A kormányzati gondolkodásmód évtizedek óta nem változik

A Magyar Vendéglátók Ipartestülete már megalakulása óta folyamatosan jelzi a turizmus e területének gondjait az éppen aktuális szaktárcának. Az elmúlt 8-9 év alatt mintegy 300 levelet fogalmaztak meg az ipari, illetve a jogutód gazdasági tárcának, amelyekben jelezték a problémákat, s megoldási javaslatot is tettek. Ám a felmerülő problémák túlnyomó részére mindmáig a kormányzatok nem találtak megoldást. Igaz, a kitartó munka hozott némi eredményt -- állítja Károvits Tamás --, hiszen például a közelmúltban a Gazdasági Minisztérium turizmus szakterületén már részmunkaidőben alkamaznak egy a vendéglátószakmát ismerő szakembert. Eredményként könyvelhető el az is, hogy Matolcsy György gazdasági miniszter az elmúlt év végén találkozott a vendéglátós szakmával, ahol a felmerült problémák megoldására a miniszter ígéretet tett.
Károvits szerint a legnagyobb gond a szemlélettel van. Ugyanis az egyes minisztériumokban még mindig úgy gondolják, egy-egy felvetett probléma megoldását egy szakma azért szorgalmazza, hogy indokolatlan előnyökhöz jusson. Így nagyon nehéz előrelépni -- véli a gyakorló vendéglátós szakember.
A gondok azonban még mindig óriásiak, amelyek a kis- és középvállalkozások helyzetével, illetve minden eddigi kormány gazdaságpolitikájával hozhatók kapcsolatba. Elsőként is a bérek legitimitásának ügyét kellene rendezni. Az ipartestület évenként készít egy számítást a pénzügyi tárcának az ágazat jövedelmezőségéről. A legutóbbi ilyen anyag szerint ha egy vendéglátós vállalkozó jogkövető magatartást tanúsít és a törvény betűje szerint befizet minden adót és járulékot, akkor a 100 forint bevétel után járó fizetési kötelezettsége ennél nagyobb összeg. E helyzetet csak kiskapuk megtalálásával lehet megoldani. Egyik lehetőség a bevételek letagadása, a másik pedig, ha valaki a béren spórol, zsebből zsebbe fizet. Valójában az ágazatban átlagosan 80 ezer forint körüli béreket fizetnek, ám ennek egy része jelenik meg hivatalosan. Ezen a helyzeten a megemelt minimális bér még tovább ront.
Károvits Tamás úgy véli, ez a helyzet a vállalkozásoknak a legrosszabb, hiszen minden kiskapu a mérleg torzításához vezet, s ennek eredményeképpen e szektor hitelképtelenné válik. A mai helyzetet két, a GM-ből származó adat jellemzi a legjobban. Egyrészt az, hogy míg 1997-ben 10 728 vendéglőt tatottak nyilván, addíg 1999-ben ez a szám már 48 163 volt; ugyankkor az eladás forgalma 1997-ben 248,6 milliárd forint volt, ami két év alatt 397,5 milliárdra növekedett. Ezt azt jelenti, hogy átlagosan a vendéglők forgalma két év alatt több mint 60 százalékkal csökkent.
Másik kulcskérdés a piac szabályozása, hiszen ma Magyarországon a "vadkapitalizmus" jellemző. Az ipartestület elemezte az osztrák helyzetet, de más nyugat-európai országban is jellemző, hogy a kormányok védik saját piacukat. Ez nem tőkeellenes lépés, mint nálunk gyakorta mondják, hanem normális kormányzati magatartás annak érdekében, hogy erősödjön a hazai piac. Szükség lenne határt szabni a külföldi vendéglők nyitásának.
Károvits úgy látja, a mindenkori irányítás bizonytalan helyzete jelentősen hátráltatja a napi munkát, a megkezdett ügyek véghezvitelét. Ezt még súlyosbítja, hogy a döntéshozó posztokon nincsenek gyakorlati szakemberek, akik a döntések felelősségét igazán át tudnák érezni. Nehézkessé, lassúvá teszi a munkát az is, hogy minden hatalom a Pénzügyminisztériumban összpontosul. Kívánatos lenne, ha a kamaráknak, szakmai szervezeteknek is lennének jogosítványai. A szakmai hozzá nem értést mutatja -- egyebek mellett -- a repiadó is. Bár a kormányzat most már kikéri az érintettek véleményét, ám már késő. Szerencsésebb lett volna, ha a rossz döntés meghozatala előtt konzultálnak az érintett szakmákkal.
A Széchenyi-terv bár elméletileg hasznos, ám a vendéglátás évtizedes lemaradásának felszámolására ismét nem gondoltak. A kormányzat ugyan gyakorta hangsúlyozza a turizmus kiemelt szerepét, ám ennek alapját nem kívánja fejleszteni, támogatni. Mint a vendéglátósok mondják: "amíg a vendég egyet alszik, addig háromszor eszik". Ennek ellenére a szállodafejlesztés továbbra is kiemelt program, ám a vendéglátásnak a Széchenyi-terv sem ad hasonló, az általa remélt támogatást.