Terjedőben a teljesítménymérő rendszerek

A felmérés során az élelmiszer-ipari és higiéniai termékeket gyártó és forgalmazó, illetve ezek kereskedelmével foglalkozó ágazat 74 hazai vállalatát vették szemügyre. A vizsgált vállalatok közül 30 cég a legnagyobb 200 hazai társaság körébe tartozik. Az volt a cél, hogy megállapítsák: a szektor vállalatai milyen mértékben működnek együtt az ellátási lánc területén, milyen informatikai támogatásokat, illetve teljesítménymutatókat használnak.

A vizsgálatból kiderült, hogy a vállalatok 62 százaléka használ valamilyen integrált vállalatirányítási rendszert (ERP), a top 200-as cégek esetében ez az arány eléri a 83 százalékot. Az ezt nem használó többnyire kis- és középméretű cégek inkább szigetszerű megoldásokat alkalmaznak. Jelentős a különbség az egyes szegmensek között is: a konzerv- és egyéb élelmiszer-, a higiéniai termékek, a húsfeldolgozás és a kereskedelem területén az ERP-rendszert használók aránya magasabb 80 százaléknál, míg a tejtermék- vagy a malom- és sütőiparban 30 százalék alatti. Az ERP rendszereket kiegészítő, úgynevezett fejlett tervezési rendszerek (APS) alkalmazása már jóval ritkább: a cégek 17 százaléka használ tervező, döntéstámogató megoldásokat (a top 200-as cégek 33 százaléka).

A válaszadók 88 százaléka az "egyáltalán nem" vagy a "korlátozottan integrált" kategóriát jelölte meg, amikor az egymás közötti informatikai integrációról kérdezték. Jobb a helyzet a cégeken belül: ott a többség részben vagy teljesen integráltnak tartja a rendszert. Az e-business-kezdeményezések többnyire a vállalatok közötti együttműködést - B2B - (32 százalék), illetve az intranet alkalmazását (37 százalék) célozzák. Ezeket azonban leginkább az információk közzétételére, kommunikációra és a tranzakciók feldolgozásra használják.

Az ellátási lánc hatékonysága szempontjából fontos a teljesítmény rendszeres mérése, ezen belül is elsősorban olyan versenytényezőké, mint a gyorsaság, a rugalmasság, a minőség és az ár. A beszállítók teljesítményének mérését szolgálják a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások. A cégek ezért beszállítóikkal szerződésben rögzítik a még megengedhető minőségi hibák arányát (a vállalatok 90 százalékának van ilyen szerződése legfontosabb beszállítóival) és a mennyiségileg pontos szállítások arányát (a társaságok 84 százaléka rögzíti ezt is). Az időben pontos szállítások arányát, a rendelésteljesítési rátát és a számlapontosságot valamivel kevésbé kritikusnak vélik a válaszadók, azonban az átlag ezek esetében is 75 százalék fölött volt.

A megkérdezetteknek kiemelten fontos a logisztikai kiadások csökkentése: a költségek az árbevétel 11,5 százalékát teszik ki, amelyből az értékesítési szállítási költség 4,2 százalék míg a raktározás és készlettartási költség együtt az árbevétel 5,4 százaléka. Az elosztási csatornák közül az internetet nem használják a szektor cégei. Termékeik értékesítésére döntő mértékben a kis- és nagykereskedelmi láncolatokkal élnek (arányuk 82 százalék), míg a közvetlen végfelhasználói értékesítés aránya 15 százalék a vendéglátásé átlagosan 3 százalék.

A teljesítménymérés további fontos területe a fő folyamatok (beszerzés, termelés és rendelésteljesítés) átfutási idejének értékelése. A vállalatok 85 százaléka 3 napnál rövidebb idő alatt szállít, a beszerzések átfutási ideje átlagosan 15, míg a gyártásé 7 nap. A termelési és a rendelésteljesítési átfutási időket elemezve látszik, hogy csak néhány vállalat van abban a helyzetben, hogy a fogyasztói igényeket pontosan a rendelésre gyártva elégítse ki.

VG-összefoglaló

-->