Alternatív mentőprogramok

Egyre több részletet tudunk meg a devizahitelesek mentőcsomagjáról, és egyre világosabb, hogy a bankok és a kormányzat közötti megállapodás nem jelent majd megoldást minden devizahitelesnek. Eddig az derült ki, hogy a mentőcsomag csak a lakáscélú kölcsönöket felvevők számára kínál megoldást, így az egyéb devizahitelek – szabad felhasználású jelzáloghitelek, deviza- alapú személyi kölcsönök, gépjárműhitelek esetében a megállapodás nem alkalmazható.

A „megváltó” megoldásként várt törlesztésiárfolyam-korlátozás csak bizonyos összeghatár alatti ingatlanok esetében alkalmazható. A törlesztőrészlethez tartozó árfolyam viszonylag magas szinten történő befagyasztása ráadásul csak enyhíti azoknak a gondját, akik a hitelexpanzió közepén, 2008 tavaszán–nyarán vettek fel lakáshitelt, s akiknek az árfolyam mellett azzal is szembesülniük kellett, hogy a likviditás szűkülésére, a finanszírozási kockázatok növekedésére a bankok komoly kamatemeléssel válaszoltak. Ráadásul a moratórium csak maximum 4 évre szól, s egyelőre – részletszabályok híján – még ismeretlen, hogy az erre az időre szóló állami garancia elmúltával hogyan tőkésedik a rögzített árfolyam és a tényleges törlesztés közötti különbözetet nyilvántartó forintalapú jelzáloghitel-számlán – az úgynevezett gyűjtőszámlán – lévő követelés (s persze milyen áron számolják fel a garancia díját). Ezzel kapcsolatban nem árt megfontolni Simor András jegybankelnök véleményét, amely szerint minden olyan döntés, amely azt az illúziót kelti a lakosságban, hogy az árfolyamkockázat elkerülhető, hosszú távon károkat okozhat, az árfolyamkockázatot csak akkor lehet kivenni a rendszerből, ha az adós a devizahitelt megszünteti.

Ugyancsak nem tisztázott, hogy azon ügyfeleknek, akik a korábbi évek során több devizahitelt vettek fel, és most konszolidálnák a különböző pénzintézeteknél más-más időpontban felvett, eltérő kamatozású kölcsöneiket, milyen megoldást adhat az adósmentő csomag. Mert nekik olyan megoldás kell, amely rendezi a kusza hitelezési helyzetet: visszafizeti az ügyfél különböző hiteleit, és ezután már világosan látható, hogy a megmaradt egyetlen hitel pontosan mennyi ideig, milyen részletekben terheli majd a családi költségvetést. A bankok által kínált hitelcsereprogramok a fent vázolt problémák mindegyikére megoldást kínálnak. A cserélt, illetve összevont hitelek után az ügyfélnek akkor éri meg lépni, ha az új törlesztőrészlet érdemi – akár 10 százalékot is meghaladó – csökkentést hoz. Ami az Aegon termékeit illeti, azok a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ajánlásának is megfelelnek, s alkalmasak arra is, hogy a biztosítással vagy a lakás-takarékpénztárral kombinált hiteleket is kiváltsák.

Ugyanakkor, amikor az ember hitelcserére adja a fejét, rendkívül fontos, hogy odafigyeljen a neki ajánlott konstrukció részleteire. Alaphelyzetben a hitelkiváltó kölcsön futamideje megegyezik a kiváltandó kölcsönével, vagyis a kedvezőbb törlesztőrészlet-ajánlatot az azonos futamidő mellett fizetendő törlesztőrészlettel kell összehasonlítani. Nem szabad a kisebb törlesztőrészlet-ajánlatnak bedőlni, ha közben a kölcsön futamideje évekkel kitolódik, s így a csekély csökkenés csak a megnyújtott törlesztési időszaknak tudható be. Természetesen ez a megoldás már nehezebben alkalmazható több kölcsön összevonásakor, de itt is érdemes megfontoltnak lenni a futamidő-hosszabbítás terén. Természetesen a hitelintézetek az ügyfél igényei alapján – a törvényi lehetőségeken belül – kínálnak lehetőséget a futamidő további hosszabbítására, sőt az induló törlesztőrészlet további csökkentésére is – az eddig jobbára csak vállalati beruházási hiteleknél ismert – 3-5 éves tőketörlesztési moratóriummal. Ennek feltétele ugyanakkor, hogy az új hitel futamideje legalább 12 éves legyen.

A hitelcsereprogramok közös előnye, hogy az ügyfélnek nem kell elvesztenie a forint- és a devizaalapú hitelek kamatkülönbözetéből származó kamatelőnyt – az ügyfél választásától függően az új hitel euróban, svájci frankban – árfolyamkockázattal – és forintban (árfolyamkockázat nélkül) egyaránt igénybe vehető.

A szerző az Aegon Hitel Zrt. vezérigazgatója