Növekvő magáncélú dolgozói netezés

Az elmúlt évben a munkahelyi e-mailes és internetes visszaélések száma meghaladta a dogozók által elkövetett minden egyéb visszaélések együttes számát - állapította meg a KPMG tanácsadó cég társult irodája, a KLelgal által az Egyesült Királyságban végzett felmérés. A világháló használatával kapcsolatos munkahelyi fegyelmi eljárások számának drámai növekedése tehát nem hagyható figyelmen kívül egyetlen cég számára sem, az ezzel kapcsolatos problémák megfelelő kezelése ugyanis komoly költségmegtakarítást hozhat.

A magáncélú internethasználat egyfelől jelentős időre kivonja az alkalmazottat a munkavégzésből, másfelől pedig leterheli a cég internetkapcsolatát, mindkét tényező költségnövekedést eredményez, így az ennek lefaragásában segítő szoftverek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A magánlevelezés, az internetes csevegőfórumokban való jelenléttel, webtévék és -rádiók adásainak nyomon követése, a zeneletöltés vagy akár az on-line vásárlás ma már igen nagy hatékonysággal kiszűrhető. A feladatra azonban alapvetően kétféle szoftveres megoldás létezik - állapítja meg Csízmadia Péter, a Delta Elektronik Kft. értékesítési menedzsere. A Webspy cég azonos nevű programja azt figyeli, hogy melyik IP-címről melyik weboldalt látogatják, így a szoftver nem lassítja az internetkapcsolatot. A Symantech Internetmonitoring nevű terméke azonban meghatározott szavakat tartalmazó oldalak elérését is képes letiltani, ami azonban már korlátozhatja a sávszélességet, gátolhatja a rendszer működését. Egy-egy ilyen célú szoftver - a cégnél lévő felhasználók számától függően - néhány száz ezer forintos egyszeri kiadással jár.

Ha azonban tekintetbe vesszük a Websense nevű, internetszűréssel foglalkozó cég szintén a brit piacon végzett felmérésének adatait, a beruházás igen jövedelmezőnek tűnhet: megfigyelésük szerint a céges hálózaton folytatott világhálós barangolások 30-40 százaléka kimondottan nem üzleti jellegű. Az amerikai pénzügyminisztérium saját belső vizsgálata pedig úgy találta, hogy a munkatársak magáncélú internethasználata egyenesen gyakoribb, mint a hivatalos feladat keretében végzett böngészés és levelezés. Jelenlegi nyugat-európai tapasztalatok szerint az alkalmazottak naponta átlagosan munkaidőben több mint harminc percet töltenek "magánfeladataikkal" a világhálón.

Bár a többletköltség nyilvánvaló, nem reális a tiltószoftverek installálását követően azonnali hatékonyságnövelést várni. A munkavállalók általában ugyanis a céges netezést egyfajta juttatásnak, munkahelyi alapjognak tekintik, még ha arról jogszabály nem is rendelkezik. Ilyenformán a dolgozó motiválása, a munkahely által kínált lehetőségek felsorakoztatása kapcsán is szóba jön a világháló használata, akárcsak a telefonok térítésmentes magáncélú használata.

Brit tapasztalatok szerint a krónikus magánnetezőkre 40 százalékban a kollégáik hívják föl a cégvezetés figyelmét. A Websense úgy találta, hogy a magáncélú használat 65 százalékban a pornográf oldalak letöltésére irányul, a fennmaradó részben a csevegőfórumok és a levelezőrendszerek használata dominál.

A KLegal megfigyelése arra mutat rá, hogy a pornográf e-mail üzenetek küldése 40 százalékban, a pornográf weboldalak látogatása azonban csak 17 százalékban vont maga után elbocsátást. Faji gyűlöletkeltésre alkalmas e-mail küldésére csak egyetlen esetben volt példa a vizsgált mintegy hétszáz fegyelmi eljárás során, ez szintén elbocsátáshoz vezetett. Meglepő ugyanakkor, hogy az adatok szerint a vállalat érdekeinek ártó e-mail küldése esetén alig tízszázalékos a dolgozó kirúgásának az esélye ahhoz képest, ha pornográf adatokat küldözget.

A világháló gyors terjedésével óhatatlanul felmerülő probléma kezelésére a legtöbb szakérő a szoftverek és tűzfalrendszerek használata mellett a megfelelő szabályok és szankciórendszerek bevezetését javasolja. A KLegal úgy tapasztalta, hoy a brit cégek 93 százalékánál írásban le van fektetve a szabálysértés, illetve a súlyos szabálysértés meghatározása, valamint az ahhoz rendelt szankciók. Ezen belül ugyancsak 93 százalék volt azon társaságok aránya, ahol ezt a szabályzatot meg is ismertetik a dolgozóval.

Ezzel együtt azonban a cégeknek csak 73 százaléka közli a dolgozókkal, hogy ellenőrzi őket, 6 százalékuk pedig kifejezetten titokban teszi ezt. Másfél éve a cégek ötöde vizsgálatát még titokban folytatta.

A társaságok mintegy fele tiltja az intranet, az internet használatát. Míg tavaly csak a vállalatok tizede állította, hogy naponta ellenőrzi is dolgozóit, addig ez az arány az idén 20 százalékra emelkedett. Az Egyesült Királyságban a megkérdezett vállalkozások 53 százaléka alkalmaz bizonyos oldalakat és tartalmakat letiltó szoftvereket, a tiltott tartalmú e-maileket pedig 71 százalékuk blokkolja.

Csízmadia Péter tapasztalata szerint Magyarországon jellemzően a multinacionális vállalatok és a 25-50 felhasználónál többet foglalkoztató cégek tartják fontosnak a hozzáférések szoftveres és hardveres korlátozását. Az idén mintegy kétmillió forintnyi, ilyen célú eszközt értékesítő cégnél a forgalmazók és a szoftverfejlesztők sokfélesége miatt a piac tényleges méretének megbecsülését gyakorlatilag lehetetlennek tartják. Eddigi tapasztalatuk szerint azonban magyar fejlesztés még nem jelent meg a piacon, annál is inkább, mert a kifinomult külföldi verziók gyakorlatilag lokalizáció nélkül is alkalmazhatók.

Tavaly év elején ombudsmani állásfoglalás is született a munkavállaló internethasználatának rögzítési és tárolási lehetőségeiről. E szerint a munkáltató csak az alkalmazott előzetes és önkéntes hozzájárulása esetén jogosult ellenőrizni az internethasználatot. Ha tehát a munkáltató az alkalmazás feltételéül szabja az ellenőrzés jóváhagyását, vagy arról nem is tájékoztatja a munkavállalót, akkor az ombudsmani állásfoglalás szerint jogszerűtlenül jár el. A beleegyezés megtagadása mindazonáltal nem hozza kényszerhelyzetbe a munkáltatót, hiszen jogában áll megtiltani az adott munkavállalók internet-hozzáférését. Az állásfoglalás szerint pedig ha megengedi a munkáltató az internet magáncélú használatát, akkor nincs már joga naplózni.

E megközelítésből azonban kimarad a bizonyos keretek között, meghatározott feltételekkel engedélyezett magáncélú internethasználat esete. Ekkor a munkáltató által is elfogadott feltételek betartása érdekében a munkaadó értelemszerűen végezhet ellenőrzést. A helyzet megítélése a megfelelő bírói gyakorlat hiányában részleteiben tehát még kiforratlan.