Víz alatt a víziközműcégek

Olyan extra terhek nehezítik a hazai víziközmű-szolgáltatók működését, amelyeknek a fennmaradása esetén aligha tűnik el a társaságok tavaly felhalmozott, együtt mintegy tízmilliárd forintos üzemi vesztesége. Az egyik fő gond a közműadó. „Két okból is csökkenteni kellene a mértékét. Egyrészt a mi cégeink árbevétele sokkal kisebb, mint az adó által érintett többi cégé, vagyis minket fajlagosan sokkal jobban sújt a közműadó. Másrészt ugyanazon víz után kétszer fizetünk: először mint ivóvíz, másodszor mint szennyvíz után” – mutatott rá a Világgazdaságnak Winkler Tamás, a hazai víziközmű-ágazatot összefogó Mavíz elnöke. Az általa mondottak a KPMG számaival: ha az árbevétel-arányos közműadó nagysága a távközlésben 1, akkor a gáz piacán 1,6, az áraméban 2,4, vízében pedig 5,3. A tanácsadó cég szerint ezért nem is csökkenteni, hanem megszüntetni kellene a víziközmű-társaságok közműadóját.

Gond a négyévente kötelező és a szolgáltatóknak évi mintegy kétmilliárd forintjába kerülő vízmérőcsere is. A KPMG szerint e berendezéseket térségünkben átlagosan 14,7 évente, Németországban 7,7 évente, Észak-Amerikában 17 évente, a Közel-Keleten 21,4 évente kell cserélni. Ráadásul Magyarországon az ugyanabban a vízmérő aknában lévő, két azonos típusú vízmérőből a bekötési mérő hitelességi ideje 4 év, a mellékvízmérőnek minősülő locsolóvízmérőé 8 év. A túl gyakori cserét aligha indokolja a mérők típusa, mert Winkler Tamás szerint Magyarországon is az Európai Unióban megszokott gyártmányokkal találkozhatunk.

Minderről és további problémákról a Mavíz már egyeztet a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal mint stratégiai partnerével. Winkler Tamás szerint reményt keltő a 2011-es víziközműtörvény terítéken lévő módosítása is. Lehetővé válhat például, hogy a szolgáltatók az újonnan bekötött fogyasztóiknak ideiglenes tarifát szabhassanak. Most ezt nem tehetik meg, ezért csak akkor juthatnak a szolgáltatásért járó pénzükhöz, amikor a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) dönt az új díjakról, vagyis több hónapos késéssel. Szerencsés lenne az is, ha a MEKH nemcsak a vízügyi engedéllyel rendelkező társaságokat ellenőrizhetné, hanem azokat is, amelyek „víziközmű-szolgáltatásnak látszó tevékenységet” végeznek. Ezeken az engedély nélküli társaságokon ma nem kérhet számon semmit.

Fel kellene gyorsítani az országos víziközművagyon felértékelését is. E 25 éves adósság rendezéséről már van törvény, de a megvalósítás lassú. Az érintett vezetékek, a szennyvíztisztítók és más létesítmények állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, de azokat a szolgáltatók üzemeltetik, és ők fogalmazzák meg a tulajdonosnak is a fejlesztésre vonatkozó javaslatokat. Ehhez azonban ismerniük kell a létesítmények pontos műszaki állapotát, de részben ezen adatokon alapul a saját, 15 éves gördülő fejlesztési tervük is. Winkler Tamás szerint új gond a klímaváltozás miatt rövid idő alatt lezúduló, nagy mennyiségű csapadék elvezetése. Ennél viszont van fontosabb is: a hatvanas-hetvenes években épült ivóvízellátó eszközök átlagéletkorának 30 év alá kell mennie. Az ad hoc problémák megoldása mellett a Mavíz már dolgozik a terület stratégiájának elkészítésén.

Folytatódik a koncentráció

Öt hazai víziközmű-társaság jelenleg 150 ezer felhasználói egyenértéknél kevesebbet lát el, ezért engedélyüket az év végén be kell vonni az érvényes szabályozás szerint. Még nem tudni, hogy ezen öt cég milyen és hány társaságot érintő fúzióval, felvásárlással alakul majd át, de Winkler Tamás várakozásai szerint 2016-ot már legfeljebb 35 szolgáltatóval várja a ma még 42 céget számláló szakma, amely a rendszerváltást 33 társasággal várta, de 2010-re mintegy 400-ra duzzadt a terület vállalatainak száma.