a kirakatba

Közel egy hónap telt el az amerikai és svájci bankpánik kirobbanása óta. Úgy tűnik, hogy a szellemet sikerült visszazárni a palackba, és elkerültük a legrosszabbat. Mégis érdemes felhívni a figyelmet egy mellékhatásra, amely dominálja a gazdaságpolitikai diskurzust. Ez pedig nem más, mint a pénzügyi kondíciók további szigorodása, ami a már eleve ilyen pályán mozgó monetáris politika reálgazdasági hatásaira csak rátesz egy újabb lapáttal. A magasabb kamatok, a romló nem pénzügyi banki kondíciók, a csökkenő hitelkínálat és a gyengülő hangulatindikátorok kombinációja azt sugallja, hogy a növekedési kockázatok lefelé mutatnak.

Erre hívta fel a figyelmet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb áprilisi előrejelzése is, amelyben a 2023-as globális GDP-növekedési előrejelzést 0,1 százalékponttal, 2,8 százalékra mérsékelte. Habár ez nem tűnik markánsnak, az elemzésben inkább borongósabb hangulatú várakozásokról olvashatunk. Ennek további oka, hogy az infláció a vártnál ragadósabbnak bizonyul, amellett, hogy a növekedést illetően még mindig jóval több a negatív irányú rizikó. Ha pedig a globális kockázatok lefelé mutatnak, akkor egy kis, nyitott gazdaság számára, mint amilyen Magyarország, ez nem nevezhető kedvező fejleménynek.

Az első negyedévvel a hátunk mögött mi is elvégeztük a hazai növekedési előrejelzésünk kiigazítását. Ha úgy tetszik, amit adtunk, azt el is vesszük. Az év elején még úgy tűnt, markánsan javul a külső környezet a múló energiaválság, a javuló kínai kilátások és a nagy gazdasági régiók válságállósága miatt. Ezzel szemben nem látni az eurózóna növekedési motorjának beindulását, az Egyesült Államok pedig legalább két-három negyedévnyi recesszióval néz farkasszemet, miközben az infláció megmakacsolta magát itthon is. Vagyis a nem is olyan rég javított növekedési előrejelzését az ING Bank most vissza is vágja.

Bár az első negyedéves magyar GDP-adatra május 16-ig várni kell, úgy gondoljuk, hogy mind éves, mind negyedéves alapon visszaesésre lehet számítani, így hazánk továbbra is technikai recesszióban marad. A gazdasági aktivitás az első negyedévben kiábrándító volt, akár a kiskereskedelmi adatokat, akár az ipari vagy az építőipari teljesítményt nézzük. Egyedül a mezőgazdaság dobhat mentőövet, de az is inkább technikai jellegű lesz az alacsony bázis miatt.

A 2023. év egészét nézve továbbra sem látjuk jeleit a belső kereslet jelentős felélénkülésének. A magas kamatkörnyezet és a bizonytalanság a versenyszféra és a háztartások beruházásait fékezi, a reálbérek csökkenése pedig a fogyasztást. Tekintve, hogy idén a kormányzat részéről aligha lesz érdemi mozgástér a korábban elhalasztott beruházások felélesztésére, csupán a nettó export tarthatja víz fölött a gazdaságot. Ebből kifolyólag a korábbi 0,7 százalékos idei évi GDP-előrejelzésünket 0,2 százalékra mérsékeljük, mely enyhén pesszimistább az IMF legfrissebb várakozásánál. Egyúttal egyre valószínűtlenebbnek látjuk a magyar kormány GDP-növekedésre (1,5 százalék) és inflációra (15 százalék) adott idei évi becsléseit.

Ami a decemberi inflációt illeti, továbbra is elképzelhetőnek tartjuk az egy számjegyű adatot, bár egyre kisebb valószínűséggel. A maginfláció márciusban még új csúcsra emelkedett, összességében pedig az áremelkedés ragadósabbnak bizonyul, mint azt korábban gondoltuk.

Habár az élelmiszerek, tartós fogyasztási cikkek és energiával kapcsolatos tételek (rezsi és üzemanyag) terén dezinflációs folyamatok figyelhetők meg, a piaci szolgáltatások árának növekedése aggodalomra ad okot. A márciusi adatban ez utóbbi komponens 2,3 százalékos havi emelkedést produkált az MNB számítása szerint. Az elkövetkező hónapokban további emelkedéssel számolunk, tekintve a már bejelentett telekommunikációs és banki szolgáltatások áremelését és az üdülési szezon kezdete körüli átárazásokat.

hiszen ezáltal a vállalatok árazási ereje ismét felerősödhet. Abban az esetben, ha a pozitív reálbér-növekedés a megtakarítások irányába billentené el a mérleget a fogyasztás helyett – amit mi most valószínűbbnek tartunk –, akkor, bár az inflációs kockázat csekélyebb lenne, de a gazdasági növekedésre gyakorolt hatás sem lesz érdemi.

Ha már kockázatokról van szó, megemlíthetjük a cukor világpiaci árának emelkedését is, amely a tavalyi év végéhez képest már 20 százalékot nőtt. Az EU-s források körüli vita elhúzódása, így a folyósítás későbbi időpontra tolódása vagy a víz- és csatornadíjak esetleges emelése mind-mind további kockázat a magyar gazdaság számára. Összességében tehát amíg a növekedés kapcsán több lefelé, addig az infláció kapcsán jóval több felfelé mutató kockázattal számolunk az eddiginél. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a 2023-as év nem kerül majd a kirakatba.