Dönteni kell egy új nagyerőműről

Továbbra sem készült el az ország régóta ígért erőmű-fejlesztési cselekvési terve, így a hivatalos elképzelések ismeret nélkül készül az energiaszakma a gyorsan közelgő változásokra. Az egyik ilyen módosulás az áramimportunkban várható. A Mavir előzetes adatai szerint tavaly már 33 százalékban használtunk külföldi villamos energiát, a nettó importszaldónk pedig 12,7 százalékkal emelkedett. Az arány érdemi növelésében piaci vélemények szerint már önmagában sincs további tartalék, ráadásul a mai behozatali lehetőségek sem örök életűek. Nem tudjuk például, hogy az ukrajnai Burstinból meddig kapjuk még biztonsággal az áramot, azt sem, hogy meddig marad olcsó az importunkat uraló Lengyelország és Csehország árama, és azt sem, hogy miként alakul az áram-külkereskedelmünkben fontos Balkán piaca.

Lengyelországból és Csehországból főként szénerőművek áramát vásároljuk, ezek ma elsősorban az alacsony szén-dioxid árak miatt tudnak olcsók lenni. Csakhogy az EU – erős német nyomásra – helyre szeretné tenni a kvótaárakat, amivel viszont erősen lerontaná a szenes blokkok versenyképességét. Bár Németországban is sok szénerőmű van, de ott újat már nem építenek. Helyette a zöldenergiát támogatják, olyannyira, hogy egy német háztartás egy kilowattóráért 95 forintot fizet, míg egy magyarországi csak 35 forintot. Igaz, egy német háztartás így is csak a kiadásai két százalékát költi áramra, miközben egy hazai a rezsicsökkentés után is az öt százalékot.

A villamos energia közelgő drágulását vetíti előre, hogy a mai tarifák mellett alig érdemes új erőműre, meglévők felújítására költeni. A beruházások késlekedése, az elöregedő erőműpark közelgő leállítása az iparág leépülésével, a kínálat beszűkülésével fenyeget, az utóbbi pedig már áremelkedéssel jár. Mindez nem csak sürgetővé teszi, hogy még a paksi kapacitáspótlás előtt épüljön az országban egy új nagyerőmű, de ki is kikövezi az utat a számára.

A magasabb áramárak mellett újra versenyképesek lehet az alig működő, hazai gázüzemű erőművek is. Az ország legkorszerűbb ilyen létesítménye, a gönyűi kihasználtsága 2014-ben 18,45 százalékos volt, a felújított blokkal rendelkező Dunamentié pedig csak 1,49 százalékos. Eközben a 3,7 százalékkal csökkent hazai villamos energia-termelésből Paks 54 százalékot képviselt, a legolcsóbban termelő Mátrai Erőmű pedig 21 százalékot, a többiek csak a szerény maradékon osztoztak.

Változhat a nukleáris és a lignitalapú áramkínálatunk is, de nem tudni, hogyan és mennyire. Ha az MVM-Slovnaft páros vásárolhatja meg az olasz ENEL részét a Slovenksé Elektrárnétől, akkor a Mohi Atomerőművel bővül az MVM nukleáris portfóliója – kérdés, honnan lesz négymilliárd eurójuk a beígért atomerőmű-beruházásra. A Mátrai kapcsán két fő dolog is nyitott: mikor és mennyire rontja le a blokkok áramának versenyképességét a széndioxid-kvóták várható drágulása, illetve, hogy van-e terv a paksiaknál 15 évvel idősebb – bár újabb 25 évi működésre lehetőséget szerző – blokkok majdani cseréjére.

A támogatás tovább hatott

Tavaly 29 százalékkal több, összesen 2412 gigawattóra villamos energia került el a felhasználókhoz a kötelező átvételi rendszeren (KÁT) keresztül, mint egy évvel korábban. Ezen belül 53 százalékkal bővült a biomassza- és biogáz alapú termelésből származó áram mennyisége, és 3 százalékkal a víz-, szél-, illetve napenergiával előállítotté a Mavir előzetes adatai szerint. Tovább zsugorodott viszont az áramot és hőt egyszerre előállító, úgynevezett kapcsolt erőművek termelése, ezúttal 10,7 százalékkal 3135 gigawattórára. Ez már kevesebb mint a fele a 2008-as mennyiségnek. A kapcsolt termelés 2010-ben kikerült a KÁT-rendszerből, így ezeket az erőműveket elsősorban azért indítják be, hogy hőt termeljenek.