Az IT-jog nagykönyve

- Miről és mekkora célközönségnek szól a közelmúltban megjelent kézikönyv?

- Dósa Imre: Hiánypótló kiadványról van szó, hiszen a hazai informatikusok munkájához szükséges jogi hátteret eddig nem foglalták össze, és az IT-piac kapcsán ugyanez mondható el a jogászok tájékozódási igényéről is. Ebből eredően merült fel az ötlet, hogy az informatikai joganyagot példákkal is illusztrált módon kellene feldolgozni.

Ami a célközönség nagyságát illeti: Magyarországon ma nagyjából 20–50 olyan jogász működik, aki már informatikai ügyekre szakosodott, ám a potenciális olvasói kör – az elkerülhetetlen érintettség okán – ennél jóval szélesebb.

A könyv három fő részre tagolódik. Az első az adatvédelem és az információszabadság területeit ismerteti átfogóan. A második rész az informatikai jogviszonyok szabályozásáról szól, ezen belül hangsúlyt kap a szellemi alkotások jogának informatikai oldala, az elektronikus kereskedelem joga, valamint az informatikai bűncselekmények ismertetése. A befejező rész pedig az információbiztonság területével foglalkozik, s itt a gyakorlatban jól használható szabályzatminták is találhatók.

- Az időzítés mennyire tekinthető jónak annak tükrében, hogy a cégek most minden területen igyekeznek visszafogni a kiadásaikat?

- Dósa: Ez a terület nem függ a gazdaság teljesítőképességétől. Egy informatikai rendszer jogi megfelelőségét ugyanis akkor is biztosítani szükséges, ha két ember használja, és akkor is, ha húszezer.

- Dósa: Ezen a területen nem állunk rosszul európai uniós összehasonlításban sem, sőt, az adatvédelmi szabályozás területén talán előrébb is tartunk számos országnál. A jogi szabályozás mellett persze hasonlóan fontos az előírások alkalmazásának kultúrája is, és itt is kialakulóban van a cégek részéről egyfajta igényesség. Ez természetesen nem véletlen: ha egy vállalat ugyanis nem alkalmazza az informatikai jogi előírásokat, akkor gazdasági értelemben lehet nagyon sikeres, de még mindig ott marad a jogi kockázat.

- A bankoknál is nagyon kényes területet jelent az informatika. Mi az oka annak a kiemelt tiszteletnek, amely a hitelintézeteknél ezt a területet övezi?

- Dósa: A bankok speciális helyzetét az adja, hogy náluk az informatikai rendszer kritikus infrastruktúrát jelent, mivel nagyon nagy mennyiségű, banktitoknak minősülő adatot kezelnek. (Nem véletlen, hogy az első, az informatikai biztonsággal kapcsolatos jogi szabályozás pont a hitelintézeti törvénybe került.)

Könnyű belátni: ha egy bank számlavezető vagy kártyarendszere nem működik megfelelően, az a teljes működését fenyegeti. Ezért az érintettek a kritikus helyzetből adódóan egyre többet költenek IT-fejlesztésekre. A bankoknál egyébként nagyon jellemző a feladatorientált költekezés, vagyis egy konkrét projekt megvalósításához rendelnek fejlesztéseket.

- Az elmúlt időszakban viszonylag primitív eszközökkel bár, de megindultak az adathalász támadások a magyar banki ügyfelekkel szemben is. Hogyan lehet védekezni ezek ellen?

- Dósa: Két-három éve még azt gondoltam, hogy nálunk igazán jó a helyzet, viszont mára a hazai piac is elérte azt a méretet, amelyet érdemes támadni. A támadásokkal szemben a bank falain belül kiválóan lehet védekezni: ám az ügyfél kívül van, tehát őt is folyamatosan kell oktatni.

n Az e-kereskedelem az elmúlt egy-két évben komoly fejlődésen ment keresztül. Mennyire követi ezt a szabályozás?

Dósa: Az e-kereskedelem egy viszonylag stabil piaci szegmenst jelent, amely bizonyos idő után beáll egy adott szintre, és ott hosszú ideig pihen. Az e-kereskedelmet szabályozó hazai törvény jó, korszerű, hiszen nem volt gátja az elektronikus üzleti kapcsolatok fejlődésének.

Munkatársunktól-->