"Robbanásveszély" Spanyolországban

Tavaly közel másfélszeresére, hárommillió fölé nőtt az állástalanok száma; egyedül az év utolsó hónapjában majdnem 140 ezren jelentkeztek be a munkaügyi hivataloknál. Az 1930-as évek elejének nagy gazdasági válsága óta egyetlen európai országban sem fordult elő, hogy egyetlen év leforgása alatt egymillióan kerültek az utcára. Az év végére elért 3,13 milliós szám a Spanyolországnál kétszer népesebb Németország adatához hasonló, és az EU-ban legmagasabb, 13 százalék fölötti munkanélküliségi rátát jelent.

Piaci elemzők szerint 2010-ig a négymilliós küszöböt is át fogja lépni az állástalanok száma, ám ezt a jóslatot Celestino Corbacho munkaügyi miniszter túlságosan borúlátónak tartja. Szerinte a következő hónapokban is növekedni fog a munkanélküliek száma, de nem olyan ütemben, mint eddig. A munkanélküliek összetétele egyébként jól tükrözi a spanyolországi gazdasági válságot: 1,8 millióan az elmúlt másfél évtized boomja során megerősödött, majd hirtelen a padlóra került szolgáltatószektorban, közel hatszázezren pedig az ingatlanpiaci buborék kidurranása miatt nehéz helyzetbe jutott építőiparból kerültek az utcára.

José Luis Rodriguez Zapatero miniszterelnök a napokban azzal igyekezett lelket önteni az állásukért aggódó vagy már elbocsátott emberekbe, hogy kijelentette: a tavaly elhatározott tízmilliárd eurós infrastruktúra-beruházási program az év során 300 ezer új álláshelyet fog teremteni. A helyzet szerinte márciustól fokozatosan javulni fog.

A munkanélküliség növekedéséből fakadó szociális problémák azonban így is időzített bombaként ketyegnek. A spanyol törvények értelmében az elbocsátott dolgozók - a legális munkaviszonyban eltöltött idő hosszától függően - legfeljebb két évig számíthatnak fizetésük 70 százalékáig terjedő segélyre. Ez azt jelenti, hogy az idei év végétől és még inkább 2010-ben fokozatosan óriási tömegek fognak kikerülni az ellátórendszerből.

Márpedig a spanyolok illetve az - afrikai vagy közép- és kelet-európai - vendégmunkások közötti feszültség most is óriási. A spanyol nagyvárosok hajléktalan-szállásain állásukat és otthonukat elvesztett helyiek mellett afrikai, magyar és román vendégmunkások is nagy számban tengődnek. A hatóságok megpróbálják hazatérésre ösztönözni a korábbi boom idején érkezett külföldieket, és ennek érdekében a visszaút költségét is hajlandóak lennének fedezni. A többség azonban nem mozdul: a hazatérési program első hónapja alatt mindössze 767-en éltek a lehetőséggel.

Spanyolországban a külföldiek a munkaerőállomány 12 százalékát teszik ki. Az új EU-tagállamokból érkezetteknél persze sokkal többen vannak azok, akik - zömmel illegális úton - Afrikából érkeztek a spanyol partokra. Az illegális bevándorlók számát tavaly ugyan sikerült 26 százalékkal csökkenteni (köszönhetően az afrikai kormányokkal aláírt együttműködési szerződéseknek), de így is ezrével érkeznek a munkavállalásra egyre kevésbé esélyes jövevények.

A külföldiek többsége eredetileg olyan munkák - gyümölcsszedés, takarítás stb. - elvégzésére érkezett az ibériai országba, amelyet a spanyolok a bőség éveiben nem akartak elvállalni. Most azonban a helyiek a külföldiekkel versengve igyekeznek megszerezni - egyre alacsonyabb bérért - a korábban lenézett vagy túlságosan nehéznek tartott állásokat.