Az ír „nem” után

Legalább háromféle forgatókönyv képzelhető el az EU-ban a lisszaboni szerződés írországi leszavazása után. 1. A másik 26 tagállam befejezi a ratifikációt, az írek pedig eldönthetik, benn akarnak-e maradni az új alapokra kerülő unióban. Erről is lehet népszavazást rendezni, ahol az „igen” szavazat a lisszaboni szerződés elfogadását is jelenti egyúttal, s ha a többség a bennmaradás mellett voksolna, akkor rögvest megoldódna a most előállt újabb intézményi válság. 2. Felfüggesztik a ratifikációt abban a nyolc államban, ahol nem döntöttek még, és újabb „gondolkodási periódust” iktatnak be a hogyan továbbról – mint 2005-ben, az alkotmányszerződés francia és holland leszavazása után. 3. Elvetik a lisszaboni szerződést, és maradnak a jelenlegi (nizzai) alapokon.

A legnagyobb valószínűsége az 1. forgatókönyv megvalósulásának van. Egyáltalán nem ördögtől való gondolat lenne második népszavazást rendezni. Akár arról, hogy – némi módosításokkal és kívülmaradási lehetőségekkel – Írországban a lisszaboni szerződés valamiféle „light” verzióját vezessék-e be, akár arról, hogy bennmaradjon-e az ország az EU-ban. Az utóbbi nemcsak tisztességesebb, de a most vereséget szenvedett „igen” tábor számára a siker nagyobb esélyével kecsegtető megoldás is lenne.

Az ír szavazók mindenesetre nem csak Brian Cowen kormányfőnek adták fel a leckét. Hanem a csütörtökön kezdődő uniós állam- és kormányfői csúcsnak is. UGy