AGRI vezeték: kételyből több van

A minap formális előrelépés történt a magyar részvételű AGRI gázvezeték projektjének terén, de az a kérdés nem dőlt el, hogy egyáltalán életképes-e a déli gázfolyosó részének tekintett, magyar részvételű vezetékprojekt. A június végi, bukaresti miniszteri találkozó után közzétettek szerint a beruházás 2–5 milliárd euróba kerülne, attól függően, hogy mekkora szállítókapacitás létesülne az azeri gázlelőhelyek és az európai felhasználók között. Az alsó határ évi 5 milliárd köbméter, a felső évi 8 milliárd. A gáz szállításához a vezetéken felül meg kellene építeni a Fekete-tenger első gázcseppfolyósító létesítményét a grúziai (hivatalos nevén Georgia) partszakaszon, illetve egy LNG-visszagázosítót Romániában.

A beruházást a gáztermelő azeriek, valamint a felhasználóként és tranzitálóként is számba jöhető grúzok és románok gondolták ki, erre utal az Azeri–Grúz–Román Interkonnektor elnevezés. Magyarország 2011-ben csatlakozott a 100 ezer eurós alaptőkéjű társuláshoz, amelybe belépne Szerbia és talán Románia is.

Az ügy mégsem halad. A Natural Gas Europe (NGE) sorra vette, hogy a befektetők szemében az AGRI mitől vonzó, illetve mitől óvatosságra intő. Az internetes lap jelzésértékűnek tartja, hogy a vállalkozásba az évek során egyetlen nagy nemzetközi olaj- vagy gázipari társaság sem társult be. Ma is a három alapító és az egy csatlakozó ország vállalatai osztoznak rajta, 25-25 százalékos arányban: az MVM, a romániai Romgaz, a grúziai GOGC és az azeri Socar.

Pedig az elképzelés jó. Az AGRI az orosz forráshoz és a zsúfolt török szállítási útvonalhoz képest is diverzifikációt jelent. Az azerin kívül idővel türkmén és iráni gázt is hozhat. A hozzá szükséges infrastruktúra-beruházások tőkét vonzanak, munkahelyeket teremtenek, az üzembe helyezés után pedig élénkülhet a szállító és az importáló térségek gázkereskedelme. Georgia (Grúzia) stratégiai tranzitszerepe megerősödik, Románia pedig egy saját projekttel rákerülhet a térség gáztérképére, miután a Nabuccóban csalódnia kellett. Összességében: az AGRI szerepet vállal a fekete-tengeri helyi piacokra való eljuttatásában, hiszen összeköttetést teremt az adott termelőhelyek, valamint az érintett országok gázhálózata között.

Ám hasonlóan nyomósak a vele kapcsolatos kételyek is. Nem látszik például, hogy középtávon honnan lenne annyi azeri gáz, amennyiből egyszerre megtölthető a Tanap-TAP vezetékrendszer és az AGRI is. Még kevesebb körvonalazódik a majdani türkmén és iráni gázexportból, még az sem vehető biztosra, hogy lesz idő, amikor e két ország exportál Európába, vagy ha igen, azt az AGRI-n tenné.

A projekt lehetőségeihez képest elég nagy anyagi teher a két LNG-kikötő építése is. Nem csoda, hogy nem tolonganak a lehetséges terminálberuházók, pláne nem most, amikor a mélyben vannak az olajárak. Ráadásul manapság szinte bármilyen, a térségnek szánt cseppfolyós gáz alulmarad az orosz vezetékes gázzal való szállítási feltételekben az NGE szerint, főleg az ár terén. Törökország is vonakodik újabb tartályhajókat átengedni a túlzsúfolt Boszporuszon, pláne ha emiatt még csökkenne is a szerepe a Kaszpi-térség gázának tranzitálásából. Márpedig ha az AGRI-t elzárják a Fekete-tengertől, akkor csak a helyi piacokra alapozhat. Amennyiben viszont a Fekete-tengerről érkező LNG-tankerek szabadon eljuthatnak a világ bármely pontjára – és más LNG-tankerek is a fekete-tengeri piacokra –, akkor már jobban megérné a befektetőknek.