A mobil a közösségformálásban

Az új kommunikációs technológiák megjelenésekor újra és újra felmerülő kérdés, hogy vajon menynyiben változtatják meg ezek az eszközök a már kialakult szokásokat, megismerési és viselkedési rendszereinket, akár az egyének, akár a közösségek szintjén. Az alapkérdés - nagyon leegyszerűsítve - mindig az: vajon az eszközök változtatnak meg bennünket, vagy a már kialakult - biológiai, kognitív, társas - korlátok közé illeszkednek az új eszközök is?

Három alapvető álláspont különíthető el. Ezek közül az első kettő osztozik az alapfeltevésben, hogy a kommunikációs eszközök megváltoztatják mindennapjainkat, gondolkodásunkat, személyiségünket, kommunikációs szokásainkat. Míg azonban az optimisták tábora szerint derűlátásra adnak okot, mert az emberi érintkezést könnyebbé és gyorsabbá teszik, a pesszimisták borongósan látják a kommunikációs eszközök okozta változásokat. Ők az állandó elérhetőségben a magán- és a családi élet elsorvadását látják, és függőségről, elszemélytelenedésről, elszigeteltségről, a valós és közvetlen emberi érintkezés háttérbe szorulásáról beszélnek.

Ezzel szemben a stabil biológiai rendszerek hívei úgy vélik, hogy az evolúció során kialakult emberi elme és viselkedés nem változik meg egykönnyen. Ezért a modern információtechnológia nem forgatja fel gyökeresen a már megszokott emberi világot, függetlenül attól, hogy az átalakulás kedvező lenne-e, vagy sem.

A szerzők arra voltak kíváncsiak, hogyan hat a mobiltelefon mindennapi kommunikációs szokásainkra, a személyes tér és idő tagolására; meghatározza-e személyiségünk két alapvető tényezője - az extraverzió és az időgazdálkodás - azt, ahogyan a mobiltelefont használjuk. Itt a stabil rendszerek hívei vélekedhetnének úgy, hogy a biológiai alapú személyiségtényezők határozzák meg a mobilhasználati szokásokban mutatkozó változatosságot. A másik álláspont szerint ez az eszköz alapvetően átalakítja kapcsolatainkat, és csupán az érvek ütköztetésén múlik, hogy eldöntsük: ez a változás kedvező vagy kedvezőtlen.

A kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy a válaszadók különféle helyzetekben mely kommunikációs eszköz használatát részesítik előnyben. A jelen felmérésben a következő négy helyzetet vizsgálták: előre megbeszélt találkozó lemondása, bocsánatkérés mulasztásért, találkozó megszervezése, illetve udvarlás. Az első három esetben külön vizsgálták a hivatalos és nem hivatalos helyzeteket, vagyis a munkatárstól vagy távolabbi ismerőstől való bocsánatkérést hasonlították a baráttól vagy családtagtól való bocsánatkéréshez.

Előre megbeszélt találkozó lemondása esetén a mobilbeszélgetés és az SMS együttesen meghatározó volt, a válaszadóknak több mint a fele mobiltelefont használt. A mobilbeszélgetés utáni leggyakoribb válasz ugyanakkor a vezetékes telefonon történő hívás volt. Így az is elmondható, hogy az esetek közel 60 százalékában az élőszóban való kommunikációt preferálták. A kommunikációs eszköz használata nem mutat lényeges különbséget aszerint, hogy formális vagy informális találkozót mondtak le a személyek: számottevő eltérés egyedül az e-mail használatában mutatkozik, amely formális kapcsolatban gyakrabban használt médium.

Nem találtak lényeges eltérést a baráti és a munkával kapcsolatos találkozók megszervezéséhez használt eszközök preferenciája között sem. Annyi különbség azonban megfigyelhető, hogy az informális rendezvényeket hajlamosabbak vagyunk élőszóban (mobil- vagy vezetékes beszélgetés) megszervezni, a munkával kapcsolatos összejövetelek megszervezésekor pedig gyakoribb az e-mail használata - az SMS rovására.

Bocsánatkérésnél azonban már lényeges eltérést találunk a formális és az informális helyzetek között. Míg munkatárstól vagy távoli ismerőstől a megkérdezettek fele kért személyesen bocsánatot, közeli ismerősnél ez az arány már 70 százalék. Úgy tűnik, hogy hivatalos helyzetekben gyakrabban használunk mobiltelefont ilyen célra, míg a közvetlen kapcsolatokban továbbra is a személyes kommunikáció dominál.

Azok számára, akik a modern kommunikációs eszközök miatt a személyes érintkezés háttérbe szorulásától tartanak, megnyugtató lehet, hogy udvarláskor még mindig elsöprő arányú a személyes kommunikáció. A fenti négy kommunikációs helyzet vizsgálatának átfogó tanulsága, hogy minél személyesebb egy adott szituáció (a találkozó lemondásától a bocsánatkérésen át az udvarlásig), illetve minél inkább kötődünk a kommunikációs partnerhez, annál inkább előtérbe kerül a közvetlen emberi érintkezés. Talán valóban vannak pillanatok, amelyeket személyesen kell átélnünk... De ha mégsem, akkor tényleg a második legnépszerűbb kommunikációs eszköz a mobiltelefon. További tanulság, hogy az e-mailben érintkezés elterjedtebb hivatalos helyzetekben. Könnyen lehet azonban, hogy ez csupán műtermék, hiszen formális helyzet alatt szinte mindig munkahelyi eseményt képzeltek el a megkérdezett személyek, így az eredményt magyarázhatja az is, hogy munkahelyen elterjedtebb az e-mail és az internet használata.

A vizsgálat kitért arra is, hogy a kísérletbe bevont személyek milyen elérhetőségeiket adták meg legutóbb, amikor megismerkedtek valakivel, akivel a kapcsolatuk várhatóan hivatalos, illetve nem hivatalos lesz. Meglepő módon a kutatók itt sem találtak számottevő különbséget a baráti és a hivatalos kommunikációhoz használt eszközök preferenciája között. Látható viszont a mobilelérhetőség elsöprő dominanciája: a megkérdezettek több mint négyötöde adta meg mobiltelefonja számát a legutóbbi megismerkedéskor, függetlenül attól, hogy az várhatóan baráti vagy hivatalos kapcsolat lesz. Ez több, mint az összes többi elérhetőség együttvéve. A vezetékes szám, mely tíz éve egy hasonló felmérésben valószínűleg még az első helyen állt volna, most a harmadik helyre szorult: az e-mail-kapcsolat is megelőzi, mind formális, mind informális helyzetekben.

A vizsgálat talán legszórakoztatóbb részében a kutatók azt próbálták megtudni, hogy a mobilhasználók különféle - a személyesség mértékében eltérő - helyzetekben mennyire őrzik meg elérhetőségüket. A lehetséges válaszok a "mindig kikapcsolom"-tól a "soha nem kapcsolom ki" válaszig terjedtek, fenntartva a "nem kapcsolom ki, de ha megszólal, akkor nem válaszolok" lehetőségét is. A kikapcsolás gyakoriságát döntően nem befolyásolja az, hogy milyen mértékben személyes az adott helyzet. A mobilhasználattal kapcsolatban frissen kialakult illemtan annál inkább meghatározó. Elfogadottá vált ugyanakkor, hogy olyan mindennapos tevékenységek közben, mint az olvasás és az étkezés, válaszolunk a bejövő hívásokra. A megkérdezettek baráti és családi eseményeken is többnyire fogadják a hívásokat, bár az utóbbi alkalmakon valamivel ritkábban. Meglepő viszont, hogy munka közben többnyire kikapcsolva tartják a telefont: ez arra utalhat, hogy a vizsgált kör inkább magánjellegű célokra használja ezt az eszközt. A megkérdezettek egyötöde mindig, további 40 százalékuk pedig többnyire fogadja a hívásokat, miközben az illemhelyen tartózkodik. Ugyanakkor a vizualitás szerelmeseit - persze a hívott fél esztétikumának mértékével arányosan - talán vigasztalhatja az a tény, hogy fürdés és zuhanyozás tekintetében sincs ez másképp, bár itt már többen vannak azok, akik nem veszik fel a telefont.

Különösen megdöbbentő lehet, hogy a megkérdezettek többsége szexuális érintkezés előtt sem kapcsolja ki minden esetben a mobiltelefonját - igaz, a megkérdezettek több mint 80 százaléka azért többnyire kikapcsolja, vagy ha nem kapcsolja is ki, nem válaszol. A vizsgált személyek több mint 3 százaléka az emberi lét legintimebb pillanataiban is bármikor kész hívásokat fogadni. A megkérdezettek közel kétharmada vezetés közben is mindig, vagy többnyire hajlandó hívásokat fogadni. A baleset-veszélyességre vonatkozóan azonban messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, hiszen ehhez azt is vizsgálnunk kellene, hogy mekkora arányuk használ kihangosítóberendezést, amikor vezetés közben telefonál. Baráttal vagy családtaggal történő beszélgetés közben a megkérdezettek többsége nem vagy nemigen jön zavarba, ha hívást kap. Azonban ha olyasvalakivel való beszélgetés közben szólal meg a telefon, akivel formális kapcsolatban állnak, akkor már sokkal megosztottabb a kép (lásd az ábrát).

A kutatók kérdőívében egy hat kérdésből álló sor azt igyekezett feltárni, hogy a személyek menynyire hajlamosak a mobiltelefont az időgazdálkodás szempontjából funkcionálisan használni. A listában ehhez hasonló kérdések szerepeltek: "Előfordul-e, hogy olyan programja van, amely az utolsó pillanatban kapott telefonhívástól függ?" Előfordul-e, hogy kieső (például tömegközlekedési eszközön töltött) idejét arra használja, hogy elintézze szükséges hívásait?"

"Mielőtt elindul egy megbeszélt programra, ellenőrzi-e egy telefonhívással, hogy időben ott lesz-e az, akivel találkozik?" "Szokott-e olyan mobiltelefon-hívást kapni, amely megváltoztatja a napirendjét?" És így tovább.

Akik a mobiltelefont saját időbeosztásuk hatékonyságának növelése érdekében használják, azokra jellemző, hogy mások idejét is tiszteletben tartják: az ilyen személyek, ha késnek egy találkozóról, gyakrabban használják ezt a készüléket, hogy erről értesítsék a rájuk várakozó(ka)t.

A mobiltelefon időgazdálkodási szempontból funkcionális használata összefügg azzal, hogy a személynek milyen régóta van ilyen készüléke. Minél régebben, annál inkább megtanulja, hogyan használja azt a hatékony időgazdálkodás érdekében, függetlenül attól, hogy a többiekhez viszonyítva az időgazdálkodásban általában mennyire kiemelkedő. Egyes konkrét szokásokon is jól nyomon követhető mindez. Minél régebben van valakinek mobiltelefonja, annál jellemzőbb, hogy előre megtervezett napirendjén a készülék segítségével változtat, illetve annál gyakoribb, hogy kieső, például tömegközlekedési eszközön töltött idejét szükséges hívásainak elintézésére fordítja. A mobiltelefont megtanuljuk egyre hatékonyabban használni, ami önmagában nem túl meglepő. Viszont ezzel együtt megváltoznak az időgazdálkodás érdekében kialakult szokások is.

Akiknek régebb óta van mobiltelefonjuk, azokat kevésbé zavarja, ha mások előtt szólal meg a készülék, vagy ha mások hallják, amit egy beszélgetés során mondanak. A mobiltelefon kikapcsolásának gyakoriságában, vagyis az elérhetőség időtartamában láthattuk, hogy nagy különbségek vannak az egyes helyzetek és az egyes személyek között. Általánosságban elmondható azonban, hogy minél régebben van valakinek mobiltelefonja, annál ritkábban kapcsolja ki, így az elérhetőség időtartama is egyre nő.