Átváltás: nincs verdikt

Devizakölcsönök. A Magyar Bankszövetség eddig egyetlen alkalommal sem mondott véleményt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által kibocsátott vezetői körlevelekről, a frankhitelek euróalapúra váltását javaslóval kapcsolatban azonban az érintettek jelentős száma miatt lehet, hogy kivételt tesz – mondta lapunknak Müller János, a szervezet vezető tanácsadója. Egy megalapozott szakmai vélemény kialakításához azonban több napra van szükségük a szövetség szakértőinek, mert a kérdés nem egyszerű – tette hozzá a szakember.

A PSZÁF elnöke egy pénteken kiadott vezetői körlevélben azt javasolta, a magyarországi bankok tegyék lehetővé ügyfeleiknek a más devizanemben meghatározott hitelek euróalapúra történő átváltását. A felügyelet fő érve az, hogy az euró forinthoz viszonyított árfolyamának ingadozása jóval kisebb, mint a svájci franké, ezért az átváltott hitel törlesztése kiszámíthatóbbá válik. S mivel a devizaalapú hitelek csaknem 98 százaléka hosszú lejáratú, Magyarország euróövezethez történő csatlakozása előtt várhatóan jelentősen csökken, majd a csatlakozást követően pedig teljes mértékben megszűnik az árfolyamkockázat.
Ugyanakkor az, aki most euróalapúra váltja át frankalapú hitelét, az azonnal realizálja a frank erősödése miatt elszenvedett teljes árfolyamveszteséget. Így a frank gyengülése esetén rosszabbul jár, mint ha nem tett volna semmit. Ezért annak, aki az átváltás mellett dönt, érdemes olyan időpontra időzítenie azt, amikor a frank árfolyama viszonylag gyenge.

A bankok ugyanakkor nem nagyon bátorítják az adósaikat a frank- (esetleg japán jen) alapú kölcsöneik átváltására, hiszen ez rövid távon nem áll érdekükben: igaz, a hozzájuk fordulókét – amennyiben ez lehetséges – átváltják. A kliensek szempontjából egyébként az euróra váltás – ha a bank nem ad kedvezményt – nem minden szempontból kedvező: a svájci frankban denominált lakáshitelek átlagos kamatainak szintje még mindig egy százalékponttal alacsonyabb az euróhitelekénél, és az átváltás egy sor járulékos költséggel is jár.

Akik frankban vettek fel hitelt, tavaly tavasszal kerültek rossz helyzetbe, amikor az hirtelen nagyon megerősödött a többi devizához képest. Azóta a forint is többször gyengült valamennyi devizával szemben. Utóbbi folyamatnak azonban gátat szokott szabni, hogy a 280 forint feletti euróárfolyamot a külkereskedelmi mérleg többlete miatt már elég jónak tarják az exportőrök ahhoz, hogy forintra váltsák a közös fizetőeszközből származó bevételeiket.

A magyar magánszemélyek 2005-ben kezdtek el svájci frankban eladósodni. A korábbi években a háztartások 200 milliárd forint alatti értékű lakáshitelein belül a devizakölcsönök aránya nem haladta meg a 8 százalékot. Egy év múlva viszont az alig növekedő hitelállományon belül 20 százalék fölé nőtt a devizahitelek aránya, amelyek zömmel svájcifrank-alapúak voltak. Tavaly július végén 4251,3 milliárd forint volt a háztartások lakáshiteleinek összege, ugyanakkor a devizahitelek értéke 2767,2 milliárd forint. Így hat év alatt 7,6 százalékról 64,5-re nőtt a devizahitelek aránya a lakáshiteleken belül.

A devizaalapú hiteleket azzal az érvvel kínálták, hogy azok kamatai jóval alacsonyabbak a forintalapúakéinál. A 2005 előtti, 10 százalék feletti kamatkülönbség és a devizapiacok jelenleginél kisebb ingadozásai alapján kevesen gondolhatták, hogy a frank árfolyama 186 forint fölé emelkedhet az akkori 160 körüli szintről, azt pedig pláne nem, hogy tartósan a fölött maradhat a kurzus. A frankadóssággal azok jártak jól, akik 2005-ben három-négy éves futamidejű hiteleket vettek fel. Azoknak az akkori nyereségét viszont, akik öt év feletti futamidőt választottak, várhatóan elviszi a frank árfolyamának a későbbi időszakban történt 40 százalék feletti emelkedése, a 175 forint alatti kurzus pedig már elérhetetlen álomnak számít.

Később valamennyire megnyugodtak a kedélyek, így a nap végén az alpesi deviza már „csak” 223 forint környékén forgott, miközben egy dollárért 216,5, egy euróért pedig nagyjából 280 forintot adtak a kereskedők.

Később valamennyire megnyugodtak a kedélyek, így a nap végén az alpesi deviza már „csak” 223 forint környékén forgott, miközben egy dollárért 216,5, egy euróért pedig nagyjából 280 forintot adtak a kereskedők. -->