A 2008–2009-es válság rámutatott a munkanélküliség és az infláció között fennálló feltételezett kapcsolattal foglalkozó elmélet problémáira. Első körben a kérdés az volt, hogy a válság alatt drasztikusan megugró munkanélküliség miért nem párosult deflációval. Most épp az ellenkezője a helyzet: a munkaerőpiacok a legtöbb országban szárnyalnak, miközben az infláció továbbra is rendkívül alacsony – mondta a Világgazdaság kérdésére Virovácz Péter, az ING Bank makrogazdasági elemzője.
A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi inflációs jelentésében egyebek mellett a Phillips-görbe válság utáni ellaposodását említi meg mint a monetáris politika és a reálgazdaság kapcsolatának meghatározó tényezőjét. A görbe ellaposodása egészen 2013-ig volt megfigyelhető, azóta pedig a klasszikus görbe rajzolódik ki az adatok alapján, sőt egyértelmű trend is megfigyelhető, miszerint az infláció növekszik, a munkanélküliség pedig csökken. Felmerül azonban a kérdés, hogy valóban a modell működik, vagy egyéb folyamatok miatt tűnik úgy, hogy visszatértünk a normális kerékvágásba.
Nem értek egyet azzal, hogy 2014 és 2016 között már kimutatható az összefüggés. A havi adatok alapján a munkanélküliség és a maginfláció között nincsen érdemi kapcsolat
– fejtette ki a véleményét Virovácz Péter.
Persze a görbe ellaposodása mindenképp megtörtént, erre azonban nem feltétlenül a reálgazdasági folyamatok adják a magyarázatot. „Könnyen lehet, hogy a munkanélküliség valójában nem is olyan alacsony, mint ahogy a hivatalos számok jelzik. Továbbra is jelentős kihasználatlan kapacitások lehetnek (például munkaórák tekintetében) a munkaerőpiacon, amit a közfoglalkoztatottak 150 ezer fő körüli száma is jelez” – tette hozzá az elemző.
Egy másik magyarázat az ellaposodásra a technológiai haladás, vagyis az élőmunka robotokkal való kiváltása. Az energiaárak tartós csökkenésének beépülése a maginflációba is egy magyarázat lehet, valamint a munkavállalók alkuerejének csökkenése, a szakszervezetek eltűnése is szerepet játszhat. Az online áruházak terjedése és az árak összehasonlíthatósága is kedvez az eddig megfigyelt folyamatoknak (ez mérsékelheti az inflációt).
Ha a felsorolt indokok miatt laposodott el a Phillips-görbe, akkor megdőlni látszik egy közgazdasági elmélet, amely eddig is gyenge lábakon állt
– hangsúlyozta Virovácz. Emiatt viszont a munkanélküliség jövőbeni csökkenésére sem lehet akkora hatása az infláció növekedésének, mint az elmélet alapján számítani lehet.
Persze a jövőbe tekinteni enélkül is érdemes. Az elemző szerint a munkanélküliség tartósan alacsony maradhat, valamivel 4 százalék alatt alakulhat. Ha viszont a nagy regionális különbségek mérséklődnek (a magas munkanélküliségű megyékben is csökken a ráta), akkor ehhez képest is jelentősen csökkenhet a mutató. Az infláció felfutását több tényező foghatja vissza a következő időszakban: a legnagyobb hatása az eurózóna alacsony inflációjának begyűrűző hatása lehet. A devizaárfolyam és az energiaárak alakulásának is jelentős a hatása, ehhez képest kevésbé számottevő a bérek emelkedése, illetve a belső strukturális változások. Magasabb inflációs környezetre akkor számíthatunk, ha az eurózóna árindexe is növekedésnek indul, ami legkorábban jövőre történhet meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.