Gyors termelésnövelést ígér Irán

Hordónként újra ötven dollár alá esett az olaj ára, amely közeledik a januári mélypont felé. Az északi-tengeri Brent fajtát kedden ötven dollár alatt is jegyezték, az amerikai WTI-t 45 dollár körül kínálták, holott előbbi még májusban majdnem hetven, utóbbi több mint hatvan dollárba került. Igaz, egy évvel ezelőtt 115 dolláros csúcsról kezdte meg a süllyedését az olaj ára. A januári ötven dollár alatti ár azonban emelkedésnek indult, s a piacon általánosan elterjedt az a nézet, hogy ez a folyamat tartós lehet, még ha a múlt évi kiugróan magas szintet nem is érhetik el. A meglepő júliusi árzuhanás azonban hathavi mélypontra nyomta le a Brent árát. A WTI esetében ilyen mérvű egyhavi hanyatlásra a pénzügyi válság kirobbanása óta nem akadt példa.

E megfontolásból is még tovább bővült a kínálat, közben a nagyhatalmak és Irán nyélbe ütötte a nukleáris alkut, s ennek következtében Irán valószínűleg újra exportálhat olajat. A kínai gazdaság pedig lassul, így csökken a kereslete a nyersanyagok iránt. S bár az amerikai palatermelők rengeteg fúrótornyot leállítottak tavaly ősz óta, az utóbbi hetekben többet újra munkába állítottak, mert költségcsökkentés révén igyekeznek alkalmazkodni az új környezethez. Így változatlanul kétséges, hogy bejön-e a szaúdiak számítása, azaz kilátástalan helyzetbe hozhatók-e az amerikai palatermelők. Az IHS tanácsadó cég szerint az olajárak összeomlása ellenére a túlkínálat növekedett a globális piacon, az amerikai kitermelés pedig nem csökkent. S ahhoz, hogy a palaágazatban érdekelt vállalatok felhagyjanak a tevékenységgel, tartósan negyvendolláros barrelenkénti árra lenne szükség. A friss olajpiaci fejlemények nyomán a rijádi tőzsde indexe néhány nap alatt 9500 pontról 8800-ra esett.

Kérdés egyelőre, hogy miként befolyásolhatja a piaci viszonyokat, ha Irán valóban megjelenik a világpiacon. Teheránban arra számítanak, hogy az év végén megszűnhetnek a szankciók, s ezt követően egy héten belül napi félmillió hordóval, egy hónapon belül pedig egymillió barrellel emelkedhet a kitermelés. Irán a harmadik legnagyobb termelő ország az exportálók szervezetében (OPEC). A Bloomberg adatai szerint júliusban napi 2,85 millió hordónyi olajat bányásztak, míg a szankciók bevezetése előtt 3,6 millió barrelt. Az amerikai energiaügyi minisztérium információs hivatala úgy számítja, hogy Irán exportja napi 1,4 millióra csökkent a 2011-es 2,6 millióról. Az OPEC elvileg a napi 30 millió hordós kvótához tartja magát, tavaly novemberben a túlkínálat ellenére a szaúdiak nyomására nem is változtatott ezen a szinten, de a büntetőintézkedésektől megszabaduló Iránnak még helyet kell majd találni a kvótarendszerben.

Ha ez megtörténik, ha ténylegen életbe lép a nukleáris megállapodás, akkor a nagy vesztes Oroszország lehet. Az orosz olaj minősége megegyezik az irániéval, s Teherán fő ázsiai és európai piacaira Moszkva lépett be. Kivitele ebbe a térségbe megduplázódott, napi 420 ezer hordóval növekedett 2011 és 2014 között. Az orosz szállítók mellett Nigériának, Angolának, Kolumbiának és Iraknak kell az új iráni versenytárssal szembenéznie.

A megint olcsóbbá váló olaj miatt újra előtörnek a deflációs félelmek is, s például a Financial Times (FT) kedden kétségének adott hangot, vajon az amerikai jegybank valóban csökkenti-e a kamatot szeptemberben. A piacon persze eleve nincs konszenzus ebben a kérdésben, sokan inkább decemberre spekulálnak. Ez viszont jót tesz a fejlett országok tőzsdéinek. Kivéve az energiacégeket.

Az ExxonMobil 2009 óta a legrosszabb negyedéves jelentését tette közzé a múlt hét végén, nyeresége éves alapon 52 százalékkal zsugorodott. Az amerikai tevékenységen elszenvedett veszteséget a finomításból származó bevételek pedig nem ellensúlyozták. A Chevron 2,2 milliárdos veszteséget szenvedett el az olajfeltárás-olajkitermelés üzletágban. Az FT elemezése szerint tavaly nyár óta az áresés miatt világszerte 700 ezer munkahely szűnt meg, s 200 milliárd dollárnyi fejlesztést halasztottak el. A Shell és a tartósan 45–70 dolláros olajársávra számító brit energiaszolgáltató Centrica a napokban jelentette be, hogy 12 ezer embert bocsát el. Ám a Shell megpróbál előremenekülni, s felvásárolta a cseppfolyósított földgáz előállításában jó eredményeket elérő brit BG-t, amelynek értékét az ügylet 55 milliárd fontban határozta meg, sok elemző nagy meglepetésére. Évtizede ez a legnagyobb vállalati összeolvadás az energiaszektorban, amelynek révén a Shell a tisztább égésű cseppfolyós földgáz második legfontosabb szállítójává válik a világban.

Az energiaipari fejlesztések visszaesésével ellentétben az egyéb termelésbővítésre fordított összegek emelkednek az Egyesült Államokban. A második negyedévről beszámoló GDP-adatból a Bloomberg arra a következtetésre jutott, hogy az utóbbi tizenkét hónapban 1958 óta a legélénkebb beruházási tevékenység zajlik a feldolgozóiparban, különösen a vegyiparban. Az olcsó olajat és földgázt feldolgozó, finomító üzemekbe áramlik a pénz, miközben a jelenlegi energiaárak mellett már nehéz befektetőket találni az olaj kitermelésére. A vegyipari láz a feldolgozóipar más területeire, például a járműgyártásra is átterjed, s egyes megfigyelők már inkább attól tartanak, hogy ez a lendület nem is lesz sokáig fenntartható.