A piaci részesedésekért küzdenek az olajkitermelők

A globális pénzügyi válság idején elért mélységbe kerültek az olajárak, miután keddre virradóra az ázsiai, illetve az elektronikus kereskedésben mind a Brent, mind a WTI ára 4,2 százalékkal csökkent a hétfői záráshoz képest. A januári Brent 65,29 dollár/hordós ára 2009. szeptemberi, a WTI 62,25 dollár/hordós ára 2009. júliusi szintet jelent a Bloomberg adatai szerint, és egyelőre nem látni, hol a vége. A kuvaiti állami olajtársaság, a KPC vezérigazgatója, Nizar Al-Adszani hétfőn még azt mondta újságírók előtt, hogy a következő hat-hét hónapban az olajár 65 dollár körül alakulhat, ám sok piaci szereplő, illetve elemző úgy látja, lesz az még jóval alacsonyabb is. A norvég DNB Markets brókercég például tegnap 50 dolláros Brentet jelzett 2015 első félévére – idézte a Reuters –, az éves átlagra adott prognózisát pedig 10 dollárral 70 dollárra csökkentette. A Phillip Futures elemzése pedig azt emelte ki, hogy bár erősödnek azok a hangok, amelyek szerint az olajár lassan padlót fog, ők nem látják, hogyan fordulhatna meg a trend erős fundamentális változások nélkül.

Az elemzők persze tudják, hogy nem csak a fundamentális okokról van szó, sokkal inkább arról, hogy a piaci részesedés megszerzéséért, illetve megőrzéséért küzdő szereplők közül melyik „rántja előbb félre a kormányt”. A felgyorsuló áresésben most a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), illetve annak legerősebb tagjai játsszák a főszerepet. A szervezet miniszteri tanácsa nem vágta vissza a kitermelését november végi ülésén, két legnagyobb kitermelője, Szaúd-Arábia és Irak pedig már jelentős árengedményt ad ázsiai, illetve egyesült államokbeli vevőinek, hogy ne forduljanak el tőle. Az olcsón kitermelő és hatalmas tartalékalappal rendelkező Szaúd-Arábia szakértők szerint jó ideig megengedheti magának az alacsonyabb árat, ha ez kell piacai megőrzéséhez, illetve a vetélytársak beruházási kedvének letöréséhez.

Az egyik legveszélyesebb rivális jelenleg az egyik legnagyobb hagyományos vevő, az USA, ahol a palaolajnak hála 2010 óta harmadával nőtt az olajkitermelés, becslések szerint decemberben elérheti a napi 10 millió hordót – azaz Szaúd-Arábia szintjét. A palaolaj-lelőhelyek ráadásul kevesebb beruházással gyorsabban termelőre fordulnak, mint a hagyományosak, és a technológiai változásoknak köszönhetően ma már olcsóbb is a kitermelésük (a korábbi átlag 70 dollár/hordós költség a The Economist szerint tavaly már csak 57 dollár volt).

Az árverseny kárvallottjai között vannak az olajágazat háttércégei: elemzők szerint a világ négy meghatározó olajipari szolgáltatója összesen több mint 3 milliárd dollárral kevesebb profitra számíthat jövőre. Abban bízhatnak, hogy igazuk lesz a hedge fundoknak, amelyek már az olaj drágulására játszanak: a Bloomberg által közölt adatok szerint az USA-ban a múlt héten 14 százalékkal bővültek a WTI-re kötött vételi pozíciók – ez a legnagyobb mérték az utóbbi 20 hónapban –, miközben 15 százalékkal csökkentek az eladásiak.