BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Épülőfélben a digitális otthon

A professzionális számítástechnikai termékek piacán tapasztalható pangás miatt az Intel a szórakoztatóelektronikai alkalmazások irányába keres kitörési lehetőséget. Az új marketingeszme úgy hangzik, hogy legyen minden otthonban egy univerzális, helyi hálózat, amelynek középpontjában egy nagy teljesítményű kiszolgáló áll, rajta tárolt gazdag digitális tartalommal.

Az új koncepciót az Intel a Digital Home elnevezés alatt hirdette meg. Ha megvalósul, akkor általa a szórakoztatás-tömegtájékoztatás egy egész műszaki generációját kell a múltnak átadni. Az eddig külön-külön használt televízió- és sztereó készülékeket az adott formában már csak adapteren keresztül lehet rákapcsolni az új, otthoni hálózatra, amelyen a bevált digitális adatforgalmi szabványok alapján bonyolódik majd a jelforgalom, hordozzon az akár hangot, mozgóképet vagy szöveget. A családi házban, a lakásban, sőt a kertben való lejátszásra alkalmas, leendő hálózat vezetékes és a nélküli jeltovábbítás alapján fog működni, így elérhető lesz, hogy bármely tartalom az otthon bármely pontján megjeleníthető legyen.

A váltást az tette szükségessé, hogy az információ rögzítésére, tárolására és lejátszására alkalmas készülékekből egyre nehezebben áttekinthető választék alakul ki: az ismert televízió- és sztereó készülékek mellett egyre szélesebb körben vannak jelen CD- és DVD-lejátszók (illetve -írók), digitális kamerák és fényképezőgépek, színes nyomtatók, mobiltelefonok, digitális asszisztensek (PDA), vagyonbiztonsági berendezések, digitálisan vezérelt háztartási gépek. Ezek ráadásul gyakorta egymásétól jelentősen eltérő műszaki szabvánnyal dolgoznak: a mozgóképek tömörített formában való tárolására használják az MPEG2 és MPEG4 formátumot, az állóképeket a JPEG-norma szerint rögzítik, zenei tartalom visszaadható a hagyományos CD-formátum alapján, utóbb pedig népszerűvé vált az MP3-szabvány.

A szórakoztatóelektronikai és informatikai termékek egymáshoz való kapcsolhatóságának és gyors üzembe helyezhetőségének jellemzésére már évek óta használják a "Plug and Play" minősítést. A besorolás azonban - főleg a számítástechnikai termékeknél - gyakorta bizonyult illuzórikusnak. A kompatibilitás nyilvánvalóan sokkal kritikusabb követelménnyé válik, ha az említett nagyszámú eltérő rendeltetésű és évjáratú készülék között kell fizikai és adatkapcsolatot létesíteni. A súlyos kihívást jelentő problémák kezelésére alakult meg 1999-ben a UPnP Forum, amely elé a résztvevők azt a feladatot állították, hogy teremtsen általánosan használható kommunikációs platformot a háztartásban - már ma és a jövőben - fellelhető bármely készülék közötti használatra.

A UPnP (Universal Plug and Play)-norma keretében a feladatot úgy látják megoldhatónak, hogy elvonatkoztatnak az egyes berendezések specifikus jellemzőitől vagy adatigényeitől, és az egymás közötti jelforgalmat a már ismert szabványok szerint szervezik meg. A legfontosabb ilyen szabvány az Internet Protocol (IP), amely az ismert világháló adatforgalmának is alapját képezi, és amely az információt - legyen az szöveg, kép vagy hang - nagyszámú adatcsomagba tördelve továbbítja. Igénybe veszik továbbá a tartalomban lévő kereszthivatkozások alapját képező "hypertext" szabványt (HTTP) és az internetes tartalom kimunkálására használt nyelvi platformot (HTML vagy XML).

A UPnP-szabvány kimunkálásakor a tervezők arra törekszenek, hogy a felhasználónak vagy a fogyasztónak ne kelljen szakembert igénybe vennie egy-egy készülék telepítésére. Ideális esetben a vevő hazaviszi, majd kicsomagolja a készüléket, és - ha az otthoni hálózata vezeték nélküli átvitellel működik - elég azt egyszerűen bekapcsolnia.

Az eszköz ugyanis azonnal sugározni kezdi a saját azonosító adatait és működési jellemzőit, amelyek alapján a rendszer nyomban felismeri, majd szoftver segítségével rögtön integrálja és használhatóvá teszi. A felhasználó számára rendkívül egyszerű eljárásnak azonban - a műszaki követelményeket illetően - hatalmas ára van, mert nagyszámú szoftvermodult kell létrehozni, amelyeknek minden elképzelhető eseményt kezelniük kell. Az Intel által javasolt architektúrában van például egy modul, amelyet úgy hívnak, hogy "Device Spy", amely a bekapcsolás után felkutatja, hogy milyen készülékek vannak a hálózatra aggatva. A cég által ajánlott másik programmodulnak pedig azt a adták, hogy "Device Sniffer", amely az angol elnevezésének megfelelően állandóan "szimatolja", hogy éppen mit tesznek vagy miként működnek a hálózatban lévő eszközök, ennek a programnak ennyiben a felmerülő események kezelését szánták feladatul.

A UPnP Forum által kidolgozott megoldások alapján az Intel olyan rendszert ajánl, amelynek középpontjában egy nagy teljesítményű, Pentium 4 processzoron alapuló otthoni kiszolgáló áll. Ez az egység elektromágneses hullámokkal sugározza szét a tartalmat az egyes készülékeknek, amelyek a jeleket egy digitális médiaadapterrel veszik. Ebben a kiépítésben minden eszköz programozva van, a programok futhatnak a Linux, valamely WIN32, vagy a WINCE operációs rendszer alatt.

Az otthoni, lokális hálózatok mindazonáltal felvetnek néhány eddig meg nem válaszolt kérdést. Ezek sorában a kisebb jelentőségűek között szerepel az, hogy a felhasználók nem fognak-e idővel idegenkedni a vezeték nélküli átviteltől. Az "elektromágneses szmog" kifejezés már évek óta a köztudatban van, nem éppen kellemes képzetekhez társítva. Más jellegű bizonytalanságot jelent az, hogy az egész otthoni rendszernek a külső, a világhálózatról való táplálása még fölöttébb bizonytalannak látszik. A kábelmodemes vagy a DSL kapcsolaton keresztül jó, ha másodpercenként 1 megabites átlagos sebesség elérhető, azon keresztül pedig az átlagos tévéképminőségben is lassan lehet egy filmet letölteni. Arra egyelőre kilátás sincs, hogy a távolsági átviteli hálózatokról érkező jelfolyam lényegesen felgyorsítható legyen.

A legnagyobb bizonytalanságot viszont az jelenti, hogy gőzerővel dolgoznak a szellemi tulajdonjogok védelmét hatékonyan alátámasztó műszaki megoldásokon. Éppen az Intel kezdeményezésére dolgoznak olyan platformon (TCPA - Trusted Computing Platform Alliance), amellyel meg lehetne gátolni a szellemi termékek korlátlan másolását (lásd: http://tcpa.vajko.hu). Ennek részeként a mikroprocesszorba állítólag be fognak ültetni olyan funkciókat, amelyek megakadályozzák bárminemű jogvédett termék (zene, film, előadás) illetéktelen általi reprodukálását, illetve a lejátszás csak a jogok birtokosánál történő, hálózaton keresztüli bejelentkezéssel indítható el.

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.