Formátumháború

A vállalat hosszú és a résztvevők szerint időnként megkérdőjelezhető eszközökkel vívott harc során érte el ezt, ám még nem dőlhet hátra, mivel az ISO csak akkor publikálja az Open Office XML (OOXML) szabványt, ha május végéig a nemzeti szabványügyi szervezetek nem emelnek formális kifogást ellene.

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet 2006 májusában hitelesítette a többek között az IBM, a Sun, az Oracle, a Google által is támogatott, a különböző irodai szoftverek között átjárást biztosító ODF-et (Open Document Format) nemzetközi szabványként. Válaszul a Microsoft megalkotta saját dokumentumformátumát, az OOXML-t, amely nem kompatibilis az ODF-fel. A szoftvercég gyorsított eljárást követelt az ISO-nál, amely azt jelentette volna, hogy a szokásos 2-3 év helyett egy év alatt válna szabvánnyá az új formátum.

Ehhez két dologra volt szüksége a vállalatnak: egyrészt a nemzeti szabványügyi testületek támogatására, másrészt minél több ország szavazatára az ISO- bizottságban. Így arra figyeltek fel többek között a Magyar Szabványügyi Testület régi tagja is, hogy hirtelen többszörösére duzzadt a tagság. Olaszországban például 5-ről 83-ra nőtt a helyi szabványügyi szervezetben lévő cégek száma, míg nálunk 11-ről 42-re. Mindkét fél elkezdte ugyanis beléptetni partnereit vagy a tőle függő cégeket, így aztán a korábban komoly vállalatok – Microsoft, IBM, Oracle, Sun – fémjelezte testületbe mindössze néhány millió forintos éves forgalmú cégek kerültek be, és szereztek jogot arra, hogy döntsenek akár a dokumentum formátumok ügyében. (A kis cégek számára lényegesen olcsóbb a tagdíj.) A küzdelem globális méretű volt, hiszen nemcsak a nemzeti szabványügyi testületekbe lehet igen könnyen új tagokat beléptetni, de nemzeti bizottságokat is be lehet juttatni a szavazásra jogosultak közé, ehhez mindössze pár százezer dollárra van szükség.

Hogy miért hajlandó mindkét fél rengeteg pénzt, időt és energiát áldozni erre az ügyre? Nos, a világon egyre több országban elvárás a közigazgatásban, hogy nyílt dokumentumformátumokat használjanak. Emellett a közbeszerzéseknél is egyre több esetben kötik ki, hogy csak szabványos szoftverrel lehet pályázni.

A különböző formátumú elektronikus dokumentumok egységes kezelésének kérdése azért is rendkívül aktuális, mert most dől el, hogy a felhalmozódó tudásanyagból mi marad fenn a jövő számára. A zárt rendszerekben tárolt adatok súlyos következményeivel csak akkor szembesülnek a felhasználók, amikor már túl késő és kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A probléma éppen ebből adódik, hiszen míg az ODF-et számos gyártó és termék támogatja, addig az OOXML-t egyedül a Microsoft. Az első számítógépek megépítése óta alig valamivel több mint hatvan év telt el, és már vannak olyan elektronikus dokumentumok, amelyek olvashatatlanok – vázolta a szabványosítás jelentőségét Balsai Péter, a Szabad Szoftver Intézet vezetője.

A Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (ODFA) 2006 márciusában jött létre az Egyesült Államokban azzal a céllal, hogy képzéssel, információátadással, szakmai tudásbázissal segítse a közszolgálatban tevékenykedőket és a törvényalkotókat abban, hogy a növekvő mennyiségű elektronikus dokumentumokat elsődlegesen ODF formátumban tárolják, amely 2006 végén kapta meg az ISO-minősítést. A szabványosított és nyílt platform lehetővé teszi, hogy a technológia változásától függetlenül az elektronikus iratok teljes mértékben elérhetők, szerkeszthetők és menthetők legyenek, akár évtizedek múlva is. A leírása, specifikációja mindenki számára elérhető, bárki implementálhatja a szabványt. Ha valaki készít egy kompatibilis szövegszerkesztőt, akkor nem kell engedély a szabványügyi testülettől, nem kell hozzájárulást fizetni.

Időközben megalakult a szervezet magyar tagozata is, amelynek tervei között szerepel a közigazgatás és az államigazgatás folyamatos ellátása információkkal és összehasonlító tanulmányokkal. Emellett olyan kompetencia-központként szeretnének működni, amely képes a civil szférának is segítséget nyújtani.

Nemzetközi szinten egyre több országban térnek át a közigazgatásban a nyílt forráskódú irodai programokra, így például Európában Francia-, Németországban és Hollandiában is ezeket a megoldásokat választották – mondta el Banai Miklós, az ODFA magyar tagozatának elnökségi tagja. De többek között Brazíliában, Indiában és az USA egyes államaiban is már kötelező érvénnyel bevezették az államigazgatásban a nyílt forráskódú irodai alkalmazásokat. Kínában hét éve ragadták meg az ilyen típusú szoftverek kínálta lehetőséget, amelyek elterjedtsége a közigazgatásban évente 35 százalékkal bővül. Az érdeklődés nem meglepő, hiszen a nyílt forráskódú megoldások átlagosan ötven százalék körüli megtakarítást jelentenek a monopoltermékhez viszonyítva. Egyébként az Európai Unió irányelvben szabályozza, hogy 2010-től a közbeszerzési eljárásokban csak olyan termékekkel lehet indulni, amelyek megfelelnek a nyílt szabványoknak.

A hazai egyéni felhasználók mintegy 16-17 százaléka használ nyílt forráskódú irodai alkalmazásokat, míg az önkormányzatok körében 26 százalék körül van az ilyen megoldások részesedése – számolt be a magyarországi helyzetről Banai Miklós. A közigazgatásban ugyanakkor egyelőre nem jelentek meg ezek az alkalmazások, ebben a szférában jellemzően a Microsoft irodai megoldásait használják. Pedig a szegedi önkormányzat például két év alatt mintegy százmillió forintnyi licencdíjat takarított meg a nyílt forráskódú OpenOffice-ra való átállással – tette hozzá Banai Miklós.

Kalocsai Zoltán-->