Hozamvadászat 2013: jönnek az osztalékpapírok

Várakozás Az egyre kevésbé vonzó kötvénypiaci hozamok a részvénypiacok felé orientálhatják a befektetőket

Az év végére olyan mértékű árazásbeli különbségek alakultak ki a kötvény-, illetve részvénypiacok között, ami a jövő évben könnyen megindíthatja a rotációt a stabil jövedelmet biztosító részvénybefektetések felé. A központi bankok likviditásbővítő eszközei, az alacsony kamatkörnyezet időhorizontjának kitolása mind a vállalatok, mind pedig a befektetők attitűdjében komoly változásokat hozott az idei évben. A fejlett piaci alacsony hozamkörnyezet soha nem látott keresletet eredményezett a kockázatosabb kötvények piacán, jelentős beáramlást eredményezve a fejlődő piaci, illetve vállalati kötvényalapokba. Ezt kihasználva a vállalatok agresszív kötvénykibocsátásba kezdtek (az idei évben a globális vállalati kötvénykibocsátások elérték 3000 milliárd dollár, ami minden idők legmagasabb értéke), a befektetők igényeihez alkalmazkodva pedig a beruházások visszavágásával, a szabad pénzeszközök nagyobb arányú kifizetésével válaszoltak a megváltozott környezetre.

Az idei évben szinte valamennyi kockázatos eszközosztály jól teljesített. A magas likviditás, a fejlett piaci kötvényekben elérhető rekord alacsony hozamszintek rendkívül vonzóvá tették a magas hozamot biztosító eszközosztályokat. A kötvényalapokba soha nem látott, több mint 450 milliárd dollár áramlott be, a fejlődő kötvénypiacok 18 százalékos, míg a nem befektetési kategóriájú kötvények piaca 21,5 százalékkal emelkedtek az idei évben.

Bár a részvénypiacok szintén jól teljesítettek (a fejlett piacok 15, a fejlődő piacok pedig 17 százalékot kerültek feljebb), az idei környezet alapvetően a kötvénypiacoknak kedvezett. A kedvező befektetői hangulat ellenére a növekedési kilátások ugyanis igen bizonytalanok voltak, Európában a periféria országok szuverén adósságválsága, a kínai strukturális problémák, majd az év végén az amerikai költségvetési problémák mind-mind jelentős bizonytalanságokat okoztak a globális növekedési kilátásokkal kapcsolatban. A központi bankok a bőséges likviditás biztosításával elérték, hogy a szélsőségesen negatív szcenáriók bekövetkezésének valószínűsége lecsökkenjen, a növekedési kilátásokkal kapcsolatban azonban továbbra is szkeptikusak maradtak a befektetők, ami jelentős eltolódást okozott a kötvénypiacok felé. Ennek hatására azonban rendkívüli árazási különbségek alakult ki. A német osztalékhozamok mintegy 230 bázisponttal vannak a kötvényhozamok felett, míg az elmúlt 20 évben átlagosan 400 bázisponttal tartózkodtak alacsonyabb szinten. Az amerikai piacon hasonló a helyzet, az osztalékhozamok messze a kötvényhozamok felett tartózkodnak, amire az elmúlt 50 évben nem igen volt példa. Ugyanez a helyzet, ha a vállalati eredményhányadot, vagyis a részvénypiacokba beárazott jövőbeni eredménytermelő képességet vetjük össze az azonos vállalatokra vonatkozó kötvénypiaccal. Míg a részvények eredményhozama (és ez által osztalékfizető képessége) stabil maradt, addig az alacsony hozamszintek, valamint a csökkenő vállalati kötvényfelárak következtében rendkívül magas különbségek alakultak ki a két eszközosztály között (ábra: S & P eredmény- és osztalékhozama, valamint az amerikai hosszú kötvényhozam és vállalati kötvénypiaci felár).

Az év végére kialakult árazási differenciák tehát könnyen új fejezetet nyithatnak a globális tőkepiaci áramlásban a jövő évben. Az egyre kevésbé vonzó kötvénypiaci hozamszintek arra kényszeríthetik a befektetőket, hogy vonzó alternatíva hiányában magasabb kockázati szintet vállalva az attraktívabb hozamlehetőséget kínáló részvénypiacok felé tolódjanak. Különösképpen az olyan befektetések irányába, melyeknek eredménytermelő és ezáltal osztaléktermelő képessége stabil, fenntartható. A növekvő osztalékkifizetést, a stabil tőkeszerkezet melletti állandó jövedelmet jelenleg ugyanis többre értékeli piac, főként mivel a gazdasági ciklusok lerövidülésével, a gazdaságpolitikai kockázatok növekedésével a beruházások megtérülése továbbra is igen bizonytalan. Így azon vállalatok, melyek a megváltozott befektetői igényekre a növekvő beruházási szint helyett növekvő osztalékfizetési hányaddal vagy részvény-visszavásárlási programmal válaszolnak, könnyen a befektetői preferenciák középpontjába kerülhetnek. n