Komplex víztisztítás a Balatonon, harmincmilliárd forintból

 A Balaton elalgásodása (eutrofizálódása) miatt még a 1970-es években határozták el a Balatoni Vízügyi Fejlesztési Program részeként a korábbi két balatoni medence (Alsó-Zalavölgy és Kis-Balaton) egy részén a rendszer megépítését, a korábbi biológiai szűrőmező funkció visszaállítását. A teljes rendszer tervezett költségét az 1970. végi áron hárommilliárd forintra kalkulálták, de az építkezések elhúzódása és az árfolyamváltozás miatt a kiadások mai áron megközelítik a harmincmilliárd forintot.

A cél a Zala tápanyagterhelésének csökkentése volt, de az új elárasztott területtel a természetvédelmi értékek is növekedtek. A KBVR hetven négyzetkilométer felületű, két sekély tározóból áll. Ebben a Zalát hosszú útra terelik, ezért a tartózkodási idő nő, közben a lebegőanyag kiülepszik, a tápanyagok egy részét pedig az ökoszisztéma feldolgozza. A felső Hídvégi-tavat (17 négyzetkilométer) 1985-ben, az alsó Fenéki-tónak egy részét (Ingói-berek, 16 négyzetkilométer) 1992 végén helyezték üzembe.

A teljes rendszerhez szükséges műtárgyak már elkészültek, és hamarosan kezdődik a próbaüzem, kiterjedt mérőhálózattal. A befejezés elhúzódása miatt, illetve a már működő rész tapasztalatai alapján újragondolhatóvá vált a program befejezésének módja. Az eredeti, kényszeráramú terv helyett több változatot is lehetővé tevő üzemmódot valósítanak meg a Balaton tápanyagterhelése minimalizálása és a természetvédelmi értékek megőrzése érdekében. A rendszer a működése során már eddig is százezer tonnánál több lebegőanyagot, tízezer tonna feletti diffúz mezőgazdasági eredetű és maradványterhelés nitrogént valamint sok száz tonna foszfort tartott vissza a Balatontól. E terhelés más technológiával csak lényegesen nagyobb költséggel lett volna eltávolítható, így kimondható, hogy a KBVR hozzájárult a Balaton vízminőségének javulásához.

A projekt közelgő lezárulásáról az ősszel az MTI is beszámolt (a szerk.) Eszerint a beruházás második szakasza 6,147 milliárd forintba került, és teljes egészében az Európai Unió finanszírozta. A már elkészült műtárgyakat három hónapos próbaüzem után vehetők végleges használatba. A beavatkozások során 21 régi létesítmény újul meg, de újak is létesülnek a víz útjának szabályozhatósága érdekében. A földmunkákat, a szerkezetépítést, a gépészeti, a villamos- és az acélszerkezeti feladatokat a Szabadics Zrt. és a Pentavia Kft. kapta. A munka mintegy 75 négyzetkilométeres területen folyt, illetve folyik.