Valami nagyon készül az atomiparban a BRICS-től Amerikáig

Atomenergia Platform néven együttműködést indítottak a BRICS+ tömörülés országai a legjobb gyakorlatok és a legkorszerűbb nukleáris technológiák békés célú fejlesztése és alkalmazására. A partnerségről a tagországok nukleáris ipari vállalatainak vezetői állapodtak meg a szervezet kazanyi találkozójához kapcsolódóan a moszkvai Atommúzeumban. Az alapító országok nevének kezdőbetűivel jelölt BRIC-t 2019-ben Brazília, Oroszország, Kína és India hozta létre, a + jelölés pedig az utóbb csatlakozott Dél-afrikai Köztársaságra, Egyiptomra, Etiópiára, Iránra és az Egyesült Arab Emírségekre utal.

Az szól az együttműködés mellett, hogy – mint arra Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója rámutatott –, a szövetség szinte minden államában folynak most is atomipari projektek, ezen általános tapasztalatokat pedig fel lehet használni és meg kell ismételni a BRICS-ben és a bolygó egészében. Orpet Payshotu, a Brazil Nukleáris Ipari Fejlesztési Szövetség felügyelőbizottságának alelnöke kiemelte, hogy Brazília a csoport azon országai közé tartozik, amelyek nukleáris energiával foglalkoznak, de amelyek politikai problémákkal küzdenek, ami korlátozza e tevékenységüket.

A szövetség ösztönzőket és modelleket is biztosít majd a BRICS-tagországok nukleáris projektjeihez a Roszatom közleménye szerint. Orosz szakértők szerint 2050-re a BRICS-országok adják a globális energiatermelés és – felhasználás felét. A globálisan működő atomerőművi blokkok 390 gigawatt (GW) teljesítményt képviselnek és további 66 GW nukleáris kapacitás létesítése zajlik. Már 2030-ra a BRICS-országok fogják adni a globális atomenergetikai ipar növekedésének legalább a kétharmadát.

Az Egyesült Államok is lépett

A Biden-Harris adminisztráció új kezdeményezés szerint akár 900 millió dollár is igénybe vehető a következő generációs hazai nukleárisenergia-projektekhez. Ez enyhítheti a polgári nukleáris technológia exportálása előtti akadályokat, de ennél nagyobb forrásra és támogatásra lenne szükség az Inside U.S. Trade-nek nyilatkozó források szerint ahhoz, hogy az amerikai exportőrök versenyezzenek a külföldi állami tulajdonú vállalatokkal a nemzetközi piacokon.

A 900 millió dolláros keret az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (DOE) múlt héten nyitott pályázatában jelent meg. A pénz a kis moduláris reaktortechnológiák (SMR) olyan belföldi fejlesztéséhez vehető igénybe, amelyek az amerikai exportőrök javát szolgálják a nemzetközi piacokon – állítják az iparág képviselői. Rick Springman, a Holtec International, az Egyesült államokbeli nukleáris berendezéseket és rendszereket szállító globális tisztaenergia-lehetőségek részlegének elnöke az Inside U.S. Trade-nek elmondta, hogy számos amerikai támogatási program összpontosít a fejlett reaktortechnológiák fejlesztésére és bemutatására, de a projektek indításához már sokkal kisebb finanszírozást biztosítottak. A Holtec egyébként már megkezdte a környezetvédelmi munkálatokat egy Palisades-i erőműben, ahol két SMR-t terveznek hozzáadni egy meglévő atomerőműhöz.

Jól jön a pénz, de még több még jobban jönne  

Az új finanszírozási program a DOE közleménye szerint 800 millió dollár a közműszolgáltatók, a szállítók, a kivitelezők és végfelhasználók támogatására használható. A további 100 millió dollár a belföldi nukleáris ipart akadályozó kulcsfontosságú hiányosságok orvoslását szolgálja olyan területeken, mint a tervezés, az engedélyezés, a beszállítók fejlesztése és a helyszín előkészítése. Viszont Rick Springman több milliárd dollárra teszi az SMR-technológia bevezetése nagyobb egységek esetén, vagyis további finanszírozásra lesz hozzájuk szükség.  

• Kína a például növekvő belföldi kapacitását ugródeszkaként használja a polgári nukleáris exporthoz – derül ki az Informatikai és Innovációs Alapítvány júniusi jelentéséből. A Nukleáris Világszövetség szerint Kínában több mint 150 új reaktort terveznek, ebből 36 finanszírozása már biztosított, 31 pedig már épül.
• Oroszország, amely régóta a nukleáris technológiák meghatározó globális szállítója, 36 új reaktor építését javasolta, ebből 14-et terveznek, és hat már épül.
• Ezzel szemben az Egyesült Államoknak mindössze 13 javasolt reaktorprojektek tartanak számon, és egyik sem kapta meg az összes szükséges finanszírozást és jóváhagyást.

Atomexport-modellek versenyeznek

Rick Springman mellett Ted Jones, a Nukleáris Energia Intézet nemzetbiztonsági és nemzetközi programokért felelős vezető igazgatója is úgy látja, hogy az Egyesült Államok exportmodellje vonzóbb lehet a nemzetközi kereskedelmi partnereknek. Oroszország és Kína ugyanis olyan finanszírozási modelleket alkalmaz, amelyek elősegítik a függést és biztosítják, hogy a nukleáris projekt számos gazdasági haszna visszakerüljön Moszkvába és Pekingbe. Példájuk szerint a Roszatom egyiptomi és törökországi „build-own-operate” projektmodelljében az orosz cég megtartja az erőmű többségi tulajdonát, és biztosítja a finanszírozást, a működtető személyzetet és a hulladékkezelést. 

Az Atlantic Council elemzése szerint Kína hasonló finanszírozási modellt követett a nukleáris exportban. Ted Jones valamivel vonzóbbnak mondja Egyesült Államok partnerségi modelljét. „Az Egyesült Államok polgári nukleáris exportőrei olyan országok vállalataival léptek partneri kapcsolatba, mint Franciaország, Japán és Korea, hogy lokalizálják a termelést és a műveleteket, ezzel is segítve a hazai nukleáris iparágak felemelkedését” – érvelt. Ehhez azonban fontos hozzátenni, hogy az orosz modellben is nagy súlyt kap a megbízó országban működő vállalatok lokalizálásnak nevezett bevonása.