Hol vannak a mérnökök?

Ezt a kérdést tette fel a napokban vezércikkében az Asahi Shimbun japán napilap. Rikei banare, azaz eltávolodás a tudománytól – így jellemzik a távol-keleti ország felsőoktatásában zajló folyamatokat az ottani egyetemek. A szigetország egyébként is demográfiai időbombán ül, soha ilyen alacsony nem volt a születések száma, mint manapság. A fiatalok inkább karriert, mint családot építenek, és a pályájuk ívét sem feltétlenül technológiai területen próbálják megrajzolni, hanem például a gyorsabb és az ottani viszonyok között jobban fizető pénzügyi és gyógyszeripari ágazatban.

Az elektronikában mindeddig élenjáró országban az egyre súlyosbodó helyzet stratégiaváltásra kényszerítette a fejvadász cégeket is. Az „élethosszig egy munkahelyen” alapelvének feladása főként a mérnöki, technológiai állásokban válik egyre mindennaposabbá. A szakembertoborzók ma már nemcsak az egyre csekélyebb számú frissen végzett műszaki diplomás között keresik az igazit, hanem egyre gyakrabban próbálják átcsábítani egyik cégtől a másikhoz a sikermérnököket.

A fenti gondolatmenetet néhány helyi sajátosság kivételével alkalmazni lehet a mai magyarországi viszonyokra is. Az utóbbi években mind többet hallani arról, hogy itthon is kevés a mérnök, az informatikus, akik nem helyettesíthetők az egyre nagyobb számú állástalan jogásszal vagy közgazdásszal. A magyar alkalmazottakra is mind kevésbé jellemző az egy munkahelyben való gondolkodás, de az élethosszig tanulás belső kényszere sem.

Japánhoz képest azonban van még mit behoznunk a technikai ismereteink folyamatos gyarapításában. A számítógép-használat ugyanis a sikeres munkahelyi pályázatnak ma már csupán az egyik, de elengedhetetlen feltétele. A digitális írástudásban való hátrányunk leküzdését célzó uniós vagy kormányzati finanszírozású programok sokaságáról hallunk nap mint nap, ezek többségénél azonban a gyakorlatban derül ki, hogy túladminisztráltak, nehezen érik el a valódi célközönséget. A napokban egy újabb – ezúttal a témában érintett üzleti szférát is bevonó – programot indítottak útjára Magyarországon. A program nevével szólva már csak remélni lehet:

„TITAN tudjátok”.