A blogok háborúja

Colby Buzzel szakasza éppen Moszul egyik szegénynegyedében járőrözött, amikor két iraki fiú futott hozzájuk, kézigránátokat szorongatva. "Adjatok pénzt" - üvöltötték. "Azonnal dobjátok el a gránátot!" - kiabálták vissza a katonák, ám a gyerekek mit sem törődtek vele. Büszke mosollyal az arcukon odafutottak hozzájuk, s továbbra is azt kiabálták: "Adjatok pénzt!" A gránát nem robbant fel. A térségben korábban ott járőröző szakasz pénzt adott a gyerekeknek, ha fegyvereket vagy fel nem robbant löveget találtak - magyarázta embereinek a szakaszparancsnok.

Így kezdődik Buzzel online háborús naplója (cbftw.blogspot. com), amelynek egyszerű címet választott: A háborúm (My war). Az események kommentálása helyett egyszerű beszámolókat írt a mindennapokról, írásmódja pedig meglehetősen sok lelkes hívet vonzott: a punkzenekar-, a Dead Kennedys egykori vezérét, Jello Biafrát is ott találjuk közöttük. Naponta mintegy ötezren voltak kíváncsiak az írásaira.

Buzzel azonban nem az egyetlen, aki a háborúról naplót vezetett, több száz, különböző beosztásokban lévő amerikai és brit katona választotta ezt a kinyilatkoztatási formát. S bár azt mondják, hogy a Öböl-háború viszonylag csekély számú irodalmi művet, regényt keltett életre, a blogok betöltötték ezt az űrt.

Két parancsnok, Nate Allen és Tony Burgess először még csak szóban beszélték meg a kritikus szituációkat, később azonban úgy döntöttek: kiszélesítik a chatet az internetre. S blogot hoztak létre: Companycommand néven. A háborúval kapcsolatos tapasztalataik pedig felkerültek a webre. Nem sokkal később a két barát egy újabb naplót indított, a Platoonleadert, kimondottan altiszteknek. Az eltérő cím eltérő tartalmat is takar: tanácsok szerepeltek a naplóban, amellyel a háborút sikerülhet túlélni.

A lövedékek hangja a páncélosokon, a sikátorokban terjengő bűz, a romok között kiteregetett fehérnemű. A megrohadt tej szaga a nyomornegyedekben, a pásztorfiúk fogkrémért és édességért kiáltoznak az őrtornyok előtt, az unalmas hosszú menetelések, a lángoló olajfinomító, amely a napot is eltakarja, a félelmetes éjszakai támadások. A háborús híradásokból mindezek kimaradtak, a blogok azonban éppen ezekre vetítenek rá; a naplókban a katonák panaszkodnak, bánatot éreznek elveszített társuk miatt, ünneplik a többiek győzelmét, leleményességét. A blogok többről szólnak mint háborús történetekről, Irakot úgy mutatják be, ahogy azt sehol máshol nem lehet fellelni. S talán ez is az egyik sikere. Az iraki háborús blogok, avagy webnaplók annyira különbözők, mint akik írták őket. Egyesek gyakorlatiasabb témáktól írnak, tanácsokat fogalmaznak meg, fényképeket mellékelnek, mások politikai kicsengésűek, vannak, akik megkérdőjelezik a háború szükségességét, s vannak, akik támogatják. Tény azonban, hogy a legtöbbjük kendőzetlenül számol be a helyi eseményekről. Így a következmények sem maradtak el: több blogot megszüntettek, míg Buzzelt öt napig eltiltották a járőrözéstől, s nem írhatott többé beszámolókat.

A harcokból közvetlenül jelentkező digitális naplók egyre több látogatót vonzottak, s különösen a háborús összecsapásokról szóló beszámolók bizonyultak a legolvasottabb írásoknak. S úgy tűnik, az Öböl-háború első irodalmi blog műve is megszületik: még az idén kiadják a "My war"-t könyv formájában.

S mi a helyzet a másik oldalon? Hasonló dolgot lehet ott is tapasztalni. Az iszlám dzsihád honlapjain olyanról lehet olvasni, miként lehet összeállítani egy egyszerű bombát, s

hova lehet elrejteni. Olvasottsággal ezen oldalak is bírnak, ám irodalmi mű aligha válik belőlük.