Pofonok a bankszektornak

Az elmúlt időszak leggyengébb évét produkálhatja az idén a pénzügyi szektor. A súlyos recesszióvá terebélyesedett subprime krízis nyomán ugyanis több irányból érkező, egymást felerősítő, óriási pofonok érik, ezek hatásait jelen körülmények között egyszerűen lehetetlen kivédeni.

A tünetek már-már közhelyszerűek: növekvő forrás- és kockázati költségek, romló hitelportfólió, katasztrofális makrokörnyezet, bizalomhiány, haldokló deviza-, állampapír- és tőkepiac, egyre komolyabb tőkekövetelmények, mindebből eredően pedig zéróhoz közelítő – néhol már negatív – jövedelmezőség. Mindezeket a jelenségeket pedig javarészt tehetetlenül kell szemlélniük a piaci szereplőknek, hiszen többnyire rajtuk teljesen kívül álló okokról van szó. Lehet persze költségcsökkentéssel (leginkább létszámleépítéssel), őrülten magas betéti kamatokkal gerjesztett forrásbevonással árnyalni a képet, de az alapvető folyamatokra az érintetteknek semmi, de semmi ráhatásuk nincs.

Ez persze önmagában nem tragédia: abba még egy ország sem rokkant bele, hogy egy-két évre mínuszba csusszant a pénzügyi rendszer, vagy hogy nem 25, hanem épp 5 százalékos tőkearányos nyereséggel dolgoznak a bankok. Ráadásul a kiábrándító idei számokon nincs is nagyon mit csodálkozni, hiszen 2008 utolsó negyedéve alapján már nagyjából sejteni lehetett, hogy nem ez az év lesz a sikertörténet.

Az igazán nagy veszély inkább abban rejlik, hogy a gyenge teljesítményért okolható, már említett hibajelenségek valamiért tovább erősödnek, és alapjaiban remeg meg az egész pénzügyi szektor. Hogy ez elkerülhető legyen, minden, a dolgok alakulására a legkisebb befolyással is rendelkező intézménynek – köztük a Magyar Nemzeti Banknak és a pénzügyi felügyeletnek – erősen koncentrálnia kell, készen állva újabb lépésekre. Talán még jobban is, mint ez idáig tette.