Menedzselt IT-rendszerek

A vállalatok és intézmények komplex informatikai rendszereinek menedzselése külön világ, s ismerete a rendszergazdák közül is a legbeavatottabbak privilégiumának tekinthető. A Microsoft és a Novell – az együttműködésükről néhány hete közzétett nyilatkozatukban – is nagyrészt ezt a területet jelölte meg a fejlesztésük központi elemeként. A tervezett közös műszaki projektek közül négyet emeltek ki: a virtualizációt, a komplex rendszerek központosított felügyeletét, a címtár- és személyazonosság-kezelést, illetve a dokumentumformátumok kompatibilitását.

A most konkretizált együttműködésben a Novell és a Microsoft nem az asztali, hanem a szerveres virtualizációt akarja magasabb szintre emelni, amelylyel – mint írják – „a heterogén adatközpontokban található kiszolgálók terhelését lehet optimalizálni”. A közös fejlesztés eredményeként hol a Novell SUSE Linux Enterprise Server, hol a Windows Server *Longhorn* szerepel gazdarendszerként, vendégrendszernek tekintve a másikat, hol fordítva.

A rendszerfelügyelet a vállalati rendszerek különösen kritikus funkciója, mert az esetleg több száz munkahelyből álló hálózat minden egyes pontjának karbantartása – a kiszállások időigényével együtt – óriási költségeket emészt fel. Ezért vált fontossá, hogy az egyes asztali gépeken központi helyről lehessen rendet tartani. Erre mindkét cégnek van saját megoldása: a Novell a ZENworks Orchestrator, a Microsoft a System Center Operations Manager nevű modulját használja. Az előbbi nyílt, illetve vegyes kódú környezetben alkalmazható, míg az utóbbi a zárt forrású szegmensekben. A most elhatározott együttműködésnek az a célja, hogy a központi karbantartási és menedzselési platformokat a szabványosítási elvárásoknak megfelelően tegyék használhatóvá olyan környezetekben, amelyekben egyszerre vannak jelen zárt kódú (windowsos) és nyílt, illetve vegyes kódú platformok.

A címtár- és személyazonosság-kezelési funkcióra korábban a Novell az eDirectory, a Microsoft pedig az Active Directory nevű modult ajánlotta. Előfordulhat azonban, hogy komplex nagyvállalati intézményi rendszerekben – ahol az üzemben tartó szeretne nyílt és zárt platformokon nyugvó vegyes rendszert használni – dilemmát jelent a kettő közötti választás. A két cég ezen a területen arra törekszik, hogy „egymás megoldásainak és termékeinek kompatibilitását hangsúlyozza”. E közös munkának a konkrétabb fejlesztési ütemtervét 2007 első fél évére ígérik.

Az előbbi három témakör főként a rendszergazdákat érdekelheti, míg a negyedikkel, a dokumentumformátumok és kompatibilitásuk témakörével idővel az átlagfelhasználó is találkozhat. A Microsoft–Novell együttműködés utóbbi pontja jó alkalmat kínál az irodai alkalmazásoknál használt dokumentumformátumok várható, gyors változásának áttekintésére is.

A nyílt forrású platform terjedését sokáig fékezték azok a – gyakorta nem alaptalan – félelmek, hogy például egy Linux környezetben előállított dokumentumot egyáltalán meg lehet-e nyitni a Windows alatti Office programokkal. A nyílt forrásra alapozott szolgáltatásokat (is) értékesítő cégek már néhány év óta biztatnak azzal, hogy az átjárhatóság megoldható. Aki OpenOffice-t használ, maga is tapasztalhatja, hogy egy szöveges dokumentum bezárásakor a Writer (ez a Word nyílt forrású megfelelője) felkínálja a választást a mentésnél használandó formátumról. Menteni lehet például az OpenOffice saját formátumában, ami ez idő tájt .odt kiterjesztést (open document text) használ. De lehet tárolni a szöveges fájlt .doc kiterjesztéssel, Microsoft formátumban, amely a Wordben megnyitható, mindaddig, amíg pusztán szöveges fájlról van szó. Más a helyzet akkor, ha a szöveges dokumentumba valaki más elemet – táblázatot, grafikont vagy képet – helyezett el, ilyenkor előfordulhatnak kellemetlen meglepetések.

Március eleji bejelentésével a Microsoft és a Novell éppen azon szándékát erősítette meg, hogy megteremtse a nyílt és a zárt kódú irodai alkalmazások problémamentes együttműködését. A két cég elsőként olyan fordítóprogramot állít elő, amellyel az alkalmazott formátumokat le lehet fordítani a másikra, mégpedig mindkét irányban. Az előállítandó dokumentumok célul kitűzött teljes kompatibilitásának megteremtésére mind a Microsoft, mind a Novell beépíti a megfelelő fordítót az általa forgalmazandó termékekbe, hogy a kimeneten jelentkező formátum maradéktalanul megfeleltethető legyen a másik platformnak.

A bejelentésnek megfelelően a két cég megőriz egy-egy – eltérő – fájlformátumot, ezek között azonban maradéktalan átjárhatóságot akarnak teremteni. A Microsoft a maga platformját Open XML néven definiálta, ezt az újabb Office-termékei alapformátumává teszi. A cég szerint az önálló műszaki vonal fenntartására azért van szükség, mert biztosítania kell a kompatibilitást az irodai alkalmazások korábbi változataival. A Microsoft februárban bejelentette, hogy a nyílt és a zárt kódú platform közötti fordítót elérhetővé teszi a 2007 Office System, az Office 2003 és az Office XP szoftverekhez. A megfelelő adatfordítót a Novell a közeljövőben jelenteti meg az OpenOffice esedékes, új kiadásában, amely a cég által eredetileg használt ODF-formátumot (Open Document Format) képes átültetni a Microsoft Open XML sémájára. Mindez azonban egyelőre csak a szöveges dokumentumokra vonatkozik, a két cég azonban jelezte, hogy ezt a fordítási és kompatibilitási mechanizmust a táblázatokra és a bemutatókra is kiterjeszti.

A Microsoft és a Novell közös bejelentése nagyjából a fentiekre korlátozódik. A későbbi, lehetséges forgatókönyvek felmérésénél főleg internetes publikációkra lehet alapozni. Ezekből mindenekelőtt az derül ki, hogy különleges szerepe lesz az XML adatleíró nyelvnek. A jövőbeni dokumentumformátumot mindenekelőtt az határozza meg, hogy abban – a szöveg mellett, közben – jóval változatosabban fordulnak elő bonyolultabb adatstruktúrák és médiaelemek, például táblázatok, grafikonok, képek, sőt olyan multimédia-elemek, mint a mozgókép és a hang. Ezeknek a változatos információhordozó elemeknek a dokumentumokba való illesztése és kezelése elképzelhetetlen lenne olyan, rugalmas adatleíró és -ábrázoló eszköz nélkül, mint amilyen az XML.

A virtualizáció azt jelenti, hogy egyetlen fizikai gépen több „virtuális” rendszert alakítanak ki, ez megvalósítható akár úgy is, hogy ugyanazon a gépen Windows és Linux környezet egyaránt futtatható. Igazi virtualizációról asztali gépen akkor beszélhetünk, ha a két rendszer felett működik egy konstruált felügyeleti rendszer – az úgynevezett hypervisor – is, amely lehetővé teszi a két alárendelt operációs rendszer szimultán futtatását és a közöttük való átjárást. Aki ma – jobbára otthon – próbálkozik azzal, hogy egyaránt használja a zárt (Windows) és a szabad forrású (Linux) környezet adottságait, láthatja, hogy például a SUSE Linux rendszertöltője felkínál egy Xen nevű bootolási irányt. Ez utóbbi hordozza azt a lehetőséget, hogy a két platform között a gép kikapcsolása és újraindítása nélkül lehessen átjárni.