SOA: az IT-integrációra adott válasz

Újabb hárombetűs rövidítést tanulgathatnak az informatika üzleti felhasználói. A SOA-ként (Service Oriented Architecture) ismertté vált szemlélet az IT-rendszerek integrációját segíti. A benne rejlő piaci potenciál nem csekély: a Research and Markets kutatói szerint a 2005-ben kimutatott 450 millió után a globális piac 2012-re eléri a 18,4 milliárd dollárt. Alábbi cikkünk szerzője részletesen elemzi a szemlélet létrejöttének okait, megjelenési formáit, a benne rejlő lehetőségeket. Ahogyan az informatika egyre elterjedtebbé válik az üzleti életben, mind komplexebb rendszerek jönnek létre, amelyek napi szintű üzemeltetése, fejlesztése, a köztük lévő kapcsolatok kezelése jelentős erőforrásokat köthet le. A probléma megoldására a rendszerkapcsolatok kezelését egységes alapra helyező módszereket dolgoztak ki az elmúlt években.

Az informatikai rendszerek integrációjának egyik legdivatosabb módszere napjainkban a SOA, amely szerint az egymástól független rendszerek egy jól körülhatárolható funkciót használnak a köztes kapcsolatra. Az ilyen célra alkalmazott szolgáltatások szabványos, internetalapú kommunikáció során cserélnek adatokat egymással.

Az általánosan elterjedt értelmezés szerint a SOA az informatikai architektúra tervezésének olyan megközelítése, amely a szolgáltatásalapú rendszer-kommunikációra épít. Ennek révén a szervezet régóta használt rendszereinek üzletileg értelmezhető belső funkciói más alkalmazások számára is elérhetővé válnak. Azaz az integráció (pl. e-business, extranetes alkalmazások, B2B) SOA-alapú megközelítése rugalmasan tervezhetővé és üzemeltethetővé teszi az IT-rendszereket.

Fontos látni, hogy a SOA nem egy termék, nem egy technológia, nem is webszolgáltatás, és végül nem általános gyógyír. A cégen belüli, valamint a szervezetek közötti rendszer-integrációs kihívásokra adható egyfajta válasz. A SOA olyan megoldást ad a felhasználónak, amellyel a meglévő, esetleg elavult szerteágazó IT-rendszerek a megrendelő üzleti folyamataihoz, működésmódjához alakíthatók és nem fordítva.

Nemzetközi kitekintésben a nagy informatikai szállítók, - így például az IBM, a Microsoft, a BEA Systems, az Oracle, a Sun Microsystems vagy a HP - a SOA elkötelezett támogatói. Ezek a cégek uralják a piac nagy részét, de vannak kisebb, ám ígéretes megoldásokat szállító szereplők is, mint például az Artix, a Fiorano vagy a Tibco Business Works. A nagyok korábban is jelen voltak a rendszer-integrációs piacon, ezért ezen a területen jelentős tapasztalatra tettek szert, amelyet az új megközelítési mód alkalmazása során fel tudnak használni.

A SOA mint fogalom már az ezredforduló előtt megjelent az IT-piacon, amikor a rendelkezésre álló technológia lehetővé tette a szolgáltatásalapú informatikai működést. A kezdeti lelkesedés időszaka után napjainkban kezd ismét előtérbe kerülni a módszer, melyet most már a valódi és átgondolt piaci kereslet is támogat. Ahogyan a nemzetközi porondon élénkülés tapasztalható ezen a területen, úgy a hazai viszonyok között is egyre jobban előtérbe kerül mint lehetőség; a Magyar Posta például a Microsoft BizTalk szerverére épülő megoldást valósít meg.

Általánosságban nagyon nehéz és nem is célszerű meghatározni, hogy mennyibe kerül egy ilyen bevezetés. Mivel egy megközelítési mód alkalmazásáról, szemléletváltásról van szó, a bevezetést fokozatosan, pilot projektek segítségével, a kritikus üzleti folyamatoktól elindulva, minimum egy-két év átfutási idő mellett lehet sikeresen megvalósítani. Ezenkívül mindenképpen szem előtt tartandó, hogy nem feltétlenül szükséges például az összes már elavultnak számító, de funkcióját még tökéletesen ellátó rendszert képessé tenni a SOA szerinti működésre, hanem elég lehet az újonnan bevezetendő rendszerek esetében elkezdeni a SOA-szemléletmód tudatos alkalmazását. Továbbá az egyes iparágak szereplőinek (szállítók, megrendelők, alvállalkozók) SOA-szemléletérettsége is eltérő lehet, így ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése is jelentős többleterőforrás bevonását igényelheti a bevezetés során.

Mivel a SOA megközelítési mód, ezért a legnagyobb kockázatot a helytelen értelmezése jelenti. Ha csodaszernek tekintik, ha a bevezetéssel párhuzamosan nem történik szemléletváltás az informatikai működésben, akkor a vállalat nem fogja elérni a módszer bevezetésének a célját, sőt jelentős pluszráfordításokat igényel majd az üzemeltetése.

A tipikus projektkockázatokon túl – mint például a vezetői elkötelezettség, a kompetencia és a szigorú irányítás hiánya, a finanszírozási problémák, a rosszul tervezett infrastruktúra, a rosszul kiválasztott induló projekt – a másik jelentős buktató lehet az üzleti célok előtérbe helyezésének a hiánya, a technológiai megközelítés, amelynek során a megvalósító eszközök képességei, korlátai határozzák meg a végleges kialakítást és működést. Ehhez kapcsolódóan a nemzetközi tapasztalatok szerint legalább két különböző SOA-megoldás-szállító közreműködése szükséges az üzleti igényeket lefedő megvalósítás kialakításához. A harmadik fontos tényező az úgynevezett újrafelhasználhatóság. A szolgáltatásokat a szemléletmód alapján olyan módon célszerű kialakítani, hogy azok a későbbiekben más célok kielégítésére is felhasználhatók legyenek. Ha ez a cél nem kellő mértékben érvényesül, akkor egy újabb, meglehetősen bonyolult, nehezen tesztelhető-menedzselhető architektúra jön létre.

A szerző az AAM Tanácsadó Zrt. vezető tanácsadója

Itthon még kevesen ismerik

A magyar piacot tekintve elmondható, hogy a nagyobb szereplők több mint fele hallott már a SOA-ról, azonban alig egyötödük ismeri részletesen a betűszó mögött rejlő megközelítésmódot. Ebből következően a SOA-megoldások elterjedtsége, valamint a tervezett beruházások a nagyobb hazai cégek alig 10 százalékában értelmezhetők. Valószínűsíthető, hogy az alacsony ismertség következtében a nagy multinacionális cégek hazai leányvállalatain kívül elenyésző számú magyar vállalat foglalkozik a SOA bevezetéséhez kapcsolódó szállítói feladatok ellátásával. Ezek közül a nagyobbak például az IQSYS, az Abesse Informatikai Zrt. és az Alerant Informatikai Zrt.