Mikor, hol, mennyiért telefonálunk?

Abból a tényből kiindulva, hogy a magyarországi mobiltulajdonosok száma mára 6 millió fölé nőtt, arra következtethetünk, hogy nem kevés embernek ezzel együtt a megfelelő szolgáltató kiválasztása is jelentős fejtörést okozhat. A lehetőségek számbavétele során mindenki más és más elvet követ, annyi azonban bizonyos, hogy a finanszírozás kérdése senkinek sem kerülheti el a figyelmét. Az egyes lehetőségek teljes körű és objektív összehasonlítására természetesen a szerződési típusok sokfélesége, az azokban fellelhető hálózatspecifikus feltételek - például a kedvezményes időszak meghatározása -, illetve az egyénre szabott szerződések széles köre miatt nem vállalkozhatunk, azt azonban bemutathatjuk, hogy hol is állunk ma közelítőleg a szolgáltatások díjazása terén a csatlakozásra váró és a már uniós tagországok helyzetéhez képest.

A vizsgált államok mobilszolgáltatóinak tarifarendszerét szemügyre véve megállapítható, hogy Magyarország hálózatai színvonalukban vetekszenek a nagyobb mobiltelefonos múltú országokéval. Az általuk megszabott tarifák azonban, figyelembe véve az általános bérszínvonalbeli különbségeket, sok esetben meghaladják a külföldön találhatóakat. Különösen igaz ez a csatlakozás előtt álló országok körében, ahol a hazaival közel egyező életszínvonalú Cseh- és Lengyelország a magyarországinál kedvezőbb díjazási feltételeket biztosít felhasználóinak.

A magyar piac életgörbéjét vizsgálva megállapítható, hogy az még nem érte el az árcsökkenés periódusát. Jóllehet bizonyos tarifacsomagok az előző évek értékeihez képest kedvezőbb nominális díjakat biztosítanak, alacsony piaci súlyuk, valamint a számlázás időalapjából adódó eltérések miatt nem gyakorolnak érezhető árcsökkentő hatást a piac egészét nézve - mondta lapunknak Krapcsák Tibor elemző. A magyar tarifák az elmúlt két évben átlagosan valamivel az infláció szintje alatt maradó növekedést mutattak.

Az okok keresésekor elsőként a szolgáltatásokat érintő előírások említhetők. A bekerülési költségeken felül a törvényileg meghatározott kapcsolási díjakat is minden szolgáltatónak be kell építenie az áraiba, ennek nélkülözése ugyanis költségszint alatti dömpingár alkalmazásához vezethet. Másrészről nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a hazai piac - minden előzetes várakozás ellenére - továbbra is az erőteljes növekedés fázisában van. És bár a szolgáltatók közötti verseny erős, a magas potenciál egyelőre nem teszi szükségessé a nyomott árak alkalmazását. Végül pedig tekintetbe kell vennünk az egyes országok mobilhálózatában meglévő fejlettségbeli különbségeket is - mondja Krapcsák. A később indult szolgáltatóknak ugyanis a folyamatban lévő hálózatépítési költségeket is be kell kalkulálniuk az áraikba. Ebből a szempontból például a visegrádi országok jó viszonyítási alapul szolgálhatnak Magyarország számára, a tőlünk nyugatabbra fekvő államok ugyanis korábban, míg a délebbre fekvők megkésve kezdtek rendszereik fejlesztésébe.

Ezeket tekintve tehát a magyar szolgáltatások díjainak például a cseh tarifákkal közel azonosnak kellene lenniük. A tények azonban ezt a feltevést nem igazolják. Az elemző véleménye szerint ez egyrészt annak a hozománya, hogy a mobilszolgáltatás indulásakor hazánkban elsősorban a presztízsértékre helyezték a társaságok a fő hangsúlyt. Ezzel szemben a szlovák vagy a lengyel távközlés a vezetékes rendszerek kiépítésében jelentős késésben volt, az új technológia így a hagyományos megoldás kiváltásában játszott döntő szerepet. Másrészről a telefonálás költségességét vizsgálva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a készülék megszerzésének terheit sem. A hazai piacon a telefonok értékesítését a mobilszolgáltatók vállalták magukra, ma már részesedésük a forgalmazásban 95 százalékos. Nem egy országban azonban a mobilcégek nem foglalkoznak készülékértékesítéssel, így azokat a felhasználók a márkaboltokban, a hazainál jóval nagyobb összegért vásárolhatják csak meg - teszi hozzá.

Nem valószínű, hogy az uniós csatlakozás ténye nagymértékben változtatna a telefonálás költségein, hiszen a határon átnyúló beszélgetések eltérő díjazása nem enged közvetlen versenyhelyzetet a hazai és az egyéb országok hálózatai között. De talán az utóbbiak példájából kiindulva hamarosan nálunk is egy tarifacsökkenési folyamat veszi kezdetét. A nyugati államok közül Németország és Ausztria példái is mutatják, hogy a szolgáltatók számának növekedésével és a potenciális új felhasználók számának folyamatos csökkenésével együtt lassan-lassan a hívásköltségek is mérséklődni látszanak.

A magyar pénztárcákhoz mérten magas, de az általános bérszínvonal figyelembevételével a hazaival közel egyező tarifákkal találkozunk a németországi szolgáltatók körében. A négy szolgáltató közül kettő, a DeTe Mobil és a Mannesmann Mobilfunk 1992 májusában, a náluk kisebb E-Plus két évvel később, míg a Viag Interkom 1998-ban kezdte meg működését. Mindhárom hazai szolgáltató megkötötte a maga roamingszerződését ezen társaságokkal, így németországi barangolásaink során tetszés szerint váltogathatunk közöttük.

A piacelsőséget magáénak tudó DeTe Mobil tulajdonosa a Deutsche Telekom. Tarifarendszerét tekintve elmondható, hogy a hazai gyakorlathoz hasonlóan ők is megkülönböztetik a hálózaton belüli (HB), a más mobilhálózatba induló (HK), illetve a vezetékes hívásokat, annyi különbséggel, hogy némely csomagjukban a többi vetélytárshoz képest megkülönböztetetten kezelik a Vodafone társaságot. Ennek megfelelően egy átlagos HB hívás díja csúcsidőben percenként 80, míg az azon kívüli tartományban - amit a sötét napszakkal azonosítanak - 50 forint körül van. Ugyanezek az adatok HK hívás esetén 200, illetve 120 forint körül alakulnak, ami igen magas értéknek tűnik. Egy SMS díja 50 forint. Mindehhez előfizetéses szerződés esetén 1000 és 4000 forint közötti havidíj is társul. Ezek az adatok, melyek a kínált csomagok széles választéka miatt természetesen csak közelítő jelleggel értelmezhetőek, nagyjából lefedik a többi szolgáltató kínálatát is.

A kisebb és az átlaghoz képest elmaradottabb gazdasági hátterű tagállamok közül Görögországban meglehetősen kedvező tarifákkal találkozhatunk. A piacvezető Panafon és a Stet Hellas társaságok egyaránt 1993 júliusában indultak, hozzájuk csatlakozott 1998-ban a Cosmote GSM. A mobiltelefónia itteni elterjedtségét mutatja, hogy a tagállamok átlagánál szélesebb választékban kaphatóak itt a témával foglalkozó folyóiratok, magazinok is.

A díjak kedvező szintjét jól példázza a Stet Hellas "Telestet 0,5" díjcsomagja. A havi 1800 forintnak megfelelő előfizetési díj mellett hívásaink percdíja azok időtartamának függvényében változik. Míg egy két percen belül befejezett beszélgetésért percenként 50 forintot fizetünk, addig egy 240 másodpercet meghaladó csevegésért ennek a harmadát számlázza csak a szolgáltató. Szöveges üzeneteinket 15 forint körüli egységáron küldhetjük el, a WAP oldalak böngészésének percdíja pedig 30 körül van. A Stet Hellas azonban a legtöbb esetben nem él a hálózatok közötti differenciálás lehetőségével, így ezen árak függetlenek attól, hogy egy másik hálózat készülékét használó, vagy vidéki vezetékes telefonnal bíró ismerősünket hívjuk-e fel.

Jelentős mobiltelefonos tapasztalatai vannak a hozzánk legközelebb fekvő tagállam, Ausztria polgárainak. Az ottani mobilpenetráció már négy évvel ezelőtt is meghaladta a jelenlegi magyar szintet. A helyi szolgáltatók erős versenyének következtében ma már az összlakosság számával közel megegyező telefont használnak országszerte. A piacvezető A1 Mobilkom 1993 végén kezdte meg működését, őt három évvel később a Max.mobil, ezután két évvel pedig a ONE követte. A Tele.ring 2000-ben indította el szolgáltatását. Utóbbi kettő kizárólag az 1800 Mhz-es tartományban működik.

Az osztrák tarifák sokáig a németországihoz hasonló magasságban szárnyaltak, az elmúlt két év éleződő versenyhelyzete azonban olyan akciók beindítására késztette az egyes vállalatokat, hogy a belföldi telefonhasználat ma már a magyar pénztárcákhoz mérten is kedvező feltételekkel oldható meg. A ONE számos díjcsomagja például egész nap 12,5 forintos percdíjat biztosít a hálózaton belüli hívásokhoz, de más szolgáltatók, vagy éppen vezetékes telefonok esetén is ennek csak a dupláját kell kifizetnünk. Ehhez azonban viszonylag magas, 5 ezer forint körüli havidíj párosul. Az SMS-ek díja ennél a szolgáltatónál mindössze 20 forint, de a társaságok többsége ennél magasabb, 50 forint körüli díjakat kér. A WAP-használat percdíja 40 forint körül alakul.

A Tele.ring bevezette a csúcsidőn kívüli, hálózaton belüli ingyenes beszélgetés rendszerét, ennél a díjcsomagnál azonban minden egyéb hívást horribilis, 700 forint körüli percdíjjal kompenzálnak. De nemcsak a tarifarendszer újszerű megoldásaiban, hanem a telefonértékesítéshez kapcsolódó akcióikkal is számos új előfizetőt szereztek már maguknak az osztrák szolgáltatók. Az ingyenes készülék biztosítása az ottani vállalatok életében már hosszú évek óta bevett gyakorlat. A csatlakozásra váró országok sorában talán Szlovénia az, amely a legközelebb került már az unió életszínvonalához. A helyi szolgáltatók, az 1996-ban indult Mobiltel, az 1999-es SI Mobil és a 2001. januári Debitel az eddigiekhez hasonlóan mindhárom magyar szolgáltatóval roamingszerződést kötött. A gsminfo.hu internetes mobiloldal jellemzése szerint a három társaság közel azonos feltételekkel, egymáshoz közeli tarifákkal kínálja szolgáltatásait.

Ezek jellemzésére az SI Mobil csomagjait vettük górcső alá. A társaság által kínált Simbol, Smart és Start csomagok egyaránt lehetőséget biztosítanak három kiemelt helyen kezelt telefonszám megválasztására, melyeket a többi hívás díjaihoz képest jelentős kedvezménnyel tárcsázhat az előfizető. Míg egy csúcsidőn kívül indított, hálózaton belüli hívásért 17, más hálózatok és vezetékes telefonszám tárcsázása esetén pedig 52 forint körüli összeget kell fizetnünk percenként, addig a baráti számokat már 6 forintos percdíjjal is elérhetjük. A havidíj öszszegének változtatásával együtt mozognak a hálózaton kívüli paraméterek is, a többi érték a csomagtól független.

Az SMS-eket az SI Mobil a hazai árszínvonalhoz közel, 22 forint környékén árazza. A WAP-használat díja csúcsidőn kívül 9, míg azon belül 17 forint körül alakul. A szlovén díjak tehát megközelítőleg összeegyeztethetők a magyar díjszabásokkal, fontos különbség azonban, hogy mindez érezhetően magasabb bérszínvonal mellett érvényesülhet.

Három mobiltársaság kínálatából választhatnak a cseh felhasználók is. A piacvezető RadioMobil itt két hónappal később, 1996 szeptemberében indította el szolgáltatását, mint a piacon úttörőnek számító EuroTel. Az 1800 Mhz-es szolgáltatást is biztosító Cesky Mobil 2000 márciusában lépett porondra.

A két vezető cég szolgáltatásainak díjai ugyan némileg magasabbak a legfiatalabb vállalat tarifáinál, a magyarországi szintet azonban még így sem érik el. Az Eurotel Relax Plus csomagja például 2400 forintnak megfelelő havidíj mellett 30 percet biztosít szabad beszélgetésre. Ezenfelül csúcsidőben a hálózaton belül 40, azon kívül pedig percenként 80 forintért lehet hívást kezdeményezni. A csúcsidő elteltével ezek az értékek 20 és 40 forint körül alakulnak. Mindehhez 30 SMS ingyenes elküldése párosul. Az ezen felül küldött szöveges üzeneteket a szolgáltató azok mennyisége, illetve a célba vett hálózat szerint díjazza: az euroteles telefonra küldött üzenet 40 darabig egyenként 12 forintba kerül, de a nagyfelhasználók, akik havi 8 ezer üzenet felett küldenek egy hónapban, 6 forintért tehetik ezt meg. A WAP használatának díja az adott napszak függvényében 16 és 32 forint lehet.