Christopher Mattheisen: A kiszámíthatatlanság a fő baj Magyarországon

- Hogyan látják Magyarországot jelenleg a külföldi tulajdonú cégek? Mennyire vonzó számukra a magyar piac?

- Magyarország még mindig vonzó befektetési célpont, hiszen az itteni infrastruktúra, az emberi erőforrás rendkívül értékes a nemzetközi vállalatoknak. Az országnak még mindig rengeteg előnye van a környező államokhoz képest is, azonban ezeket egyre kevésbé képes kihasználni.

- A Joint Venture Szövetség (JVSZ) mit tud tenni a jelenlegi helyzetben?

- Fontosnak tartom kiemelni, hogy a JVSZ ma már nem kizárólag a külföldi cégek szervezete. Persze, a kilencvenes években így indult a szövetség, ez azonban mára átalakult. Egyre több olyan tagvállalatunk van például, amely magyarországi gyökerű, de egy multinacionális cég beszállítója, s mint ilyen szoros szimbiotikus kapcsolatban áll az adott nemzetközi vállalattal. Ez egyébként még inkább hangsúlyozza a multik hazai jelentőségét, hiszen ha mondjuk, a munkaerőpiacot tekintjük, akkor nem kizárólag a külföldi cégek által foglalkoztatott emberek számára fontos ezen vállalatok hazai jelenléte, hanem azok számára is, akik a nagyobb társaságok valamely beszállítójánál dolgoznak. A Magyar Telekom például közvetlenül 7,5 ezer embert foglalkoztat, mintegy 3000 partnerének viszont további több 10 ezer alkalmazottja van. A JVSZ így tulajdonképpen nem csak egy érdekvédelmi, hanem egy konzultációs szervezet is, amely a multinacionális vállalatok mellett a kkv-tagokat is képviseli, és egységes álláspontot fogalmaz meg a döntéshozók felé.

- És mi ez az egységes álláspont? Miért képes Magyarország egyre kevésbé kihasználni helyzeti előnyét, ahogy említette?

- Egységes vélemény, hogy a kiszámíthatóság a legfontosabb, ez pedig most hiányzik a gazdasági életben. A jelenlegi környezetben rendkívül nehéz hosszú távú, stratégiai vagy beruházási döntést hozniuk a cégeknek, mivel vezetőik gyakran az utolsó pillanatban értesülnek számukra fontos, vállalatuk életét nagyban befolyásoló gazdaságpolitikai lépésekről. Úgy pedig nem lehet tervezni, hogy lényegében bármelyik percben egy újabb nagy irányváltás következhet be mindenféle előjel és előzetes konzultáció nélkül. A másik fontos tényező a növekedés. Erre kell koncentrálni, ez pedig a foglalkoztatottságtól függ. Beruházásokra lenne szükség, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, a beruházáshoz azonban kiszámítható környezetre lenne szükség.

- Egyáltalán nem egyeztet a kormányzat a vállalatokkal?

- Bizonyos területeken a konzultáció teljesen jól működik, más területeken azonban egyáltalán nem. Kifejezetten jók a tapasztalataink például a közelmúltban bemutatott Munkahelyvédelmi Akciótervvel kapcsolatban, ebben ugyanis együtt dolgoztunk a szaktárcával. Ráadásul ez egy olyan kezdeményezés, amit teljes mértékben magunkénak is érzünk, hiszen, mint már említettem a foglalkoztatottságot a JVSZ is kulcskérdésnek tartja a növekedés beindítása szempontjából.

- Az akcióterv esetén tehát a kormányzat és a cégek elképzelései nagyjából megegyeznek. Mi a helyzet, ha a célok eltérőek?

- Ilyenkor valóban nehezebb a helyzet, s előfordul, hogy néha azt sem tudjuk, hogy mit nem tudunk. Nincs rendszeresség, nincs egy kialakított, jól működő konzultációs gyakorlat. Ez nem csak a JVSZ számára jelent problémát, az összes fontosabb szakmai szervezet tapasztalatai hasonlóak. Nagyon sokszor kifejezetten kérjük a konzultációt, de erre mégsem kerül sor. Persze mindez nem jelenti azt, hogy kizárólag számunkra kedvezőtlen döntések születnek, sok esetben a JVSZ és a kormányzat elképzelései nagyjából egybeesnek, de gyakran ilyenkor is meglepetésként érnek minket a bejelentések. A meglepetés pedig az üzleti életben jellemzően nem egy kedvelt fogalom.

- Milyennek látja a JVSZ a magyar gazdaság kilátásait?

- Sajnos azt kell mondanom, hogy egyre borúsabbnak. Most már az infláció is problémaként jelentkezik, holott ez sokáig nem okozott gondot. Véleményünk szerint a legnagyobb baj az, hogy az ország gazdasága – ahogy ez az elmúlt években bebizonyosodott – igen erősen függ egy tényezőtől, ami nem más, mint az export. Ha az aktuális magyar GDP-adat kellemes meglepetést okoz, akkor az kizárólag a kivitelnek köszönhető. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az export is nagyrészt egy államba, Németországba irányul, ez pedig igen komoly függőséghez vezet. A magyar gazdaság jelenleg a német fogyasztói hajlandóságtól, a német vállalatok teljesítményétől függ. Ez nem egészséges, s az exportfüggőség igen sebezhetővé teszi az országot.

- Mindeközben a belső kereslet rendkívül gyenge, és a hazai a hitelpiac sem túl aktív.

- Ráadásul egyelőre ebben javulásra sem látunk jelentős esélyt, hiszen a jelenlegi szabályozás sem a pénzügyi szektor aktivitásának növekedése irányába hat. Márpedig ha a hazai vállalatok nem jutnak forráshoz, hitelhez, akkor nem tudnak növekedni, munkahelyet teremteni, nem fog nőni a belső fogyasztás, s így a GDP sem, az ország függősége pedig megmarad, tehát nem lehet kikerülni ebből az ördögi körből.

- Hogyan lehetne növelni a belső keresletet, hogy ez az egyensúlytalanság megszűnjön?

- A kulcsszó a bizalom. Ahhoz, hogy a hitelpiac felpörögjön, bizalomra, kiszámíthatóságra van szükség. A pénzügyi szektort pedig mielőbb tehermentesíteni kellene. A vállalkozások vagy hitelekből vagy befektetésből tudnak növekedni. A mostani gazdasági, szabályozási környezet azonban sem a befektetéseknek, sem a hitelezésnek nem kedvez, így megfojtja a növekedést. Ami jelenleg a magyar gazdaságból a leginkább hiányzik, az a tőke.

- És hogyan lehetne kezelni ezt a tőkehiányt?

- A külföldi befektetések megugrása például megoldaná a problémát, azonban, mint már említettem, ehhez bizalom kell. Emellett egy tervezhetőbb környezetben a hazai vállalatok számára is kisebb lenne a csábítás, hogy külföldre tegyék át telephelyeiket, és a hitelpiacon is fellendülést hozna a kockázati feláraink csökkenése.