A legnagyobb esély a Föld megmentésére

Szombaton megszületett a globális éghajlatvédelmi megállapodás az ENSZ 21. klímakonferenciájának zárásaként a Párizs melletti Le Bourget-ban. Ám annak, hogy a 195 aláíró ország megtalálja a közös nevezőt, az volt az ára, hogy az egyezményt néhány ponton olyan engedékenyen kellett megfogalmazniuk, hogy azzal már bőven kínáltak kibúvókat is az azokat keresőknek.

A leglényegesebb ilyen puhítás talán az, hogy a megállapodás előírásai szankció nélkül megszeghetők. Igaz, a szövegbe bekerültek bizonyos „átláthatósági” szabályok, amelyek az országokat vállalásaik betartására ösztönzik, de ezeknek nincs kényszerítő erejük. Ilyen például, hogy rendszeresen jelenteniük kell a megvalósításban elért eredményei­ket. Még így is éppen erről a passzusról jutottak a legnehezebben dűlőre az aláírók. Ráadásul Kína, a legnagyobb kibocsátó, a fejlődő országoknak enyhébb elvárásokat kért, amit azok lényegében meg is kaptak.

Ebből adódóan a megállapodásról elhangzott nyilatkozatok egyrészt rendkívül elégedettek, másrészt figyelmeztetőek. Ha mindent betartunk, talán lelassíthatjuk a klímaváltozást. Az évszázad második felére felépíthetünk egy megújuló alapú energiateremésre alapozott gazdaságot, amely csak annyi szén-dioxidot bocsát ki, amennyit el is nyelnek az óceánok és a növények. Másrészt viszont a választott út rögös. Barack Obama amerikai elnök például úgy nevezte a megállapodást a Föld megmentésére adott legnagyobb esélynek, hogy hangsúlyozta: a megvalósítás nehéz és kihívásokkal teli. Angela Merkel német kancellár is jelezte, hogy sok munka árán érhető el a remélt eredmény, azaz sok ember életfeltételeinek javítása. Francois Hollande francia elnök máris azt sürgette, hogy az országok mielőbb vizsgálják felül, és ha lehet, a határidő előtt teljesítsék vállalásaikat, mert a megállapodás csak a kezdete az éghajlatváltozás elleni küzdelem új szakaszának.

Való igaz: aligha lehet elégséges annak a hőmérsékleti célnak a teljesítése, amit a megállapodás meghatározott. A szövegbe az eredeti szándék szerinti 2 Celsius-fok került be, azaz átlagosan ennyivel nőhet a Föld hőmérséklete 2050-ig az iparosodás kezdetéhez képest. Ez azonban hatalmas, figyelembe véve, hogy most 1 foknál járunk, a következmények pedig máris drámaiak. Az időjárás sok helyen pusztításokat okozóan szélsőségessé vált, a Föld egyes részei lakhatatlanná váltak, és ezekről a területekről hatalmas tömegek vándorolnak el a bolygó élhetőbb részeire. Így hiába olvasható a megállapodásban az is, hogy törekedni kell a legfeljebb másfél fokos felmelegedés engedésére.

Végül az évi 100 milliárd dollár se került be a szerződésbe, amennyivel a fejlett országoknak segíteniük kellene a fejlődők klímaharcát. Az aláírók elégségnek találták a korábban amúgy is megtett felajánlásokat, illetve azt, hogy rögzítették: a gazdag országoknak újabb felajánlásokat kell tenniük, de önkéntesen a többieknek is javallt, hogy fizessenek.