Küzdj a paranoia ellen!

Elég egy apróság, hogy elveszve érezzük magunkat a tömegben, zsebtolvajt lássunk a mellettünk álló személyben, rémisztőnek találjuk, ahogy a szemben ülő ember ránk néz, avagy attól ijedünk meg, hogy a szükségesnél hosszabb ideig méreget bennünket. A vészvillogó mindjárt megszólal bennünk, s kialakul a pánikhangulat. A paranoia alighanem népbetegségnek számít, a lakosság mintegy 40 százaléka szenved benne.

Egy virtuális utazás ugyanakkor a metrón brit tudósok szerint sokat segíthet a paranoia kezelésében. A szimulációs program segítségével ugyanis az érdeklődők kipróbálhatják, az egyes szituációkban hogyan cselekednének. A négyperces utazás során a vállalkozó szelleműek egy metrókocsiban ülnek, virtuális személyekkel körbevéve, akik lélegeznek, körbenéznek, igyekeznek elkapni az ember tekintetét, úgy, mint a valóságban. Az egyikük újságot olvas, a másik egy mosollyal válaszol a felé irányuló tekintetnek, a harmadik szorosan mellettünk áll az ajtónál, ezek olyan elemek, amelyek részesei egy szokásos nagyvárosi metróutazásnak. Azok többségén, aki idegesnek, aggódónak, pesszimistának, alacsony önbecsülésűnek vagy depressziósnak vallotta magát, igencsak hamar megmutatkoztak a paranoia tünetei.

Ráadásul, ami a tudósokat meglepte, az önkéntesek jóval nagyobb arányban szenvedtek benne, mint arra előzőleg számítottak. Érdekes módon többen is bombamerénylőt láttak egyes „utasokban”, mások úgy vélték, szexuális célzattal próbálnak hozzájuk közelíteni, netán agresszíven szólítják meg őket, s ezen érzések kialakulásához elég volt egy pillantás, egy mosoly vagy csupán valamely személy közelsége.

A kutatás eredménye azért is sokatmondó, mivel korábban úgy vélték, egészségügyi problémákra vezethető vissza a paranoia kialakulása, ám korántsem ez a helyzet. A lakosság igen nagy hányada szenved üldözési mániában, s ezt már aligha lehet egy kézlegyintéssel elintézni. A központi kérdés alighanem az, hogy az ember kiben bízik s kiben nem, és persze nem biztos, hogy a gyors ítélkezés helytálló. Mindenesetre azok körében, akik ideges természetűek, volt már rossz élményben részük, jóval gyorsabban kialakulhat a paranoia, főként ha az illető gyakran utazik közlekedési eszközökön, mint autóbuszon vagy metrón, hiszen ezeken a helyeken igen könnyen úgy érezheti, folyamatosan figyelik őt. Ráadásul ez az idegesség a 2005. júliusi londoni metrótámadást követően egyre gyakrabban nehezíti meg a nagyvárosok lakóinak életét. Bár egyesek meglepetésére a tapasztalatok azt mutatják, aki gyakran utazik metrón, jóval ritkább esetben mutatott paranoiás tüneteket a virtuális metrón. Úgy tűnik, minden csak szokás kérdése. VG