Merevlemezekre rögzített filmek

A videorekorder 70-es évekbeli megjelenése óta mindennapossá vált az elektronikai üzletekben. Azóta a fogyasztók számára teljesen megszokottá vált a készülék műsoros program másolási célú használata. Sokan biztosak is ennek jogosultságában. Az amerikai legfelsőbb bíróság 1984-ben a Betamax-ügyben még úgy döntött, hogy a magánhasználatra rögzített televíziós programok nem sértik a másolási védelmet. A bíróság határozata azonban ma már nem tűnik ennyire egyértelműnek. Amikor ugyanis a videomagnót felváltja a rögzítésre ugyancsak alkalmas merevlemezes egység, amelynek segítségével ráadásul a másolat éppen olyan jó minőségű lesz, mint az eredeti, az internet révén pedig kíváncsi tömegek sokaságához juthat el a film, megkérdőjeleződik a közel 20 évvel ezelőtt meghozott döntés. A rögzítésre való jogosultság ugyanis szinte már egyet jelent a hivatalos engedéllyel való lopással.

Miután a lemeztársaságok jogi úton legyőzték a Napster zene-csereprogramot, a médiatársaságok is kezdték megvédeni televíziós programjaikat.

A Viacom- és a Disney-birodalom például azzal próbálkozik, hogy különböző kódokat illeszt a továbbítandó programjeleibe. Ezen kódok által a sugárzók képesek lehetnek arra, hogy megvédjék bizonyos műsoraikat a másolástól és a digitális hálózatokon történő terjesztéstől.

A Philips, a Sony és a Panasonic nemrégiben megállapodott az AOL Time Warner kábelrészlegével, a Time Warner Cable-lel és a Cox Communicationsszel. Az egyezség értelmében a legmegszokottabb televíziós show-k szabadon másolható kategóriába kerülnének, míg a fizetős televíziókon (például az HBO-on Showtime-on) futó programokat az egyszer másolható kategóriába sorolnák, amelynek további mennyiségi terjesztése már tilos lenne. Továbbá olyan műsorszámokat is megjelölnének, amelyeket egyáltalán nem lehetne másolni.

A szórakoztatóipar megavállalatai azonban éppen a műsorok digitális másolását és hálózaton keresztüli terjesztését tűzték ki célul. A Sony, a Hewlett-Packard és a Microsoft a Las Vegas-i elektronikai show-n bemutatott koncepciója szerint a fogyasztó rögzíteni tudja a televíziójáról a kiválasztott műsorszámot egy merevlemezt tartalmazó egységre, amelyet otthonában - a készülékeit összekapcsoló digitális hálózaton keresztül - bármely televízión megnézhet. Sőt az adás azokon a helyeken is láthatóvá válik, amelyet az interneten keresztül tudnak más hálózatokkal összekapcsolni. A szórakoztatóipari vállalkozások tervei rémálomként jelennek meg a médiatársaság jövőképében, akiket mindez arra késztethet, hogy értékes műsoraikat fizetős csatornákon sugározzák.