Eladási lavina pusztított az arany piacán

Egy hét alatt a fagypont alá süllyedt a hangulat a nemesfémek háza táján. Sok befektető figyeli rémülten a mínuszba hajló árfolyamokat, és az elemzők többsége is egyelőre további áresést prognosztizál. A kereskedés alapvető trendjét a technikai indikátorok határozzák meg, a szerényen csöpögő releváns hírek inkább csak utólagos ürügyként szolgálnak a fejlemények érvekkel történő magyarázatára. A fundamentális közeg ugyanakkor változatlanul kedvező az arany és az ezüst számára. A kamatok a mélyben vannak, a deflációs kockázatok hangsúlyosabban vannak jelen egy fokozódó inflációnál, és a konjunktúra sem akar erőre kapni. Márpedig a jegybanki receptet erre a diagnózisra továbbra is laza monetáris politikának hívják, és ez rendszerint az arany drágulásával jár.

Ennek ellenére a befektetési piacokon pillanatnyilag a feje tetején áll a világ. Miközben az amerikai központi bank szerepét betöltő Federal Reserve egyesek szerint egyre határozottabban mérlegeli a pénzügyi lazítás végét – más elemzők szerint meg esélye sincs erre – az Egyesült Államok napról napra közelebb kerül ahhoz, hogy Washingtonban életbe lépjenek az automatikus büdzsé-visszavágások. Ha március 1-éig nem sikerül megegyezni a kongresszusi pártoknak a költségvetés megkurtításának mikéntjéről, a fűnyíró elv mentén indulhat be a kiadáscsökkentés, és ez nemcsak Amerikában, de világszerte is lelassítaná az amúgy sem éppen dübörgő gazdasági növekedést. Obama elnök ezért éppen a napokban figyelmeztette a képviselőket arra, hogy az egyenlegjavító intézkedések küszöbön álló első etapja egy 85 milliárd dolláros tétel, amely ha megszorításként kerül bevezetésre, akkor 0,6 százalékos gazdasági visszaeséshez és 750 ezer álláshely elvesztéséhez vezethet Amerikában.

Ehhez hasonlóan ellentmondásos a helyzet Európában is. Általánosan elterjedt téveszme, hogy az euróövezet már túljutott az euróválság nehezén, és a pénzügyi unió néhány éven belüli széthullása sem fenyeget, holott ezt korábban sokan szinte biztosra vették. Ahogy az euró körüli viharos hullámok elülnek, úgy csökken Európa szerte is az arany, mint biztonsági menedék iránti kereslet. Nyugodt vizekről azonban még véletlenül sem lehet beszélni, hiszen a reálgazdaság alakulása a nyakig eladósodott Európában negatív, 2012 minden negyedévében visszaesés volt tapasztalható. A gazdasági tevékenység lanyhasága következtében magas szinten van a munkanélküliség, és nem javul a helyzet a túlzott eladósodottságot illetően sem. Az Európai Unió egészében a GDP-arányos államadósság szintje a 2011. évi 83,1 százalékról 2012-ben 87,2 százalékra nőtt, idén 89,9 százalékra, 2014-ben pedig 90,3 százalékra nőhet tovább. Ennek ellenére az Európai Bizottság legfrissebb téli prognózisában óvatos optimizmusának ad hangot a kilátásokat illetően. Ez alapján úgy tűnik, hogy a kincstári optimizmus most a gazdaságpolitikai unortodoxia legújabb fegyvere.

Nagy kérdés, hogy ez a fegyver meddig lesz elegendő a piacok megnyugtatására, hiszen Görögország már jelét adta, hogy újabb adósságleírásra lehet szüksége, mivel a korábbi hiteleihez hasonlóan a mentőcsomagként kapott milliárdokat sem tudja visszafizetni. Az offshore-paradicsom, Ciprus szintén megérkezett az államcsőd szélére, ahonnét csak a görögökéhez hasonló mentőakció hozhatja vissza, de vajon meglesz-e erre ismét az összeurópai akarat? Spanyolország, bár keményen spórol az állami kiadásokon, nem képes betartani a hiánycélokat, viszont a szoros gyeplő így is megfojtja az egyre mélyebb recesszióba süppedő a gazdaságot. Várhatóan elbukja hiánycsökkentési céljait Párizs is, ami miatt Franciaország lehet az eurózóna következő „problémagyereke” egy német politikus szerint. A brit kormány bukását hozhatja, hogy a Moody''s hitelminősítő lerontotta Nagy-Britannia államadós-besorolását a szigetország gyenge növekedési kilátásaira hivatkozva. És végül ott vannak még a parlamenti választások Olaszországban, egy esetlegesen nehéz kormányalakítással valamint Silvio Berlusconi lehetséges visszatérésével a hatalomba, ami akár az elmúlt év sikeres reformpolitikájának a visszafordítását is jelentheti. Ezek mind hozhatnak bizonytalanságot a piacokra, amit az arany és az ezüst is megéreznének, és ami jellemzően ismét az emelkedés irányába stimulálhatná az árfolyamokat.