BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Erfurtban mindenki ráérősen sétálgat

A németországi Türingia tartomány fővárosára, Erfurtra igazán illik Bécs állandó jelzője: gemütlich – azaz kedélyes. Az emberek tényleg szívélyesek, barátságosak, szívesen szóba elegyednek az odalátogató külföldivel

Türingiát egészen a késő XIX. század óta „Németország zöld szívének” nevezik, legfőképpen azért, mert hatalmas, kiterjedt erdőségek borítják, a legnagyobb összefüggő erdőségek az egész országban. Talán ezért is van Erfurtban egész Európa legnagyobb növényparkja és kertészeti kiállítása, az EGA PARK, amely akkora, hogy csak kisvonattal lehet bejárni. A virágok szerelmeseinek kihagyhatatlan látnivaló. (Felkészülhet erre a kirándulásra az internetről is: www.egapark-erfurt.de.)

A térség földrajzi értelemben is Németország szíve, hiszen a tartomány nagyjából az ország közepe táján fekszik, hivatalos és teljes nevén Türingia Szabad Állam.

Békességes város

Mintha a természeti környezet békessége köszönne vissza Erfurtban is. Ez az a város, ahol senki nem rohan, van idő sétálgatni, nézelődni. Kimondottan üdítő foglalatosság kiülni a teraszos vendéglátóhelyekre egy-egy kávé, még inkább hűsítő sör mellé. A 200 ezres település Németországban igazán nem számít nagynak, mégis megvan benne minden, ami egy tartományi főváros fényét emelheti: patinás múlt, kulturált jelen.

Történelmi levegő, évezredes műemlékek – óriási szerencséje a városnak, hogy a huszadik századi háborúk alig hagytak nyomot rajta, és ezzel kevés németországi város dicsekedhet! A város mindennapi hangulatát a kellemes parkokban, a bevásárló utcákban tudjuk átélni.

Érdemes megnézni

A főteret uralja a Dóm. A mellette lévő Szt. Severi templommal széles lépcsősor köti össze, amin nyaranta érdekes és színvonalas operaelőadásokat rendeznek. Az egész teret nyáron a vurstli, télen a már korán elkezdődő karácsonyi vásár lakja be, miközben az odalátogatók szinte minden talpalatnyi helyet elfoglalnak. Vannak egészen különleges látványosságok is. Például a régi zsinagógára mintegy véletlenül, egy étterem lebontása során bukkantak rá. A 900 éves épület önmagában is érdekes, ám legtöbben pincéjét látogatják, amely felbecsülhetetlen, sok száz éves ezüst- és aranykincseket rejt.

A Krämerbrücke ugyanolyan, vagy legalábbis nagyon hasonló, házakkal és üzletekkel szegélyezett híd Erfurtban, mint a Ponte Vecchio Firenzében. Talán nem olyan híres – no igen, a Medicieknek jobb volt a pr-jük, ahogy ma szokás mondani – pedig a Krämerbrücke olasz rokonánál idősebb és hosszabb is! 1117-ben építették fából, majd többszöri leégése után 1325 óta már tartósabb építőanyagból kőből állították helyre. A híd házai a város tulajdonában vannak, és csakis olyan családok bérelhetik ki, akik kézműves termékeiket a földszinti boltban árulják. Az éttermeknek, kávézóknak is meg kell felelniük ennek az előírásnak, gyorséttermet itt persze hiába is keresnénk. Ebbe a környezetbe nem nagyon illenének.

Egyen, igyon!

Türingiai specialitás a Klöße, amely nyers és főtt burgonyából, liszt és tojás nélkül készült gombóc, és amit szinte minden húsételhez kínálnak köretként – mondhatni kötelező Türingiában ezt fogyasztani.

A Zum güldenen Rade, azaz az Aranykerékhez címzett középkori fogadónak az a specialitása, hogy Türingia „nemzeti” specialitását nem egyszerűen krunmpligombócként készítik, hanem különböző, lazacos, spenótos vagy hurkás töltelékekkel is kapható, így főételként is kínálják a hatalmas krumpligombócokat, amelyekkel így már nem is olyan könnyű megbirkózni. A helyi sör az egyébként nálunk is kapható Köstritzer, legfeljebb annyi a különbség, hogy mind barna, mind világos változata roppant népszerű azon a tájon, szinte egyeduralkodó a sörök között.

És ahogy az Németországban lenni szokott, az utcán lépten-nyomon kolbászárusokba botlunk. A türingiai grillezett kolbász világos, inkább virslire hasonlít, és messze kilóg a félbevágott zsemléből (és még véletlenül se merjük hot dognak nevezni!).

„Zongorász úr...”

Liszt Ferenc 13 éven át élt Weimarban udvari karmesterként, műveinek kétharmadát itt alkotta. Weimarba érdemes átruccanni, Erfurttól alig negyedórányi az út. Mindenképpen látni kell a Liszt múzeumot, a zeneszerző egykori hűen megőrzött lakhelyét. Sok érdekes kordokumentumra is rácsodálkozhatunk. Az egyikből megtudhatjuk, hogy Sopron városa 1840-ben díszpolgárává választotta „Liszt Ferencz hangművész és zongorász urat”.




(drezdai átszállással)

Szállás:nagyon jó árak,

**-os hotel 48 €-tól/2 fő,

4*- os 64 €/2 fő.

www.hotelreservierung.de/Erfurt

Étkezés: grillkolbász az utcán 1,80 €,

főétel étteremben 8-15 €,

sör 2-3 €, kávé 1,80-2,50 €.

További információk: www.nemetorszag.travel-->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.