Pedálparádé a Müpában

“Ha meg akarok ismerni egy hangszert, előbb improvizálok rajta, és csak utána játszom a zeneirodalmat” -- osztotta meg ars poeticáját a Müpa Magazinnal a február 24-én Budapesten koncertező szlovén orgona-virtuóz, Dalibor Miklavčič. A régi zenék nemzetközi hírű előadója és nem mellesleg legendás tanára a rögtönzésekkel is az egykorvolt mesterekhez igazodik. Mint mondja “amikor Bach odaült egy billentyűs hangszerhez, akkor többnyire rögtönzött. Ez Mozartra és Beethovenre is érvényes, sőt, még Chopinre is: amikor Bécsben bemutatkozott vagy szalonokban játszott, mindig improvizált is”. Ráadásul igen gyakran a mára “kihalt” pedálbillentyűzettel ellátott csembalók, illetve zongorák szolgáltak hangszereikül. Bach, Buxtehude és a többi más nagy barokk mester nagyon kedvelték a pedálcsemballókat. Bach híres C-dúr toccata, adagio és fúga (BWV 564) című darabja is pedálos csembalóra született. A szlovén orgonista szerint fontos tudni, hogy ha egy 17. századi műben van pedálszólam, az nem feltétlenül jelenti, hogy orgonadarabról van szó. a pedálszólamok egyáltalán nem csupán az orgonajáték sajátjai voltak ugyanis.

Mindez csak a múlt századtól érvényes a zeneirodalomban. Miklavčič kutatásaiból kiderül ugyanis, hogy a 19. század második felében, Liszt Ferenc buzdítására számos pedálzongora jelent meg Párizsban, és csaknem minden szerző, aki írt orgonára, játszott is ezen a hangszeren: Charles-Marie Widor, Louis Vierne, César Franck, Léon Boëllmann, Camille Saint-Saëns, Charles Gounod. Chopin jó barátja, a billentyűs virtuóz Charles-Valentin Alkan pedig kora legnagyobb pedálzongora-játékosa volt. S bár Chopin egykorú források szerint nem élt a pedálos verzióval, a szlovén orgonista a Müpában bemutatja, hogy szólnak a zeneszerző futamai ezen a hangszeren: “Eljátszom, hogy milyen lehetett, amikor Alkan néhány Chopin-darabot adott elő”.  Miklavčič szerint Schumannt is lenyűgözték a pedáljáték hangzási lehetőségei, komponált műveket kifejezetten pedálzongorára is. Mi több, Mendelssohn is lelkesedett érte -- a lipcsei konzervatóriumban igazgatósága idején még pedálzongora-osztályt is indított.

“Miklavčič rokonszenves, közvetlen fiatalember, kiváló angol és német nyelvtudással, remek humorral” -- olvasható az előadóművész tavalyi, zeneakadémiai kurzusáról tudósító, a Muzsika című folyóiratban megjelent beszámolóban. A szerző szerint “elméleti és hangszeres tudása, temperamentuma, fáradhatatlansága lenyűgöző”