Kik azok a külföldi befektetők?
Bár a hazai gazdaságpolitika jó úton halad, a magyar piac hagyományos megítélése, amely szerint a kockázati étvágy ingadozásai itt felerősítve jelentkeztek, tartósan nem változott még meg. A külföldi hangulatra való érzékenység végső oka a magas külső adósság, így a külföldre való ráutaltság hosszú távon olyan mértékben csökkenhet, ahogy a külső adósságot ledolgozzuk. Nehéz lenne túlbecsülni az agresszív pénzteremtés szerepét a stabilan erős globális kockázatvállalási kedv fennmaradásában, a globális szintű pénznyomtatás nélkül nem valószínű, hogy ilyen simán ment volna e nagy összegű forrás bevonása. Az amerikai mennyiségi lazítás második menete azonban júniusban véget ér. Bár a legutóbbi Fed-közlemény szerint az amerikai jegybankárok átmeneti jelenségnek tekintik az infláció erősödését, és nem helyeztek kilátásba szigorításokat, a pénzáradat elapadása csökkentheti a kockázatvállalási kedvet, ahogy ez a mennyiségi lazítás első körének lezárultát követően is észlelhető volt. A magyar, illetve régiós tőkepiacokra leselkedő legnagyobb veszély így a fejlett piaci jegybankok felől érkezhet.
A nemzetközi hangulat és a magyar adósságkezelés kapcsolata azért is érdemel kitüntetett figyelmet, mert most indult be igazán az a folyamat, amelyben a szupranacionális intézmények (IMF, Európai Bizottság, Világbank) hiteleit piaci finanszírozásra cseréljük. A külföldiek szerepe a hazai piacon annál is inkább aktuális, mert április közepén a forintállampapír-állományuk ismét 3000 milliárd fölé nőtt. Első körben ez azt jelzi, hogy a hosszan tartó pesszimizmus után az alulpozicionált külföldiek egy része semleges súlyra töltötte portfólióit magyar kötvényekből. Nagy kérdés azonban, hogy a 2008 végén brutális sebességgel leépült külföldi forintállampapír-állomány egyensúlyi szintje hol lehet, hiszen a két és fél éves csúcsra ugrott külföldi pozíció túlvett piacot jelez. Nem világos ugyanis, hogy a befektetői kör, amely ezt az adósságot korábban tartotta, később, a fundamentumok javulásával, a válság lecsengése után képes lesz-e ismét finanszírozni a magyar államot, vagy egyszerűen megszűnt létezni, így az egyensúlyi szint valahol lejjebb van, mint 2008-at megelőzően. 2008 végén ezek a hagyományos értelemben vett, kontinentális (német–osztrák) konvergenciabefektetők kivéreztek, óriási kivonások történtek az alapokból a kockázattól való elfordulás következtében. A korábbi konvergenciaalapok a válság elmúltával sem épültek viszsza, mert azóta a nominális konvergencia fogalma is értelmét vesztette, hiszen az Európai Unióban a divergencia a jellemző. Ma már legfeljebb arra szorítkoznak ezek az alapok, hogy taktikai pozíciókat vegyenek fel a magyar piacon néhány hónapra. Az európai bankrendszer könyvei ráadásul tele vannak az eurozóna perifériáján fekvő országok kötvényeivel, amelyek növekvő csődkockázata indokolhatatlanná teszi számukra további rizikó vállalását, például a magyar kötvénypiacon.
A jó hír az, hogy a jelek szerint az elmúlt két évben nem kis részben a pénznyomtatás közvetett hatásainak köszönhetően megerősödtek azok az amerikai nyugdíjalapok és nagy dedikált feltörekvő piaci alapkezelők (még ázsiai jegybankról is lehet hallani ebben az összefüggésben), amelyek stratégiai befektetőként jelentős feltörekvő piaci kitettséget keresnek. Az idei magyar devizakötvény-kibocsátás szerkezetét, amelyben a dollár-euró arány 3:1, szintén az indokolta, hogy az amerikai alapok részéről lényegesen erősebb a kereslet az ilyen típusú eszközök iránt. Nem véletlen az sem, hogy a lengyel állam is dollárkötvény-kibocsátással jelent meg röviddel a magyar után.
A forintkötvények piacán szintén az amerikai vevők voltak az elmúlt hetek-hónapok főszereplői, akik gyakorlatilag az év eleje óta megvették az állam által piacra dobott mennyiséget a másodpiacon, miközben a belföld teljes passzivitásba húzódott.
Sematikusan összefoglalva, a külföldiek kezében lévő magyar államadósság 2008 végén az európai, döntően kontinentális befektetőktől átkerült a szupranacionális intézményekhez, a közelmúltban pedig elindult az a folyamat, amely során ez az adósság visszakerül magánkézbe, amerikai (és kisebb részben brit) alapokhoz. Ezek növekvő szerepe a feltörekvő piacok finanszírozásában nagyon jól jött most a magyar államnak is, azonban épp az ilyen befektetők által támasztott keresletre volt a legnagyobb hatással a korlátlan pénznyomtatás is, amelynek most a végéhez közeledünk. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a nyugdíjpénztári vagyon visszaadásával jelentősen csökken a piaci forintadósság-állomány, amelynek következtében a külföldiek súlya nő ezen a piacon. Az általuk követett indexekben ugyanakkor a magyar súly esik, így a tőlük várható kereslet is szerényebb lesz július után.
n Orbán Gábor
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.