Uraim, csak semmi linkelés!

Valószínűleg nem kis szerepe volt az internet népszerűségének növekedésében annak a ténynek, hogy a weboldalakon megjelenő hivatkozások segítségével a cím begépelése nélkül is könnyedén ugrálhatunk egyik helyről a másikra. Ez a kényelmi funkció lehetővé teszi, hogy az információk tematikus rendbe szedve a felhasználó számára azonnal rendelkezésre álljanak.

A hivatkozások esetében alkalmazott eljárások azonban egyre-másra jogvitákba torkollnak, amelyek rendszerint egyezséggel zárulnak. Megoldásuk nem kínál fogódzót a jövőre nézve. Pedig hírek szerint már Magyarországon is felmerült a rendezés igénye.

Két technológiáról, illetve eljárásról van szó: a linkingről és a framingről, amelyeket jobb magyar szó híján nevezzünk eredeti nevükön. A linking eredetileg kötést, kapcsolást jelent, a framing pedig keretbe helyezést. A linking nem más, mint egy weboldalon elhelyezett hivatkozás egy másik weboldalra. Rákattintva elérhetjük a hivatkozott weboldalt anélkül, hogy annak pontos címét ismernünk kellene. Önmagában ez még nem vethet fel különösebb jogi problémákat. A linking alesete, az úgynevezett deep linking annál inkább. Ez utóbbinál ugyanis arról van szó, hogy a hivatkozás közvetlenül egy belső tartalomra, nem pedig a weblap főoldalára mutat.

A framing ezzel szemben az internetes böngészőprogramoknak azt a tulajdonságát használja ki, hogy képesek egy adott tartalmat külön keretekben megjeleníteni. Miközben például a felső keretben vannak a menüpontok, az alsóban jelennek meg azok a tartalmak, ahová a felső keretben a felhasználó elnavigálta magát. A probléma akkor keletkezik, ha a tartalmat megjelenítő keretben adott esetben egy teljes weblap megjelenik.

A deep linking esetét tekintve egyes hírek szerint annál a ténynél fogva, hogy az utalás nem a hivatkozott weblap főoldalára, hanem közvetlenül az utalt aloldalra mutat, a hivatkozott weblap gazdái a szerzői jogok megsértésére alapozva érvényesítették igényüket. Ez a megközelítés kétségtelenül érdekes, de véleményem szerint köszönő viszonyban sincs a szerzői jogi törvénnyel. Az ugyanis ahhoz nyújt kizárólagos jogot a szerzőnek, hogy - ha úgy dönt, hogy művét nyilvánosságra hozza - saját maga vagy az általa erre felhatalmazott más személy kizárólagosan többszörözhesse, terjeszthesse, nyilvánossághoz közvetíthesse, stb. a művet. E jogok a szerzőnek az általa elért szellemi teljesítmény feletti rendelkezési jogát biztosítják, egyben eltiltva mindenki mást attól, hogy a művet mint sajátját tüntesse fel.

A szerzői jog nem gátolhat meg azonban senkit abban, hogy a műre hivatkozzon, illetve megjelölje, hogy hol lehet hozzáférni. A deep linking ennyiben analóg egy olyan bibliográfiával, amely egy bizonyos témában csak egy bizonyos cikkre és annak szerzőjére hivatkozik, nem pedig arra a gyűjteményes műre, amelyben megjelent. Márpedig ezt a szerzői jog nem tiltja, az legfeljebb praktikus szempont, hogy a gyűjteményes mű megjelenésére vonatkozó adatok is fel legyenek tüntetve.

Hasonló álláspontra helyezkedett egy kaliforniai bíróság nemrég a két rivális jegyárusító portál, a Ticketmaster és a Tickets.com jogvitájában. A felperes Ticketmaster állítása szerint a Tickets.com azoknak az eseményeknek az esetében, amelyekre maga nem árusított jegyet, egy deep linket helyezett el a saját oldalán, amely közvetlenül a Ticketmasternek az adott eseménnyel kapcsolatos oldalára vitte az érdeklődőt. A bíróság megállapította, hogy nincs szó szerzői jogsértésről, hiszen az alperes nem a sajátjaként tüntette fel a felperes által közölt adatokat, hanem a valóságnak megfelelően megjelölte a szükséges információ forrását és eredeti szerzőjét.

Még 1996-ra nyúlik vissza viszont az a jogeset, amelyben két rivális skót elektronikus hírlap között merült fel a szerzői jog megsértése a deep linking kapcsán Történt, hogy a már bejáratott Shetland Times mellett újonnan megjelenő Shetland News nem átallotta bejelenteni olvasóinak, hogy időnként, ha lemarad egy sztoriról, akkor egy közvetlen hivatkozással átveszi a Times anyagát a vonatkozó témában. Amikor a Times ennek alapján szerzői jogai védelmében beperelte új versenytársát, az azzal védekezett, hogy a hivatkozások az internet lényegéhez tartoznak, és ezért a kereset elutasítását kérte. A per egyezséggel megszűnt, de érdekes lett volna tudni a bíróság döntését erről a magatartásról.

A magyar szerzői jog megengedi a tény- és híranyagok szabad átvételét, a forrás és a szerző megjelölésével. Az is nyilvánvaló, hogy ez a jog csak a valóban tény- és híranyagot tartalmazó cikkekre vonatkozik. Ezek ugyan lehetnek exkluzív információk is, de nem lehetnek riportok, publicisztikák, interjúk, hiszen utóbbiak esetében nem a mű tartalmát adó tények és hírek a lényegesek, hanem azok egyéni, eredeti megfogalmazása, ez keletkezteti a szerzői jogot.

A deep linking azonban minden bizonnyal nem szerzői jogi probléma, vagy legalábbis nagyon könnyen védhető, ha valaki azt óhajt kreálni belőle. Kétségtelen viszont, hogy üzleti szempontból az adott esetben nem jelentéktelen károkat okozhat. Arról van szó, hogy a hirdetők általában az adott weboldal főoldalának letöltései után fizetnek, vagyis csak az számít valódi értékkel bíró reklámszolgáltatásnak számukra, a hirdetés csak akkor térül meg, ha a felhasználó a főoldalról indítja a böngészést. Ezt a számítást a deep linking kétségtelenül keresztülhúzza.

Erre a problémára azonban nem a szerzői jog a megoldás, hiszen egy alapvetően üzleti kérdésre nem lehet a szerzői joggal válaszolni, ugyanis az nem erre való. Az üzleti problémát üzleti módon kell megoldani, amint azt tették például a szoftvergyártók, amikor másolásvédelmi algoritmusokat építettek CD-n kínált szoftvereikbe. Csak tippelek, de gondolom, mindössze technológia kérdése megoldani azt, hogy egy belső oldal ne, csak a főoldal legyen elérhető még deep linking esetén is.

Összetettebb a kérdés a framing esetében. Itt ugyanis nem egyszerűen a tartalomra való hivatkozásról van szó, hanem arról, hogy a tartalom átkerül egy teljesen más környezetbe, más szóval az, aki a framinget alkalmazza, olyan tartalommal tölti fel a saját weboldalát, amelynek nem ő a szerzője.

Mindazok a megfontolások, amelyek a deep linking esetében a hirdetéssel kapcsolatban felvetődtek, itt fokozottan igazak, hiszen a hivatkozó oldal hirdetései zavartalanul futnak, miközben a hivatkozott oldal tartalma a keretben megjelenik, sőt elképzelhető, hogy éppen az átvett tartalomra tekintettel jön még több hirdető, és maradnak el a reklámok a hivatkozott oldalon. Ezek azonban ugyanúgy technológiai és üzleti problémák, amelyekre azonos körből kell a választ meríteni.

A framing mindenekelőtt versenyjogi igényeket szülhet. A tisztességes verseny kereteibe ugyanis nem fér bele az, hogy a sajátomként árulom azt, ami nem az enyém. Márpedig ha a saját oldalam csak a kereteket biztosítja, de a tartalmat mástól veszem át, akkor ez nyilvánvalóan alkalmas arra, hogy a más termékét, szolgáltatását a sajátomként tüntessem fel.

De a framing esetében alappal vetődik fel a szerzői jogi igény is.. A Washington Post 1997-ben azért perelte be a kis arizonai Total Newst, mert az a saját oldalán képzett keretben a Washington Post anyagait helyezte el, miközben az oldalakon megjelenő hirdetések bevételeit természetesen bezsebelte. A per ebben az esetben is egyezséggel zárult: a Total News engedélyt kapott a Washington Posttól az anyagok átvételére. Pedig jó lett volna, ha a végső szót a bíróság mondja ki.