Szimulált „digitális tolongás”

A duisburgi technozenei fesztiválon a napokban bekövetkezett tragédiához hasonló esetek elkerülésére mérnökök már eddig is keresték a megoldást. Az épületekből vagy stadionokból kifelé vezető menekülési utak optimalizálása érdekében legutóbb a német Siemens jelentette be, hogy olyan technikák kifejlesztésén dolgozik, amelyekkel az embertömegek mozgása hamarabb kiszámítható, mint ahogy az a valóságban lejátszódik. Ilyen szimulátorral egyebek mellett épületkiürítési forgatókönyveket lehet ellenőrizni vagy kipróbálni, a rendszer ugyanis több ezer gyalogos mozgási viselkedését tizedannyi idő alatt kiszámítja, mint amit az a valóságban igénybe vesz. A kamerákból érkező valós információval összekapcsolva a tömeg mozgása előre jelezhető, így elkerülhető a kritikus szituációk kialakulása, mivel a vészhelyzet-elhárító személyzetnek több ideje marad a beavatkozásra.

Kompokon vagy futballstadionokban lejátszódó szerencsétlenségek vagy akár csak a terrortámadásoktól való félelem önmagában is szemlélteti, hogy milyen fontos a tömegek viselkedésének pontosabb előrejelzése. Ugyanakkor krízishelyzetekkel nem közvetlenül összefüggő kérdések esetében is hasznot hajthatnak ezek a kutatások, ilyen lehet például annak a kiszámítása is, hogy milyen rövid idő alatt lehet átszállni egy tömött vonatról a másikra.

Nagyszámú személy mozgását kiszámítani összetett feladat. Az emberek nem egyforma gyorsan mozognak, a társaságukban lévőktől kisebb távolságot tartanak, mint az ismeretlenektől. Mozgásuk iránya is eltérő aszerint, hogy például egy pályaudvar esetében a parkolóhely, a metróállomás vagy a kerékpártároló felé igyekeznek. Ha minden egyedet külön-külön tekintenénk az összes többivel való interakciójával együtt, hamar számítógépünk kapacitásának korlátaiba ütköznénk. Ezért a kutatók a teret cellákra osztják, melyek mérete egy ember helyigényének felel meg. Az üres és a foglalt cellák egymás közötti viszonyát egyfajta erőtérrel írják le. Oszlopok és hasonló tárgyak például taszítást fejtenek ki, az emberek pedig a számukra idegeneket jobban taszítják, mint a velük együtt lévőket. Ezzel a trükkel emberek ezreinek viselkedése viszonylag gyorsan kiszámítható. A modell a topográfiát is „bekalkulálja”, lépcsőkhöz például eltérő mozgási sebességeket rendel hozzá a mozgás iránya szerint. Jelenleg a kutatók ott tartanak, hogy a szimulátort a kameraképekből származtatott adatokkal (személyek száma és mozgásuk iránya) kapcsolják össze, és így állítanak elő rövid távú előrejelzéseket a következő néhány percre. Ilyen előrejelzések alapján például egy zsúfolt pályaudvar irányító személyzete olyan döntést hozhat, hogy egy beérkező szerelvényt a csarnok helyett egy kevésbé népes peronra irányítanak. VG