Új védelem alatt a digitális tartalom

Az ígért új védelem hardveres, szoftveres és kommunikációs öszszetevőt egyaránt tartalmaz. A megoldás lényege az, hogy valamely - szerzői jogi védelem alatt álló - digitális termék (film, zene, számítógépes program, szöveges vagy multimédiás tartalom) csak a kiadó előzetes ellenőrzése után vehető használatba. Erre a célra kialakítanak egy funkciót, amelyet elsődlegesen egy félvezető alkatrészbe építenek be és beleforrasztanak az alaplapba, tervek szerint azonban később az ellenőrző funkciót maga a mikroprocesszor tartalmazná. A bekapcsoláskor az adott áramköri rész magához ragadná az ellenőrzést, és megvizsgálná, hogy a készülék minden porcikája alkalmas-e a tartalomnak védett formában való lejátszására. Ezt követően kerülhetne sor az operációs rendszer betöltésére, de csak olyan programok futhatnának, amelyek támogatják a másolás elleni védelmet. További lépésként immár az operációs rendszer - illetve annak egy speciális modulja - kapcsolatot létesít a lejátszandó tartalom tulajdonosának számítógépével, hogy ellenőrizhető legyen az adott példány (CD vagy DVD) jogtisztasága.

Ha minden rendben van, akkor a kiadó (tulajdonos) rendszere küld egy kódot a felhasználó számítógépére, amellyel - amolyan kulcsként - hozzáférhetővé vagy lejátszhatóvá tehető a tartalom. Az adott környezetben a kiadó által érvényesíthető korlátozások száma szinte végtelen. Megszabhatja például, hogy csökkentett ár fejében a lemezt például csak háromszor lehet meghallgatni, vagy egy film minden egyes lejátszásakor külön kelljen fizetni. Az adott eljárással a szóban forgó digitális példány teljes későbbi felhasználását ellenőrizni lehet, beleértve az illegális másolatok készítésének megakadályozását.

Korábban a kiadók és forgalmazók pusztán szoftveres védelemmel kísérleteztek, ezt azonban - utóbb a dologból már szinte sportot űzve - rendre feltörték. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a csak szoftveres védelem hatástalan, bekapcsolódtak a fejlesztésbe a félvezetőgyártók és a berendezésgyártók. Az általuk létrehozott csoportosulásnak először a "Megbízható Számítástechnikai Platform Szövetség" (TCPA - Trusted Computing Platform Alliance) nevet adták. Mint azonban néhány hete a Prim Online (www.prim.hu ) jelentette, a társulás öt alapító taggal (Hewlett-Packard, IBM, Microsoft, Intel, AMD) újjászerveződött, és a továbbiakban TCG (Trusted Computing Group) néven tevékenykedik, önálló licencpolitikával és marketing-költségvetéssel. A kezdeményezést röviddel a bejelentés után 10 további cég biztosította támogatásáról, közöttük a Nokia és a Sony. A törekvéseit a társulás olyan jelszavakkal próbálja meg eladni, hogy a felhasználók személyiségi jogainak, illetve gyermekeknek a pornográfiától való megóvására, a vírusok elleni fokozott védelemre és kéretlen reklámlevelek ("spamek") kiszűrhetőségére törekszenek. Jogvédők szerint azonban a TCPA egyik ellen sem nyújt tényleges védelmet, ezért fenntartják az ellenvetéseiket, sőt időről időre illegális kartell létrehozásának szándékával vádolják a résztvevőket.

A társulás tagjai nem maguktól találtak egymásra. A szerveződés előzményeként a filmipar nagy hatalmú és befolyásos vezetői kampányt kezdtek az amerikai törvényhozásban, ahol elpanaszolták, hogy az illegális másolás és letöltés miatt a szakma a megszűnés határára került. Az ügyet Washingtonban Ernest (Fritz) Hollings, a szenátus kereskedelmi bizottságának elnöke vállalta fel, aki felszólította a kiadókat, a hardver- és szoftvergyártókat a másolás elleni, egységes eljárás kidolgozására. A politikus a nyomaték kedvéért jogszabálytervezetet készített, és kilátásba helyezte, hogy az érintettek megegyezésének hiányában kongresszus fogja kikényszeríteni a szerzői jogok védelmének a digitális környezetben való maradéktalan érvényesítését. Az iparvállalatok kezdetben tiltakoztak a törekvés ellen, mert attól a műszaki fejlesztés szabadságát féltették. Később azonban - nyilvánvalóan politikai ráhatásra - beadták derekukat. Az ellenállást vélhetően az érintett szoftvercégeknél volt könnyebb letörni, mert a másolásvédelem számukra is jelentős többletbevételt ígér.

A másolásvédelem lehetséges megvalósítási formáiról Ross Anderson, a Cambridge-i Egyetem kutatója tett közzé egy tanulmányt, amelyben részletezi, hogy a hardver és a szoftver oldaláról milyen kiegészítő elemekre lehet számítani. A védelem hardveres elemének középpontjában egy félvezető-alkatrész áll, amelyet kezdetben állítólag külön fognak az alaplapra ültetni. Hollings szenátor beceneve alapján ezt az alkatrészt Anderson úgy említi, mint a "Fritz-chip", amely a későbbiekben magára a mikroprocesszorra lenne integrálva. A védelem szoftveres összetevőjét illetően a kutató utal a Microsoft által Palladium-néven említett komponensre, amely a későbbikben a Windows operációs rendszer részeként kerülne forgalomba. A félvezetős és a szoftveres szakma a hírek szerint máris helyezkedni kezdett, hogy melyik váljék nélkülözhetetlenné a remélt TCPA-bonanza eljövetelekor. A két összetevő egyébként olyan fokú védelmet tudna nyújtani, amellyel megoldható lenne a különlegesen biztos internetes fizetés, mégpedig olyan formában, hogy a bankkártya magába a félvezető által támogatott szoftverbe kerülne át. Ez pedig a különféle, okos kártyákat forgalmazó és alkalmazó cégek számára jelenthet súlyos csapást, mert a noteszgépekben, a PDA-kban és az új mobiltelefonokban már a helyettesítésükre kiválóan alkalmas Fritz-csipek lesznek.

A cambridge-i kutató egyúttal rámutat az eljárás súlyos kockázataira, illetve hátrányaira. Utal mindenekelőtt arra a kolosszális gazdasági hatalomra, amelyre a TCG-konzorcium tagjai és a kiadók együtt tesznek szert. Mint írja, olyan lesz a világ és akkora lesz a kiszolgáltatottság, mintha mindenki ugyanahhoz a bankhoz járna, mindenkinek ugyanaz lenne a könyvelője vagy az ügyvédje. Emellett a rendszer lehetővé teszi annak folyamatos ellenőrzését, hogy mely számítógépen milyen szellemi termék van, így központilag lehet kezelni - és törölni - minden illegális tartalmat vagy például politikusokat bíráló anyagokat. A rendszer táptalajt nyújt a politika olyan jellegű elfajzásához, hogy könyvek, cikkek, tanulmányok cenzúrázhatóvá válnak, mert - bírósági határozattal - bármilyen tartalmat meg lehet semmisíttetni.

A szerző általánosságban is elveti az információáramlás korlátozását, és ezzel kapcsolatban utal arra, hogy az erősen szelektív tájékoztatást alkalmazó Szovjetunió politikai rendszere milyen csúfos bukás nyomán tűnt el. Mint írja, a szovjet rendszer eltűnésével a liberális, demokratikus kapitalizmus győzött, márpedig a TCPA és a Palladium éppen ezt veszélyezteti, azzal az örökséggel egyetemben, amelyet Gutenberg hagyott ránk. Anderson intő példaként említi, hogy milyen módon szegényítette a szovjet rendszer a kultúrát, amikor minden írógépet és faxkészüléket ellenőriztetett.

Általános kedvezőtlen hatásként a cambridge-i szerző utal arra, hogy az új helyzetben csak a létrejövő, kartellszerű képződmény résztvevői - kiadók, hardver- és szoftvercégek - üzleti kilátásai javulnak. A gazdaság összességében nem nyer a dolgon, mert a kötöttségek miatt csökken az innovációra való hajlam és lanyhul a verseny.