Virtuálisok kopogtatnak a valóságos mobilpiacon

Ez év végére Nyugat-Európában mintegy 50 virtuális mobilszolgáltató (VMSZ) működését jelzi előre legutóbbi elemzésében a Pyramid Research. A hálózatot a hagyományos mobiltelefon-társaságoktól bérlő vállalkozásoknak azonban nem mindegyike számíthat hosszú túlélésre. A szóban forgó elemzés 16 nyugat-európai országot állít rangsorba aszerint, hogy mennyire kedvező piaci és egyéb hátteret ad egy ilyen üzlet beindításának.

A listát Németország vezeti, míg a legbefogadóbb környezetet nyújtók közül a második helyen Nagy-Britannia áll. Az előkelő helyezésben a mobilelterjedtség adott piacon tapasztalható jelentős mértéke játssza a meghatározó szerepet. Az ilyen országokban a szolgáltatók többnyire már nem az új előfizetőkért szállhatnak versenybe, hanem csak egymástól csábíthatják el különféle marketingmódszerekkel a régi ügyfeleket.

Norvégiát az elemzés abból a szempontból tartja kiemelésre fontosnak, hogy miközben szomszédai Dánia és Finnország az élbolyt erősítik, Norvégia az ígéretesnek tartott országok között is csak a sor vége felé található. Ezt főként azzal magyarázzák, hogy az ottani piacon az egykori monopolszolgáltató Telenor uralja a mobilágazatot is, továbbá, hogy 2002-ben várhatóan két új - nem virtuális - mobilcég indítja be tevékenységét.

A vártnál rosszabb helyezést kapott Olaszország is, annak ellenére, hogy Nyugat-Európa egyik legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő mobilpiacaként tartják számon. Az olasz távközlési szabályozás ugyanis nem támogatja a virtuális szolgáltatók megjelenését, akiknek egyébként sem lenne kedvező a versenykörnyezet. Olaszországban ugyanis már 6 koncessziós szolgáltató küzd az előfizetők kegyeiért.

Az egyébként alapvetően a vezetékes piac kereteit megszabó magyarországi egységes hírközlési törvény előkészítése kapcsán is felmerült a virtuális mobilszolgáltatók szükségességének, illetve feleslegességének a kérdése. A múlt év folyamán a vezetékes távközlésben érdekelt Vivendi Telecom Hungary vezetése kifejtette, hogy kedvező jogszabályi környezetben érdekeltek lennének ebben az üzletágban is. Hálózati bérbeadópartnerként elsősorban a Pannon GSM-re gondoltak.

Nem véletlen, hogy Magyarországon is felmerült a kérdés, hiszen extenzív növekedési lehetőség már ténylegesen csak a mobilpiacban van. Ott is, szakértők szerint két-három éven belül elérkezik az idő, hogy telítődik a piac, s a szolgáltatók már csak egymás előfizetői köréből meríthetnek. Noha a törvény a vezetékes piacon végül is megengedő módon a mérsékelten infrastruktúra-alapú versenyt támogatta, várható volt, hogy a piacon már jelen lévő "valóságos" szolgáltatók nem üdvözlik a hálózati beruházásokat mellőző vállalkozások megjelenését. Teszik ezt akkor is, ha a hálózatátengedés általuk megszabott tarifájának mértékével tulajdonképpen eleve reménytelenné tehetnek egy-egy ilyesfajta üzletet. A virtuális szolgáltatókkal kapcsolatban a piachoz értők egyébként azt is gyakran felemlegetik, hogy esetükben az előfizető sincs biztonságban. Az ilyen vállalkozást elindítók legtöbbjének ugyanis az alapító okiratot hordozó aktatáskán és az ügyfélszolgálatot demonstráló kis irodán, valamint a reklám- és marketingköltségeken kívül egyéb komoly beruházásra nincsen szüksége. Így a vállalkozás sikertelensége esetén gyorsabban távozhat annál, aki több milliárd forintot fordított a hálózat kiépítésébe, annak karbantartásába. (SGY)

Munkatársunktól