Északon erősít a német Wintershall

Az északi-tengeri szénhidrogén-termelés az európai energiabiztonság kulcsa németországi Wintershall társaság szerint, amely a napokban jelentette be, hogy kibővíti kutatásait a Norvégiához tartozó tengeri talapzatban. A norvégiai kapcsolatok mellett szól az ország politikai stabilitása, valamint az olaj- és gáz termelését, illetve -szállítását segítő infrastruktúra kiépítettsége. Nem véletlen, hogy Oroszország után a skandináv felségvizekről érkezik a legtöbb gáz Európába. A német gázimport 30 százalékát a norvég gáz tette ki.

A németországi BASF tulajdonát képező társaság – amely Németország legnagyobb, nemzetközi olaj- és gáztermelője – ezúttal egy 1,25 milliárd dolláros terjeszkedésre készül északon. A norvégiai Statoiltól megszerzendő szénhidrogén-készlet nagysága együtt 170 millió hordó olaj-egyenértéknyi (boe), az ügylet zárása az év végére várható. A Wintershall két termelő, egy fejlesztés alatt álló és egy nemrég felfedezett mezőben vásárol hányadokat, és vesz négy termelő engedélyt is. Az új érdekeltségekkel a ma napi 40 ezer boe-nyi szénhidrogén-termelése jövőre napi 50 ezerre, idővel 60 ezer boe-re is emelkedhet.

A 2015-re megcélzott teljes felhozatala viszont napi 160 millió boe, ebben szerep jut észak-afrikai, közel-keleti, egyéb európai és oroszországi aktivitásának is. A cég ezen felül – amely, kiadványa szerint portfólió-optimalizálása és együttműködése folytatása miatt a magyarországi Molban is bír szerény részesedéssel –, az orosz Gazprom partnere az Északi Áramlat gázvezeték projektben és a Déli Áramlat tengeri szakaszában.

Az Északi Áramlat máris jelentős gázellátója Európának, a Déli Áramlat egyelőre a tervekben szerepel. Ezek mellett azonban orosztól eltérő gázforrásokat is keresnek a földrész országai, geopolitikai megfontolásból. Míg az északi országokban az említett, norvégiai gáz jelentheti az egyik alternatívát, a déliekben inkább a közel-keleti, észak-afrikai és kaszpi térségbeli energiahordozó. Az utóbbiak importjára az évekig tervezett Nabucco projekt elvérzése után most a rivális TAP vezeték kínál lehetőséget. Bulgária a napokban meg is állapodott, hogy a csövön azeri gázt szerez majd be.

A dél- és délkelet-Európába gázt hozó TAP felértékelődését mutatja, hogy az eddigi tulajdonos azeri Socar, brit BP és norvég Statoil mellé kedden ötödik és hatodik nagy tulajdonosnak betársult az Enagás és a Flyxis, miután az E.On eladja a 9, a Total pedig a 10 százalékát. (A Socarnak, a Statoilnak és a BP-nek egyaránt 20 százaléka van, az Enagásnak 16, a Fluxysnak 19, a svájci Axpónak 5.)

A TAP a török-görög határon lévő Kipoi várostól haladna Görögországon, Albánián és az Adriai-tengeren át Olaszországig.

Az Európába importált gáz 45 százaléka Oroszországból érkezett a Nemzetközi Energia Ügynökség 2011-es adatai szerint. 18, 17, illetve 6 százalékos volt az algériai, a katari és a nigériai behozatal aránya, e gáz cseppfolyós formában érkezett a földrész nyugat-európai LNG-kikötőibe. Az egyéb forrás hat százalékot képviselt.