Csúcskiállítás a Múzeum körúton

A laikus számára meglehetősen munkaigényes feladatnak tűnik koncepciózusan összeválogatni egy ilyen hatalmas, kétszáz évet felölelő anyagot 50 olyan magángyűjteményből, ahová csak keveseknek van bejárása….

Igazság szerint a Kieselbach Galérián, a Virág Judit Galérián és a Kogarton kívül erre más nem is nagyon lenne képes az országban, mert nincs meg hozzá a megfelelő kapcsolatrendszere. Ennek nem lehet csak úgy nekiállni. Évtizedek munkájával, beszélgetéseivel, üzleti kapcsolataival kell megalapozni.

Könnyedén megválnak a gyűjtők az vagyont érő remekektől, vagy kell a meggyőzőerő?

Az igazi gyűjtők szívesen adnak kölcsön: tudják, hogy a kiállítás után 5-10%-kal értékesebbek lesznek a képeik, hiszen ez egyben értékmérő is. Persze kaptunk néhány elutasító választ is, inkább azoktól, akiknek csak 1-2 családi darabjuk van, és nagyon féltik.

Hány igazán komoly műgyűjtő  lehet Magyarországon? Hány színvonalas magángyűjtemény?

Nagyon komoly, több mint 100 darabot felvonultató, koherens gyűjtemény talán egy tucat van.  Ezután következnek a néhány tucat, de rendkívül kvalitásos alkotást tartalmazó gyűjtemények. A kölcsönadók többsége olyan magánszemély, akinek csak néhány szép és fontos alkotása van. Ezeket nem lehet gyűjteménynek nevezni, pedig nélkülözhetetlenek egy komoly kiállítás megrendezéséhez. A számuk több mint 100-ra tehető.

Lehetséges-e, hogy nappalik falain lappanganak még ismeretlen remekművek?

Az elmúlt negyed században a magánkézben lévő műkincsállomány 80%-a gazdát cserélt, tehát valamilyen módon kereskedelmi forgalomba került. A rejtőzködő csodák előbukkanása egyre ritkább….de persze pont itt, ezen a kiállításon látható az ellenpélda: Csontváry nemrég előkerült Traui látképe (amit sajnos, csak április 11-ig kaptunk kölcsön a gyűjtőtől).

 
Köz- vagy magángyűjteményben van-e a legtöbb jelentős, nagy magyar műalkotás?

Csak egy-egy művész életművét illetően lehet a kérdésre válaszolni. Azok, akiktől életükben sokat vásárolt az állam, pl. Benczúr, Lotz, Székely, Szinyei stb., igen jól reprezentáltak közgyűjteményekben. Ám sok olyan mester volt, aki nem nagyon dolgozott megrendelésre.  Az ő munkáik többnyire magánkézben vannak. Sok látható most ezek közül a Nemzeti Múzeum-beli kiállításon.