Átalakuló otthonok

A versenyzőjelölt a szoba közepén áll, előrefut, majd hátra, szinte kifullad a gyors irányváltásoktól, egyenest üt, röptét, majd lecsapást, szinte tökéletes mozdulatokkal. A kezében egy amorf tárgy, ami beillene akár egy teniszütőnek, vagy legalábbis a nyelének. Szemben vele a falon egy televízió, amelynek a képernyőjén az ellenfél látható, persze virtuálisan. Itt a napi tenisz ideje. Bár a salakos teniszpályán jobban tudna csúszni, ám az „otthoni” tenisznek is megvannak a maga előnyei. Ugyanolyan fárasztó tud lenni, mintha a valódi teniszpályán lenne az illető, akkor is, ha nem látja a „valódi” teniszlabdát. Nem veszít időt az utazással, nem kell teniszpályát foglalnia, s mindezért pénzt kiadnia, s azon sem kell idegeskednie, ha a kiszemelt időpontra nincs szabad hely, s az sem utolsó szempont, hogy ki sem kell lépnie az otthonából.

Ha pedig megunta a teniszt, a palettán fellelhető a golf vagy egyéb sportok is. A virtuális sport a szabadidő eltöltésére kiváló választás, a lényeg azonban roppant egyszerű: a külső világ tevékenységét az otthoni mikrokozmoszban is képes elvégezni az illető. S lassan azt veszi észre, hogy ez egyre több dologra érvényes, a mozi beköltözik a nappaliba, a fitneszterem a fürdőbe, a bowling a televízióba, az iroda pedig egy csendes sarokba. Van, aki nagyobb mértékben, van, aki kevésbé, de mindenkit „megfertőz” ez az új trend. Miért? Az otthon fogalma új megvilágítást kap, már nem csupán egyfajta fészekként, menedékként tekintenek rá az emberek, hanem olyan területként, ahol a korábban külső helyszíneken végzett tevékenységet is el lehet végezni. S ez nem csupán azokra érvényes, akik több száz négyzetméteres otthonnal büszkélkedhetnek.

Sokatmondó, hogy a nappali-konyha-hálószoba közötti háromszögben egyre több időt töltenek a lakók, és ez akár a lustaság, akár a fáradtság számlájára is írható. S persze az okok között akár pszichés dolgok is fellelhetők, mint például a külső veszélyektől való félelem, legyen akár képzelt, akár valós. Meglepő adatnak tűnhet, hogy Olaszországban a lakosság 61 százaléka napi 14 órát tölt odahaza; s az arányuk 2001 óta minden két évben 2 százalékkal nő.

Az első meghódítandó terület a nappali, s ennek is a központja a televízió, amely lassan egy mozivá változik. Minden a „házimozival” kezdődött, emiatt a szoba egy kisebbfajta mozibelsővé változott át, persze jegypénztár nélkül. Az idő már ezen is túllépett, manapság már egy audiolaboratóriummá alakulhat át a nappali, a tulajdonos játszi könnyedséggel ki tudja szűrni a zavaró hangokat akár egy filmből vagy egy dalból, a térhangzás előállítása sem gond, mint ahogy a maxiképernyő is a megfizethető kategóriába kezd tartozni, s a díványról nézve valóban az az érzése az illetőnek, mintha valóban egy moziban ülne.

A nappali akár egy golf-, tenisz-, avagy baseballpályává is változtatható egy pillanat alatt, csak a legújabb videojátékot kell beszerezni. S ha ez sem elég ahhoz, hogy az ember kellőképpen megizzadjon, a hálószobát egyszerűen felszerelheti multifunkcionális fitneszeszközökkel.

S mi a helyzet a fürdőszobával? Könnyedén átalakulhat egy welnesscentrummá, török hammammá vagy termálfürdővé, elég egy csúcstechnológiával felszerelt, multifunkciós zuhanyzó. A legújabb találmányok persze nem csupán erre szorítkoznak. A borkedvelőknek lehetőségük van arra, hogy egy házi vinotékát alakítsanak ki otthonukban: nem kell mást tenniük, mint jó minőségű szőlőt szerezniük, s az erre kialakított speciális eszköznek köszönhetően máris palackozhatják a saját borukat.

Az otthoni lehetőségek tárháza végtelennek tűnik, ráadásul egyre többeket elkapott a „hóbort”, a lakásfelújítások reneszánszukat élik, s úgy tűnik, a szabadidős tevékenységek mellett az otthoni munkára is többen kaptak rá, bár kérdés, hogy az emberi kapcsolatok mennyiben szenvedik majd meg az új trendet.