Atomenergia Platform néven együttműködést indítottak a BRICS+ tömörülés országai a legjobb gyakorlatok és a legkorszerűbb nukleáris technológiák békés célú fejlesztése és alkalmazására. A partnerségről a tagországok nukleáris ipari vállalatainak vezetői állapodtak meg a szervezet kazanyi találkozójához kapcsolódóan a moszkvai Atommúzeumban. Az alapító országok nevének kezdőbetűivel jelölt BRIC-t 2019-ben Brazília, Oroszország, Kína és India hozta létre, a + jelölés pedig az utóbb csatlakozott Dél-afrikai Köztársaságra, Egyiptomra, Etiópiára, Iránra és az Egyesült Arab Emírségekre utal.
Az szól az együttműködés mellett, hogy – mint arra Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója rámutatott –, a szövetség szinte minden államában folynak most is atomipari projektek, ezen általános tapasztalatokat pedig fel lehet használni és meg kell ismételni a BRICS-ben és a bolygó egészében. Orpet Payshotu, a Brazil Nukleáris Ipari Fejlesztési Szövetség felügyelőbizottságának alelnöke kiemelte, hogy Brazília a csoport azon országai közé tartozik, amelyek nukleáris energiával foglalkoznak, de amelyek politikai problémákkal küzdenek, ami korlátozza e tevékenységüket.
A szövetség ösztönzőket és modelleket is biztosít majd a BRICS-tagországok nukleáris projektjeihez a Roszatom közleménye szerint. Orosz szakértők szerint 2050-re a BRICS-országok adják a globális energiatermelés és – felhasználás felét. A globálisan működő atomerőművi blokkok 390 gigawatt (GW) teljesítményt képviselnek és további 66 GW nukleáris kapacitás létesítése zajlik. Már 2030-ra a BRICS-országok fogják adni a globális atomenergetikai ipar növekedésének legalább a kétharmadát.
A Biden-Harris adminisztráció új kezdeményezés szerint akár 900 millió dollár is igénybe vehető a következő generációs hazai nukleárisenergia-projektekhez. Ez enyhítheti a polgári nukleáris technológia exportálása előtti akadályokat, de ennél nagyobb forrásra és támogatásra lenne szükség az Inside U.S. Trade-nek nyilatkozó források szerint ahhoz, hogy az amerikai exportőrök versenyezzenek a külföldi állami tulajdonú vállalatokkal a nemzetközi piacokon.
A 900 millió dolláros keret az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (DOE) múlt héten nyitott pályázatában jelent meg. A pénz a kis moduláris reaktortechnológiák (SMR) olyan belföldi fejlesztéséhez vehető igénybe, amelyek az amerikai exportőrök javát szolgálják a nemzetközi piacokon – állítják az iparág képviselői. Rick Springman, a Holtec International, az Egyesült államokbeli nukleáris berendezéseket és rendszereket szállító globális tisztaenergia-lehetőségek részlegének elnöke az Inside U.S. Trade-nek elmondta, hogy számos amerikai támogatási program összpontosít a fejlett reaktortechnológiák fejlesztésére és bemutatására, de a projektek indításához már sokkal kisebb finanszírozást biztosítottak. A Holtec egyébként már megkezdte a környezetvédelmi munkálatokat egy Palisades-i erőműben, ahol két SMR-t terveznek hozzáadni egy meglévő atomerőműhöz.
Az új finanszírozási program a DOE közleménye szerint 800 millió dollár a közműszolgáltatók, a szállítók, a kivitelezők és végfelhasználók támogatására használható. A további 100 millió dollár a belföldi nukleáris ipart akadályozó kulcsfontosságú hiányosságok orvoslását szolgálja olyan területeken, mint a tervezés, az engedélyezés, a beszállítók fejlesztése és a helyszín előkészítése. Viszont Rick Springman több milliárd dollárra teszi az SMR-technológia bevezetése nagyobb egységek esetén, vagyis további finanszírozásra lesz hozzájuk szükség.
Rick Springman mellett Ted Jones, a Nukleáris Energia Intézet nemzetbiztonsági és nemzetközi programokért felelős vezető igazgatója is úgy látja, hogy az Egyesült Államok exportmodellje vonzóbb lehet a nemzetközi kereskedelmi partnereknek. Oroszország és Kína ugyanis olyan finanszírozási modelleket alkalmaz, amelyek elősegítik a függést és biztosítják, hogy a nukleáris projekt számos gazdasági haszna visszakerüljön Moszkvába és Pekingbe. Példájuk szerint a Roszatom egyiptomi és törökországi „build-own-operate” projektmodelljében az orosz cég megtartja az erőmű többségi tulajdonát, és biztosítja a finanszírozást, a működtető személyzetet és a hulladékkezelést.
E modellben a külföldi kormányoknak nagyon keveset kell maguknak előteremteniük a tőkéből, a finanszírozás nagy része moszkvai hitelekből származik, de mindenben Oroszországra támaszkodnak.
Az Atlantic Council elemzése szerint Kína hasonló finanszírozási modellt követett a nukleáris exportban. Ted Jones valamivel vonzóbbnak mondja Egyesült Államok partnerségi modelljét. „Az Egyesült Államok polgári nukleáris exportőrei olyan országok vállalataival léptek partneri kapcsolatba, mint Franciaország, Japán és Korea, hogy lokalizálják a termelést és a műveleteket, ezzel is segítve a hazai nukleáris iparágak felemelkedését” – érvelt. Ehhez azonban fontos hozzátenni, hogy az orosz modellben is nagy súlyt kap a megbízó országban működő vállalatok lokalizálásnak nevezett bevonása.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.