A túlélésre játszanak a hazai galériák, abban bízva, hogy belátható időn belül ismét fellendül a piac – fogalmazott kérdésünkre a galériatulajdonos. Haas korábban a sajtóban dolgozott, majd 1995-ben galériát nyitott a budapesti műkereskedelem fellegvárában, a Falk Miksa utcában. Mint mondja, az aukciókat nem szervező galériáknak már a gazdasági válság kitörése előtt is igen kis szelet jutott a műkereskedelem tortájából. Emiatt többségük vagy maga is rákényszerült árverések szervezésére, vagy legalább beadóként rendszeres szereplője volt az aukcióknak. (Ezzel szemben vevőként – ellentétben a nyugat-európai és amerikai gyakorlattal – alig tudtak labdába rúgni az árveréseken a tőkeszegény galériák.) 2008 ősze óta érezhetően visszaesett a forgalom, így a galériák kénytelenek voltak leszorítani költségeiket: árut készpénz helyett inkább csak bizományba vesznek át, és csak nagyon indokolt esetben költenek keretezésre, restaurálásra stb.
Haas János szerint az aukciók továbbra is elviszik a fizetőképes kereslet túlnyomó részét, bár a válság hatására ez a kereskedési forma vesztett valamelyest a vonzerejéből. Mindenesetre az árveréseken a licitálási pszichózis hatására sokszor még mindig irreális magasságba szöknek az árak – véli Haas. Ehhez hozzájárul az is, hogy a vevők zöme „nagy nevekre” vadászik, ahelyett, hogy a képek minőségét nézné, és ennek alapján inkább megszerezné egy kevésbé ismert alkotó kiemelkedő kvalitású munkáját, mint egy befutott művész közepes vagy annál rosszabb alkotását. A nem hozzáértő képvásárlókat az internetes kereskedelem is egyre nagyobb mértékben szippantja el, holott ezen a területen különösen magas a hamisítványok aránya. Ezzel szemben egy galériában az árak bizonyos határok között alku tárgyát képezhetik, és arra is lehetőség van, hogy a vevő igényei alapján felkutassák a leginkább megfelelő műveket. Az eredetiségért pedig – ellentétben az internetes kereskedőkkel – ugyanúgy garanciát vállal a galerista, ahogyan az aukciós házaknál megszokott.
A recesszió hatása jól lemérhető az árak alakulásán. Haas János példaként említi Klie Zoltán (1897–1992) alkotásait, amelyek viszonylag gyakran előfordulnak mind az ő galériájában, mind a hazai árveréseken. A művész méret és kvalitás szempontjából átlagosnak mondható képei 2007–2008-ban 3-400 ezer forintért cseréltek gazdát a galériában, most viszont csak 20-30 százalékkal olcsóbban lehet rájuk vevőt találni. Más hasonló festőknél is ilyen léptékű áralakulásról lehet beszélni, ami azt jelenti, hogy a nyolc-tíz évvel ezelőtti szintre csökkent a középkategóriás művek ára – öszszegzi Haas.
A vevőkör összetételében is hozott persze változásokat a válság. Az idősebb, a kilencvenes években aktív vásárlók lehetőségei és ezzel aktivitása jelentősen csökkent, a fiatalabb korosztályon belül pedig nagyon változó a műgyűjtéssel kapcsolatos hozzáállás. Sokan műalkotások helyett egészen más státusszimbólumokra költenek, míg a műgyűjtés által megérintett kört elsősorban a kortárs alkotások vonzzák. Azok a vásárlók, akik ajándékot keresnek a galériában, festmények helyett az esetek többségében pár tízezer forintos grafikákat választanak. Ily módon a klasszikus modern képek eladói leginkább a komoly, elit gyűjtőkre számíthatnak, ám ők zömmel árveréseken vásárolnak – mondja a galérista. Mindez azt eredményezi, hogy szinte csak a leginkább elismert csoportokhoz, irányzatokhoz (Nagybánya, Szentendrei Művésztelep, Európai Iskola) tartozó klasszikusok műveinek van többé-kevésbé biztos piaca.
Bármennyire is takarékoskodni kell a kiadásokkal, Haas János elengedhetetlennek tartja a szakmai hitelességet megalapozó nonprofit kiállítások rendezését. A galéria emblematikus kezdeményezése az 1924–49 között működött Képzőművészek Új Társaságához (KUT) kötődő művészek alkotásait bemutató Merítés a KUT-ból kiállítássorozat, amely 1998 óta rendszeresen, évente egy alkalommal kerül sorra. Idén októbertől decemberig a sorozat 15. részeként tizennyolc olyan festőnő – Anna Margit, Dömötör Gizella, Endresz Alice, Gyenes Gitta, Járitz Józsa, Lesznai Anna, Zemplényi Magda és mások – munkáiból látható majd válogatás, akik pályájuk valamelyik szakaszában a KUT-hoz kötődtek. Hasonló megfontolásból vesz részt a Haas Galéria minden, a Falk Miksa utcában tartott galériás rendezvényen is: a Falk Art Fórum, illetve a Műgyűjtők Éjszakája idején kínált tárlatvezetésekre sokan eljönnek, ez akkor is fontos szempont, ha az érdeklődők túlnyomó többségéből soha nem lesz vásárló.
A galerista saját gyűjteménye
Körülbelül másfél száz, zömmel a huszadik század első felében készült magyar festményt és grafikát tartalmaz Haas János saját gyűjteménye. A kilencvenes években önálló kiállításon is bemutatott kollekció egyes fontos darabjai visszatérő szereplői a hazai múzeumi kiállításoknak. Perlrott Csaba Vilmos Nagybányai utca című vászna például szerepelt a Magyar Nemzeti Galéria 2006-os Magyar vadak című tárlatán, de a Modem 2010-es Csinszka-kiállításán és a 2008–2009 telén rendezett székesfehérvári Vaszkó Erzsébet életmű-kiállításon is bemutatták a Haas-gyűjtemény műveit. Perlrott, Márffy és Vaszkó mellett a kollekció meghatározó alkotói Barcsay Jenő, Bene Géza, Farkasházy Miklós, Gráber Margit, Kádár Béla, Raffael Győző Viktor, Scheiber Hugó és Ziffer Sándor.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.