Visszatekintés az elmúlt évre mérnöki szemmel

Elteltek az ünnepek, a csönddel átjárt órák, és mielőtt az idei év feladatairól gondolkodtam volna, bizonyára sokunkban fölmerült, hogy számot vessünk azzal, hogy mit végeztünk el a hátrahagyott évben, és mi következhet 2024-ben. 

Én ezen az oldalon, a szerkesztők nagyvonalú invitálása mellett tavaly hónapról hónapra elmondtam – mérnöki szemmel és hosszú munkás évek tapasztalatával – néhány gondolatomat, amelyek akkor foglalkoztattak, és úgy gondoltam, hogy a köz figyelmére is számot tarthatnak. Most az év végi számvetésem alkalmával tallózok ezek között az írások között, és hozzátoldok megjegyzéseket, újabb gondolatokat. Hasznossá válni a közösség, a haza számára csak közösségben lehet: és a sajtó számomra a közösségre nyit ajtót, és a nyilvánosság meghozhatja azt a helyzetet, hogy odafigyeljünk egymásra.

Az év kezdetén a kétszer kettő józanságára hívtam fel a figyelmet, azt hiszem, ez műszaki-mérnök embertől a legkevesebb, ami elvárható. Akkor már látszott – és ez mára bizonyossá vált –, hogy egy elhúzódó háború árnyékában élünk, háborús infláció nyomasztja az országot, amit megsínylünk mindnyájan, és hasonló nyomásnak van kitéve Európa legtöbb országa, gazdasága, például legnagyobb gazdasági partnerünk, Németország is. Az egész Európára kiterjedő szankciók terhétől roskadoztunk. Ez máig teherként nehezedik a vállunkra – gazdasági és morális értelemben. És ehhez jött még az újabb, véres közel-keleti háború. A nemzetközi gazdasági környezet nemhogy javult volna, inkább súlyosbodott. Cikkem mondandóján ma sem változtatnék: többet ésszel, mint erővel! Fölhívtam a figyelmet a pazarlás megszüntetésére, és ma sem tennék másként: a pazarlás megszüntetése nemzetgazdasági érdek és az energiabiztonságunk alapkérdése. Ne feledjük el, hogy a fölhasznált energiáink döntő mértéke külföldről származik, amiért drágán fizetünk, mert pont az importunk van leginkább kitéve a világpiac romló tendenciáinak és a háborús időknek. Az energiatudatosság elsajátításához viszont mindenképp támaszkodjunk szakemberekre – a magyar mérnöktársadalom tudása, fölkészültsége megvan ehhez.

Az építési főszezon kezdetekor emlékeztettem hosszú évek visszatérő témájára, hogy rendelkezésre áll-e vajon az a szakemberlétszám (és tegyem hozzá: minőség), amit a nemzetgazdaság és a lakosság igényelne, vagyis a kezdődő szezonális munkákat lesz-e, aki megfelelő módon és elfogadható időtartam alatt elvégezze? Biztos alapja lesz-e az épületeknek, a falak úgy állnak a helyükön, ahogyan az elvárható, a belső szerelési munkálatok rendben folynak majd. A magyar nemzetgazdaság jó szakembergárdával rendelkezik, a megfelelő szakmai kapacitás rendelkezésre áll – emiatt nem kell a vészharangot megkongatni, gondolkodni viszont széles körben érdemes róla. Ahogy jövőre is. Utaltam rá, hogy vissza kell állítani a bizalmat a magyar munkaerő iránt, tudva azt, hogy ezzel a munkát végzők milliós táborának az önbizalma is nő. Ma sem gondolom másként. És ez megint közösségi feladat.

A „vizes téma” is előkerült. A víziközmű-szolgáltatások megbízhatósága hosszabb távon is alapvetően befolyásolja életminőségünket, tehát hangsúlyozottan fontos, hogy a lakosság számára biztosított víziközmű-szolgáltatás színvonala a fenntarthatóság és a megfizethetőség szem előtt tartásával folyamatosan emelkedjen. A megfelelő szolgáltatáshoz ugyanis hozzátartozik a folyamatos karbantartás, az elöregedett hálózatok megújítása, felújítása. Örültem tehát a Nemzeti Víziközmű-közszolgáltatási Stratégia megalkotásának, mert a dokumentumba foglalt fejlesztések alapján létrejöhet egy észszerű és hatékonyan működő víziközmű-hálózat. 

És ehhez kapcsolódva írtam a hőségbe zárt város problémáiról, mert mi is érintve vagyunk. Cikkem lényege az volt, hogy a kihívásokra a fenntartható városfejlesztés keretében kell megadni a választ, amely olyan integrált és kreatív szemléletet jelent, amelyben a kultúra, a gazdaság, a közösség és a környezet egyaránt fontos szerepet játszik. A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, üzleteké, társadalmaké stb.), amely „kielégíti a jelen igényeit anélkül, hogy csökkentené a jövő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját igényeiket”, ahogy az ENSZ Brudtland-jelentésében szerepel. Ehhez le kell küzdeni a környezet elhasználódását, oly módon, hogy közben ne mondjunk le a gazdasági fejlődés, a társadalmi egyenlőség és igazságosság igényéről. Utaltam a fenntartható fejlődés „varázsfogalmára” emlékezetbe idézve azt, hogy ez a fogalom is csak akkor ér valamit, ha tartalommal töltjük meg. (Gondolatokkal, ötletekkel, ökonómiával, racionalizmussal, racionális reakciókkal az élet kihívásaira.) És ez rajtunk is múlik, hogy ne váljon puszta fikcióvá a fenntartható városfejlesztés, hanem legyen cselekvés.

És aktuális témaként foglalkoztam az új városnegyedek és felhőkarcolók Budapestjével, pillantásomat a Mol-campusra vetve. Véleményemet továbbra is fönntartom: jó érzés, hogy van egy ilyen monumentális épülete a fővárosnak, bármily vélemények ütköztek is miatta az építészszakma és a széles közvélemény körében. A budapesti felhőkarcolók „első fecskéje”, ha szabad ezt mondani, mérnök szívvel. Korábban e lap hasábjain írtam is róla, és azóta már megvalósult formájában látom, hogy az épület a magyar tervezés és kivitelezés egyik gyöngyszeme. Hogy magas műszaki nívót képvisel, arra biztosíték volt az, hogy tervezőink és mérnökeink világszínvonalú megoldásokra képesek. Budapest városi kultúráját szemlélve semmit se hagyjunk ki a számításból. Ismét aláhúzom, hogy az új lakónegyedek Budapestjének harmonikus kapcsolatban kell lennie a város saját, csak rá jellemző örökségével, az épületek olykor pótolhatatlan históriai és városképi értékével, amelyek a közösség teremtő erejét mutatják, és a közösség múltjának számbavételét és megőrzését jelentik.

Végezetül, bizton állítom, mérnökeink és a műszaki szakembereink világszínvonalú alkotások létrehozására képesek. És ezt joggal várhatja el a magyar társadalom és gazdaság 2024-ben is.

Én – ha lehetőségem engedi, és a szerkesztőség ambicionálja – jövőre is beszámolok a mérnöktársadalmat foglalkoztató kérdésekről.