További MVNO-k jöhetnek az idén

– A tényleges üzleti évét még csak a hónap végén zárja a Vodafone, előzetesen erről, illetve az elmúlt naptári évről mi minden mondható el?

– Valóban a pénzügyi év finisében vagyunk, tőzsdei cégként emiatt legfeljebb az ügyfélszám alakulásáról tudok beszélni. A teljes naptári év alapján 2011-ben nagyjából tartani tudtuk az egy évvel korábbi szintet. Eközben a piaci részesedésben hozzánk legközelebb álló versenytárs több százezres lemorzsolódással szembesült, így szűkíteni tudtuk a kettőnk közötti távolságot.

A fő gond tavaly a gazdasági környezettel volt. A válság nyomán a vásárlóerő folyamatos gyengülése, a végződtetési és a barangolási díjak további csökkentése kedvezőtlen érintette a pénzügyi mutatóinkat. Összességében azonban más iparágakkal összevetve valamelyest mégis jobb helyzetben maradtunk. Olyan igényeket tudtunk generálni a mobilinternettel, amely hatott a vásárlói preferenciákra is, sokan ma már farmer helyett inkább okostelefont vesznek.

A távközlési ágazatra kivetett válságadó tavaly elvitte a teljes profitunkat. Az idén is kénytelenek vagyunk még számolni vele. Azt várjuk a kormánytól, hogy a jövőben az egyenlő teherviselés felé mozduljon el a további adóbevételek forrásaival kapcsolatban.

– Említette a kedvezőtlen makrogazdasági környezetet, ezen a területen milyen lépéseket várna el a kormánytól, és milyennek tartja az ágazat kapcsolatát vele?

– Ami a makrogazdasági környezetet illeti, jó, hogy az adósságnövekedést valamilyen szinten bekorlátoztuk, de szükség lenne növekedésre is. Ennek és általában a gazdasági megújulásnak az egyik nagyon fontos eszköze lehetne a távközlés. Ezért is vagyunk szomorúak, hogy a távközlés és a kormányzat kapcsolatát tekintve az elmúlt időszakot majdhogynem shakespeare-i királydrámaként élhettük meg. A legtöbb korábbi szakember pozíciója, akinek a kormányoldalon köze volt a távközléshez, ma lényegében nincs betöltve. A kormányváltás idején még államtitkár, államtitkár-helyettes, sőt miniszteri szinten is elég jól képviselték az ágazatot, ma azt látjuk, hogy a kormányban nincs igazán olyan partner, akivel bármit is lehetne egyeztetni, és akinek erre döntési jogköre is lenne.

Pedig nemcsak szolgáltatói területen vannak itt a világcégek, hanem a hálózati eszközöket és a telefonokat gyártók oldaláról is. Vegyük csak a mi stratégiai partnerünket, a hálózati berendezéseinket szállító kínai Huaweit, amely 2011-ben Magyarország szempontjából is igen fontos döntésre jutott, két globális gyártási és ellátási központjából az egyiket ide hozta. Látjuk náluk a lehetőséget a további befektetésekre is. A beruházásaik, a terveik szerint évi 3 százalék GDP-növekedést hozhatnak Magyarországnak néhány éven belül.

– Tavaly kétkezesről négykezesre váltott a Vodafone Magyarország felső vezetése. Mennyire igazolta az idő

a lépést?

– Azzal, hogy az operatív feladatokat tapasztalt, világlátott vezető vette át, tovább tudunk erősödni. A versenytársainknál továbbra is egy ember felel minden területért.

– Az elmúlt két év egyik legnagyobb kihívása volt a hálózat megújítása, mikorra fejeződik be a projekt?

– Heteken belül elkészülünk a teljes hálózatunk megújításával. Ezzel végre behozzuk az öt évvel későbbi piacra lépésünk hátrányait.

– A Vodafone-hoz csatlakozásakor még úgy tartották, Magyarországon e cégnél van a legtöbb feltöltőkártyás, vagyis a legkevesebbet költő ügyfél. Hogyan változott az összetétel?

– Jelentősen nőtt az előfizetésesek száma, arányuk ma már eléri az 50 százalékot. Ebben fontos szerepet játszanak az okostelefonokra épülő marketingakcióink. Az okostelefonok értékesítésére a belvárosban külön Vodafone Smart Store-t is létrehoztunk, amely annyira elnyerte az anyacég tetszését, hogy azóta a Vodafone más leányvállalatainál is megjelentek hasonlók.

– A Vodafone szervezetileg is több lábon áll Magyarországon, Budapesten globális pénzügyi szolgáltató központot létesített pár éve, lassan három éve pedig Miskolcon nyílt meg egy regionális ügyfélszolgálat. Hol tartanak ezek a projektek?

– Miskolcon már elértük a tervezett 300 fő felett létszámot, a pénzügyi központban pedig már közel 750-en dolgoznak, ennyit terveztünk az idei évre. Magyarországról szolgálják ki szinte az egész Vodafone csoportot, ez azért fontos, mert az alkalmazottak 95 százaléka diplomás magyar szakember.

– Milyen tervekkel vágtak neki 2012-nek?

– Elsősorban a mobilinternet-élményt tervezzük növelni. Eddig az mondhattuk, a nap 24 órájában, „mindenkor”, most már azt mondhatjuk, „mindenkor, mindenhol, mindent” szolgáltatunk. A hangszolgáltatásban a hazai operátorok mindegyike eljutott már a 99 százalékos lefedettségig. Csak pár hét kérdése, és a mobilinternetben csaknem teljes országos lefedettséggel rendelkezünk, a mostani hálózatmegújítással elérhetjük a mindenholt is. Sőt, a maradék egy százalék lefedésére is van megoldásunk. A föld alatti közlekedésbe elsőként vittük le a mobilinternetet, a mini bázisállomásainkkal pedig olyan helyekre is el tudunk menni, ahol a fejlesztések ellenére sem lehet megfelelő beltéri 3G-s lefedettséget elérni.

A nem túl távoli jövő projektjei lehetnek a gép–gép közötti kapcsolatok, a hálózatba kötött autók, hűtőgépek, az okosmérők, ebben is komoly szerepet akarunk játszani Magyarországon.

– Évekig csak beszéltünk arról, hogy előbb-utóbb Magyarországon is megjelennek a virtuális mobilszolgáltatók. Az idén ez is beindulni látszik, itt a Blue Mobile, amelyhez egy versenytárs köthető, de márciustól elindult a félig saját gyerek, a Tesco Mobile is. Mennyi további MVNO megjelenésével számol még az idén Magyarországon?

– Ami az MVNO-dömpinget illeti, úgy látjuk, sikerült étvágyat csinálni jó pár cégnek, nem nagyon lepődnék meg, ha még legalább két-három MVNO megjelenne az idén a hazai piacon.

– Mi lesz a másik virtuális gyerekkel, a Magyar Postával közösen működő Postafonnal?

– Egyelőre működik, de a jövője nem csak – sőt elsősorban nem – tőlünk függ. Szívesen csináljuk tovább is, de ha a Magyar Posta a részvételével alakuló állami mobilszolgáltató miatt ezt leállítja, tudomásul vesszük.

– Az állami szolgáltató megjelenése a piaci szereplők óvása miatt a levegőben lóg(ott). Ön szerint mi lesz a sorsa a másodszor is megfellebbezett mobiltendernek, valamint

az állami szereplőnek?

– A tenderrel kapcsolatban egyelőre nem tudok semmit kommentálni. Ami a potenciális állami szolgáltatót illeti, úgy gondoljuk, nem lesz egyszerű negyedikként egy 112 százalékos penetrációjú és egyben eléggé nyomott árú piacon megjelenni. Mi is a már több éve jelen lévő, erős szolgáltatók után léptünk a piacra, és a mi indulásunk sem volt egyszerű 1999-ben. Akkor azonban még összesen másfél millió előfizető volt, tehát volt még lehetőség a menynyiségi növekedésre. Ráadásul akkor még bőven 100 forint feletti percdíjakkal lehetett telefonálni, így azokban még komoly pénzügyi tartalékok voltak, ma már mindkét területen gyökeresen megváltozott a helyzet. Egy-egy új versenytárs megjelenése ugyanakkor mindig ad lendületet a piac többi szereplőjének is.

– Az állami ügyfeleket készen kapja a negyedik szolgáltató, ezzel mekkora előfizetői bázist veszít el a Vodafone?

– Úgy tudjuk, az állami cég öt éven belül 10 százalékos piaci részesedésre törekszik, ez nagyjából össze is jöhet az állami előfizetőkből. Ennek a szegmensnek nagyobb része a versenytársainknál van, tehát őket érintheti leginkább a változás.

– A múlt év az okostelefonok, az idei a táblagépek boomja lesz, és ez utóbbinak is a legfőbb terjesztői a mobilcégek lehetnek. A Vodafone-nál mit tapasztalnak?

– Még a múlt év végén piacra dobott kisebb méretű saját márkás táblagépünk értékesítése is felülmúlta a várakozásainkat, de amióta megjelentünk a tízhüvelykes képernyőjű tabletekkel, még nagyobb boomra számítunk.

– Magyarországon a táblagépeket is sokan első számítógépes eszköznek veszik, mint pár éve a netbookokat, holott a szakértők mindkettőt második eszköznek javasolják. Mi erről a véleménye?

– A funkciók többsége a táblagépeken is elérhető, sőt, a szövegbevitel is megoldható egy külső billentyűzet használatával. Nyílván novella méretű dokumentumok nem tableteken születnek majd, de ebben a rohanó világban, ahol sokszor öt percen belül kell reagálni, át kell térnünk a regényhosszúságú levelekről az egymondatosokra.