Az északi-tengeri szénhidrogén-termelés az európai energiabiztonság kulcsa németországi Wintershall társaság szerint, amely a napokban jelentette be, hogy kibővíti kutatásait a Norvégiához tartozó tengeri talapzatban. A norvégiai kapcsolatok mellett szól az ország politikai stabilitása, valamint az olaj- és gáz termelését, illetve -szállítását segítő infrastruktúra kiépítettsége. Nem véletlen, hogy Oroszország után a skandináv felségvizekről érkezik a legtöbb gáz Európába. A német gázimport 30 százalékát a norvég gáz tette ki.
A németországi BASF tulajdonát képező társaság – amely Németország legnagyobb, nemzetközi olaj- és gáztermelője – ezúttal egy 1,25 milliárd dolláros terjeszkedésre készül északon. A norvégiai Statoiltól megszerzendő szénhidrogén-készlet nagysága együtt 170 millió hordó olaj-egyenértéknyi (boe), az ügylet zárása az év végére várható. A Wintershall két termelő, egy fejlesztés alatt álló és egy nemrég felfedezett mezőben vásárol hányadokat, és vesz négy termelő engedélyt is. Az új érdekeltségekkel a ma napi 40 ezer boe-nyi szénhidrogén-termelése jövőre napi 50 ezerre, idővel 60 ezer boe-re is emelkedhet.
A 2015-re megcélzott teljes felhozatala viszont napi 160 millió boe, ebben szerep jut észak-afrikai, közel-keleti, egyéb európai és oroszországi aktivitásának is. A cég ezen felül – amely, kiadványa szerint portfólió-optimalizálása és együttműködése folytatása miatt a magyarországi Molban is bír szerény részesedéssel –, az orosz Gazprom partnere az Északi Áramlat gázvezeték projektben és a Déli Áramlat tengeri szakaszában.
Az Északi Áramlat máris jelentős gázellátója Európának, a Déli Áramlat egyelőre a tervekben szerepel. Ezek mellett azonban orosztól eltérő gázforrásokat is keresnek a földrész országai, geopolitikai megfontolásból. Míg az északi országokban az említett, norvégiai gáz jelentheti az egyik alternatívát, a déliekben inkább a közel-keleti, észak-afrikai és kaszpi térségbeli energiahordozó. Az utóbbiak importjára az évekig tervezett Nabucco projekt elvérzése után most a rivális TAP vezeték kínál lehetőséget. Bulgária a napokban meg is állapodott, hogy a csövön azeri gázt szerez majd be.
A dél- és délkelet-Európába gázt hozó TAP felértékelődését mutatja, hogy az eddigi tulajdonos azeri Socar, brit BP és norvég Statoil mellé kedden ötödik és hatodik nagy tulajdonosnak betársult az Enagás és a Flyxis, miután az E.On eladja a 9, a Total pedig a 10 százalékát. (A Socarnak, a Statoilnak és a BP-nek egyaránt 20 százaléka van, az Enagásnak 16, a Fluxysnak 19, a svájci Axpónak 5.)
A TAP a török-görög határon lévő Kipoi várostól haladna Görögországon, Albánián és az Adriai-tengeren át Olaszországig.
Az Európába importált gáz 45 százaléka Oroszországból érkezett a Nemzetközi Energia Ügynökség 2011-es adatai szerint. 18, 17, illetve 6 százalékos volt az algériai, a katari és a nigériai behozatal aránya, e gáz cseppfolyós formában érkezett a földrész nyugat-európai LNG-kikötőibe. Az egyéb forrás hat százalékot képviselt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.