Sok kicsi sokra megy

Játssz ingyen!, azaz Free to Play! (F2P) – meglehetősen csábítónak tűnik egy ilyen felhívás a mostani gazdasági lejtmenetben, s a játékra éhesek alighanem előbb rászánják magukat a kipróbálására, mint ha mindjárt a legelején havi díjat kellene fizetniük. Tény azonban – s erre alighanem a felhasználó is előbb-utóbb rájön –, semmi sincs ingyen az üzleti életben, a játékprogramok készítői alighanem profitot szeretnének termelni, s nem kedvtelésből gyártják pazar termékeiket. A Távol-Keleten, például Koreában és Kínában bevált a mikrotranzakciós üzleti modell, a bevételek – amelyek a játék magasabb szintjeihez, illetve különböző termékek megvásárlásához köthetők – összességében szép summát hoznak a fejlesztőknek.

Egy-két dollárért ugyanis még több autót tölthet le a játékos, új varázskardot vehet a harcosának, vagy egy játék megvásárlásával ajándékpontokhoz juthat, amelyeket az alapjátékban költhet el. Az F2P modell esetében a legnagyobb „szereplőnek” számító Mob Warsnál például a játékosok kisebb összegek ellenében fegyvereket vehetnek. Meglepőnek tűnhet, de egyes becslések szerint a mikrotranzakciókból származó bevételek elérik a havi egymillió dollárt, s ez a várakozások szerint tovább nőhet, a jelenleg mintegy két és fél millió aktív játékos száma ugyanis gyorsan bővül.

Az eddigi tapasztalatok szerint a fiatalok körében hódít az F2P, ám ez korántsem jelent garanciát a sikerre. Hiszen a fiatalok felnőnek, s nem biztos, hogy később is hasonló lesz a hozzáállásuk ehhez a fizetési modellhez. A módszer mindenesetre pillanatnyilag működőképesnek tűnik, hiszen ezzel a konstrukcióval igen rövid idő alatt jelentős számú felhasználót lehet aktiválni. Jól mutatja ezt az is, hogy például a Playfish társaság játékait használók száma másfél év alatt 20 millióról 60 millióra nőtt. Mi a titka? Az ingyenesen elérhető játékok elterjedésében sokat számít, hogy a világ legnagyobb közösségi oldalain, így a Facebookon, az Apple App Store-ján is hozzáférhetők.

S persze azok, akik „rabjává” válnak az egyes játékoknak, előbb-utóbb némi anyagi áldozatot is hajlandók hozni. A Playfish „Pets Society” névre hallgató játékában – amelyet naponta átlagosan hárommillióan játszanak – a felhasználóknak egy háziállatot kell adoptálniuk, majd gondját viselniük, mindezért jutalompontokat kapnak, amelyeket azután élelemre, ruházatra költhetnek. Ám nem mindenki élhet ezzel a lehetőséggel, hiszen korántsem biztos, hogy nap mint nap rá tud nézni a kedvencére, így néhány dollárért „kiválthatja” ezeket a pontocskákat. A felhasználók átlagosan 7–22 dollárt költenek el havonta a játék során, s ezzel a számítások szerint nagyobb bevételre tesz szert a cég, mint ha havi díjat kérne.

A nagy kérdés azonban a F2P módszer jövőjét illetően az, vajon az online játékok legnagyobb piaca, az Egyesült Államok miként reagál erre az irányvonalra, elfogadja vagy pedig elutasítja azt. A játékprogramok alkotói mindenesetre optimisták, a piac véleményük szerint rövid időn belül több milliárd dollárosra is kinőheti magát.

Munkatársunktól-->