Felértékelődik az ázsiai művészet

Szeptember 14–21. között közel tucatnyi aukción kínálnak régi és modern ázsiai művészetet a vezető aukciósházak. A Christie’s New Yorkban visz kalapács alá japán, kínai, koreai, indiai és egyéb délkelet-ázsiai alkotásokat, a Sotheby’s viszont az amerikai metropolis mellett Szingapúrt is bevonta az aukciósorozat helyszínei közé. A szeptemberi árverések után október 8–9-én Hongkongban aukcionál kínai ékszereket, porcelánokat és műtárgyakat a Sotheby’s, a Christie’s pedig november 25–29. között rendez széles spektrumú árveréssorozatot a volt brit koronagyarmaton.

A két piacvezető aukciósház „nyomulása” is jelzi, hogy világszerte mindjobban felértékelődik a Távol-Kelet művészete. A vásárlók között az európaiak és amerikaiak mellett egyre több az ázsiai. Főleg a kínai befektetők érdeklődése nő ugrásszerűen, hiszen a kommunista birodalomban a kilencvenes évekig alig volt lehetőség műgyűjtésre. A vevők étvágya kielégíthetetlennek tűnik: az utóbbi években meggazdagodott vállalkozók értékpapírok mellett műkincsekbe is egyre több pénzt fektetnek.

A kínai művészet legfontosabb piaca azonban ma sem Peking vagy Sanghaj, hanem New York és Hongkong. A népköztársaság területén ugyanis nem jelenhetnek meg önállóan a nemzetközi aukciósházak, vegyes vállalatok alapítása pedig nem áll a helyi műkereskedők érdekében. Persze ezek sem jelentéktelen szereplők: a piacvezető, a China Guardian már 14 éve működik, és ez év tavaszán nyolcvanmillió eurónak, azaz húszmilliárd forintnak megfelelő forgalmat ért el. Legfőbb versenytársa, a Poly International

Auction 63 millió eurós összleütési eredménnyel büszkélkedhet. (Összehasonlításként: a Christie’s minden korábbinál sikeresebb májusi hongkongi aukciósorozatán 560 millió euró értékben cseréltek gazdát kínai műalkotások.)

A pekingi árverések lefolyása sok tekintetben különbözik a nyugati világban megszokottól – derül ki a Handelsblatt írásából. A China Guardian egy luxusszálloda két egymás melletti termét bérli ki az évente kétszer megrendezett aukciósorozatai számára. A termekben legalább ezer ember licitál a cég fő területének számító klasszikus kínai festményekre, kalligráfiákra, porcelánokra és más iparművészeti tárgyakra. Vételi megbízást szinte soha nem adnak a gyűjtők, és telefonon keresztül sem divat alkudni. Az internetes licitálás szintén ismeretlen, de nem technikai, hanem biztonsági megfontolásokból. Csupán az árveréseket vezető szakemberek stílusa, mozdulatai és szmokingja áraszt New York-i hangulatot.

A Poly International stratégiája annyiban más, hogy ők a China Guardiannál kevesebb, ám válogatott tételt visznek kalapács alá. A vevők bő kétharmada belföldi, s nagyjából 30 százalékuk külföldi. Az áru elsősorban Szingapúrból, Japánból és az Egyesült Államokból érkezik, ahol a cég ügynökei a saját szakállukra vásárolnak, bízva abban, hogy az árverési eredmény nemcsak a céget, hanem őket is tisztes haszonhoz segíti.

Ez általában mindkét fél esetében a leütési ár tíz százalékára rúg, és az eladónak három százalék adót is be kell fizetnie.

Ez általában mindkét fél esetében a leütési ár tíz százalékára rúg, és az eladónak három százalék adót is be kell fizetnie.-->